A POSzT jegyek árusításakor, amikor a versenydarabokra szóló jegyek elfogyásnak, vagy eleve keveset árulnak, sokszor elhangzó mondat, hogy a versenyszekció mellett létezik egy fesztivál melletti fesztivál, amely rendkívül színes programokkal várja az érdeklődőket, és ezzel próbálják kielégíteni a versenyprogramra be nem jutókat. Ez a vigasztalásnak szánt frázis sok igazság tartalmat hordoz magában. Bevallom, én is azok közé tartozom, akiket a versenyelőadások érdekelnek a legjobban, hiszen kíváncsi vagyok, hogy egyszemélyi válogató milyen előadásokat tartott az elmúlt évben a legjobbaknak. A versenydarabokra irányuló tülekedésben azonban sosem jutott elég időm az off-programokra, leszámítva évekkel ezelőtt egy-két Cseh tamás vagy Ghymes koncertet. Amikor még megtehettem volna, akkor nem érdekelt annyira a Színházi Találkozó, hogy éjjel-nappal a programokat járjam. Tavaly mentem el szánszándékkal először egy off-programra, akkor a Leöwey Klára Gimnáziumban láthattam a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház előadásában, Scherer Péter egyszemélyes alakításában a Klamm háborúját (szerző: Kai Hensel, rendező: Novák János).
Az elmúlt év jó tapasztalatai miatt, idén is célba vettem a Leöwey épületét, ahol a kolibrisok idén is egy osztályterem-színházi előadással készültek, a rendező székben ezúttal maga Scherer Péter ült, a játszók Pelsőczy Réka és Mészáros Tamás.
Lutz Hübner Kikatt című darabja azt a problémakört járja körül, amelybe egy fiatalkorú, magányos tanárnő, és egy zabolátlan, megalázott, erőszakoskodó kamasz kerülhet. A diák bukásra áll földrajzból, az atyai terror miatt követeli a tanárnőtől a hármas érdemjegyet, mert szüksége van arra az érettségihez. A tanárnő azonban a semmiért nem ad mindent, a heves szóváltás közben a gyermek keze többször is elsül. Az esetből nem lesz ügy, a gyermek a várható következmények miatt fél haza- és az iskola környékére menni, a tanárnő az iskolai és tanári pletykálkodások megelőzősé érdekében hallgat, meg egyébként sem szeretné ő megpecsételni a fiú sorsát. Tanár és diákja később egy kávézóban találja magát, ahol valamiféle kapcsolat szövődik közöttük. Végül a fiúnak az érettségi sikerül, a tanárnő felülpontozza az érettségit, az erőszakosság azonban megmarad.
Hasznos vállalkozásnak tartom osztályterem-színházi előadásokat, mert – véleményem szerint – olyan problémákat vethetnek fel, amelyek mind tanár, mind diák számára könnyebben átélhetővé teszi az ellentétes pozícióban felmerülő szempontokat, érzéseket, gondolatokat. Az előadás után drámapedagógia foglalkozás keretében, elsősorban a jelen levő diákokat invitáltak, az előadás felvetett probléma feldolgozására, ezen azonban már nem maradtam ott.
Este, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadásában játszották a Gézagyereket (rendező: Bérczesi László), ezúttal azonban senki sem nyert a jegyeseken kívül bebocsáttatást, így átsiettünk a Művészetek Házába, ahol már elkezdődött Kulka János, László Zsolt és Pető Kata előadásában Kathrine Kressmann Taylor A címzett ismeretlen című levéldrámája. Korábban nem voltam még felolvasó színházi előadáson. Mivel késve érkeztünk a helyszínre, csak a nyitott ajtón kívül, az utolsó sorok mögött állva figyelhettem végig az előadást. A színészek arcát alig láttam, így nem volt olyan pontos az élmény. A darab azonban izgalmas, hisz adott két barát, Max a zsidó, aki a weimari Németországból vándorol ki az Egyesült Államokba, és Martin az Amerikában élő német, aki hazatér. Kezdetben hétköznapi dolgokról, barátként leveleznek egymással, azonban Hitler megjelenésével a leveleken megjelenik birodalmi cenzúrahivatal pecsétje, és Marton hazafias gondolkodásai is kezd átalakulni. A darab vége megrendítő, kár, hogy a távolság miatt kevésbé jött ez át nekem.
Az elmúlt év jó tapasztalatai miatt, idén is célba vettem a Leöwey épületét, ahol a kolibrisok idén is egy osztályterem-színházi előadással készültek, a rendező székben ezúttal maga Scherer Péter ült, a játszók Pelsőczy Réka és Mészáros Tamás.
Lutz Hübner Kikatt című darabja azt a problémakört járja körül, amelybe egy fiatalkorú, magányos tanárnő, és egy zabolátlan, megalázott, erőszakoskodó kamasz kerülhet. A diák bukásra áll földrajzból, az atyai terror miatt követeli a tanárnőtől a hármas érdemjegyet, mert szüksége van arra az érettségihez. A tanárnő azonban a semmiért nem ad mindent, a heves szóváltás közben a gyermek keze többször is elsül. Az esetből nem lesz ügy, a gyermek a várható következmények miatt fél haza- és az iskola környékére menni, a tanárnő az iskolai és tanári pletykálkodások megelőzősé érdekében hallgat, meg egyébként sem szeretné ő megpecsételni a fiú sorsát. Tanár és diákja később egy kávézóban találja magát, ahol valamiféle kapcsolat szövődik közöttük. Végül a fiúnak az érettségi sikerül, a tanárnő felülpontozza az érettségit, az erőszakosság azonban megmarad.Hasznos vállalkozásnak tartom osztályterem-színházi előadásokat, mert – véleményem szerint – olyan problémákat vethetnek fel, amelyek mind tanár, mind diák számára könnyebben átélhetővé teszi az ellentétes pozícióban felmerülő szempontokat, érzéseket, gondolatokat. Az előadás után drámapedagógia foglalkozás keretében, elsősorban a jelen levő diákokat invitáltak, az előadás felvetett probléma feldolgozására, ezen azonban már nem maradtam ott.
Este, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadásában játszották a Gézagyereket (rendező: Bérczesi László), ezúttal azonban senki sem nyert a jegyeseken kívül bebocsáttatást, így átsiettünk a Művészetek Házába, ahol már elkezdődött Kulka János, László Zsolt és Pető Kata előadásában Kathrine Kressmann Taylor A címzett ismeretlen című levéldrámája. Korábban nem voltam még felolvasó színházi előadáson. Mivel késve érkeztünk a helyszínre, csak a nyitott ajtón kívül, az utolsó sorok mögött állva figyelhettem végig az előadást. A színészek arcát alig láttam, így nem volt olyan pontos az élmény. A darab azonban izgalmas, hisz adott két barát, Max a zsidó, aki a weimari Németországból vándorol ki az Egyesült Államokba, és Martin az Amerikában élő német, aki hazatér. Kezdetben hétköznapi dolgokról, barátként leveleznek egymással, azonban Hitler megjelenésével a leveleken megjelenik birodalmi cenzúrahivatal pecsétje, és Marton hazafias gondolkodásai is kezd átalakulni. A darab vége megrendítő, kár, hogy a távolság miatt kevésbé jött ez át nekem.(képek: www.poszt.com; FoTóth)
Az előadás Kubrick 2001. Űrodüsszeia című filmjéből ismert Wagneri zenével kezdődik, és egy apró űrhajó hasít bele a játéktétbe, behajózott a Szputnyik Hajózási Társaság, ezúttal a Pécsi Nemzeti Színház harmadik emeleti Eck Imre balett-termébe érkezett meg. A darab szerzői – Bodó Viktor, Vinnai András és Tasnádi István – szabad ötletek jegyzékére lapított workshopot hozott létre. A tér egy második emeleti bérlakás, amelyet a főbérlő (Gyabronka József) ajánlgat épp egy esetleges bérlőnek. A színház Bodóéknál is átcsúszik a film területére, ezt a lámpa fel- és lekapcsolásával érzékeltetett snittekkel érzékeltetik kiválóan. A bérházban sok minden megtörténhet, az előadás magjára (amely maga bérház) a társulat brain sotrimng jelleggel egy sor epizódot aggat fel. Hol egy Ifjú pár bérli ki a lakást légyottjaira, hol filmvetítések, castingok, véres szilveszteri házibulik, önmegvalósító tréningek, rendszerellenes szerveződések, miniszterelnök elleni merényletkísérletek, gyerekkori emlékek színhelye a bérlakás. Az egyes epizódokban megbújó gegek hol jobban, hol kevésbé jól működnek, de egy ilyen kísérleti jellegű előadás során a tökéletesség sosem elvárható. Sőt, talán az efféle előadás tökéletessége a hibáiban, a kialakulatlanságában rejlik, hiszen a burjánzó ötletáradat folyamatosan változik, alakul. A darab körkörösen visszatérő figurái és élethelyzetei között akadnak szép számmal kiemelkedő jelenetek. Lukáts Andor ugyanarra a poénra épülő visszatérő alakja végig izgalmas tud maradni, Csákányi Eszter kék képernyős castingja és Pálfalusi Zsolt filozófiai előadása – véleményem szerint – telitalálat. 
A teret maximálisan kihasználó, díszlet nélküli rendezés, a tudatos színészvezetés, a színészek összehangolt, egyéni megoldásokat kiaknázó játéka, a kreatív zenei betétek egységes matériát hoznak létre, amelyben a tragikus tartalmat az előadás burleszkszerű helyzetkomikuma oldja.
A történet önmagában valóban fabatkát sem ér. A gyermek a család fundamentuma. A gyermeknek azonban szót kell fogadnia anyusának és apusának, ellenkező magatartásából könnyen baja eshet. Petike, Jannika, Robika, Fricike, Konrádka, Fülöpke, Augusztácska és Hennike a gyermeki rosszasság áldozatává válik. Az előadásból minden gyermek megtudhatja, hogy érdemes jónak lenni, mert annak komoly tétje van. Semmiképp se fitymáljuk le a hazai levest, ne kegyetlenkedjünk szeretteinkkel, öltözzünk fel rendesen, ha kimegyünk a hidegbe, ne szopjuk az ujjunk, ne játszunk a tűzzel, ne hintázzunk a széken evés közben, ne ábrándozzunk séta közben. Ha mindezt megfogadjuk, elérhetjük a felnőttkort.
A képeskönyv lapozását a narrátor doktor Roboz vezényli, aki a nézőhöz beszél, de olykor bele is nyúl a történetbe. Gálffi László tökéletesen lubickol Roboz ördögien vicces szerepében. Máthé Zsolt doktor Chor szerepében Roboz bohócszerű törpe segédje. Mindkettőé figyelemre méltó alakítás. De nem érdemes kiemelni senkit sem külön, hiszen a Jógyerekek képeskönyve az egész Társulat összetett, összeszedett, összehangolt össznépi mulatozásának köszönhetően lesz nemcsak különösen szórakoztató előadás, hanem kiváló színházi esemény is.
Öröm volt nézni, ahogy az Örkény Színház Társulata merő élvezettel alakította ezeket a alapjában véve papírmasé figurákat, Gálffi László, Máthé Zsolt, Széles László, Csuja Imre, Bíró Kriszta, Für Anikó, Hámori Gabriella, Kerekes Éva, Pogány Judit, Takács Nóra Diána Debreczeny Csaba és Polgár Csaba láthatóan önfeledten bohóckodott az előadás során, de ezt mindannyian úgy tették, hogy közben véresen komolyan vették a szerepüket. Szerencsére a POSzT jóvoltából többször alkalmam volt látni az Örkény Színház előadásait, és évek óta érlelt tapasztalat mondatja vele, hogy rendkívül jól együttműködő Társulata van a Mácsai Pál vezette teátrumnak.
Szajki Péter első nagyjátékfilmje négy emberi történetet vonultat fel, amelyek között a kapcsolatot a szexualitás, az emberi test hozza létre. A párkapcsolati bajokat modellező négy epizód főszereplői a párok férfi tagjai, akik a nap végén ugyanabban a sztriptíz-bárban bámulják a csillámport a ledér lányok mellbimbóján. Ez az ismételt, kissé fölösleges jelenet már előre jelzi egy balul kisült nap végeredményét.
Nem hibátlan film az Intim fejlövés, ugyanakkor a többnyire jól megírt forgatókönyvét, amelyben számos megdöbbentő vagy csöndes fordulat van, kitűnően szólaltatják meg a magyar színészek (Gáspár Tibor, Huszár Zsolt, Kovács Lehel, Nagy Zsolt, Réthelyi András, Stubnya Béla, Szabó Győző, Zrínyi Gál Vince) és színésznők (Andai Katalin, Botos Éva, Földes Eszter, Gáspár Kata, Lass Bea, Nagy-Kálózy Eszter, Várkonyi Eszter, Zeck Júlia), így az összkép a kisebb-nagyobb hibákat is feledtetni tudja (például szerintem feleslegesen szájbarágós a film utolsó képsorai, amely előrevetíti a férfiak problémakezelő kezdeményezését).
