Egy Off nap

A POSzT jegyek árusításakor, amikor a versenydarabokra szóló jegyek elfogyásnak, vagy eleve keveset árulnak, sokszor elhangzó mondat, hogy a versenyszekció mellett létezik egy fesztivál melletti fesztivál, amely rendkívül színes programokkal várja az érdeklődőket, és ezzel próbálják kielégíteni a versenyprogramra be nem jutókat. Ez a vigasztalásnak szánt frázis sok igazság tartalmat hordoz magában. Bevallom, én is azok közé tartozom, akiket a versenyelőadások érdekelnek a legjobban, hiszen kíváncsi vagyok, hogy egyszemélyi válogató milyen előadásokat tartott az elmúlt évben a legjobbaknak. A versenydarabokra irányuló tülekedésben azonban sosem jutott elég időm az off-programokra, leszámítva évekkel ezelőtt egy-két Cseh tamás vagy Ghymes koncertet. Amikor még megtehettem volna, akkor nem érdekelt annyira a Színházi Találkozó, hogy éjjel-nappal a programokat járjam. Tavaly mentem el szánszándékkal először egy off-programra, akkor a Leöwey Klára Gimnáziumban láthattam a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház előadásában, Scherer Péter egyszemélyes alakításában a Klamm háborúját (szerző: Kai Hensel, rendező: Novák János).
Az elmúlt év jó tapasztalatai miatt, idén is célba vettem a Leöwey épületét, ahol a kolibrisok idén is egy osztályterem-színházi előadással készültek, a rendező székben ezúttal maga Scherer Péter ült, a játszók Pelsőczy Réka és Mészáros Tamás.
Lutz Hübner Kikatt című darabja azt a problémakört járja körül, amelybe egy fiatalkorú, magányos tanárnő, és egy zabolátlan, megalázott, erőszakoskodó kamasz kerülhet. A diák bukásra áll földrajzból, az atyai terror miatt követeli a tanárnőtől a hármas érdemjegyet, mert szüksége van arra az érettségihez. A tanárnő azonban a semmiért nem ad mindent, a heves szóváltás közben a gyermek keze többször is elsül. Az esetből nem lesz ügy, a gyermek a várható következmények miatt fél haza- és az iskola környékére menni, a tanárnő az iskolai és tanári pletykálkodások megelőzősé érdekében hallgat, meg egyébként sem szeretné ő megpecsételni a fiú sorsát. Tanár és diákja később egy kávézóban találja magát, ahol valamiféle kapcsolat szövődik közöttük. Végül a fiúnak az érettségi sikerül, a tanárnő felülpontozza az érettségit, az erőszakosság azonban megmarad.
Hasznos vállalkozásnak tartom osztályterem-színházi előadásokat, mert – véleményem szerint – olyan problémákat vethetnek fel, amelyek mind tanár, mind diák számára könnyebben átélhetővé teszi az ellentétes pozícióban felmerülő szempontokat, érzéseket, gondolatokat. Az előadás után drámapedagógia foglalkozás keretében, elsősorban a jelen levő diákokat invitáltak, az előadás felvetett probléma feldolgozására, ezen azonban már nem maradtam ott.
Este, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadásában játszották a Gézagyereket (rendező: Bérczesi László), ezúttal azonban senki sem nyert a jegyeseken kívül bebocsáttatást, így átsiettünk a Művészetek Házába, ahol már elkezdődött Kulka János, László Zsolt és Pető Kata előadásában Kathrine Kressmann Taylor A címzett ismeretlen című levéldrámája. Korábban nem voltam még felolvasó színházi előadáson. Mivel késve érkeztünk a helyszínre, csak a nyitott ajtón kívül, az utolsó sorok mögött állva figyelhettem végig az előadást. A színészek arcát alig láttam, így nem volt olyan pontos az élmény. A darab azonban izgalmas, hisz adott két barát, Max a zsidó, aki a weimari Németországból vándorol ki az Egyesült Államokba, és Martin az Amerikában élő német, aki hazatér. Kezdetben hétköznapi dolgokról, barátként leveleznek egymással, azonban Hitler megjelenésével a leveleken megjelenik birodalmi cenzúrahivatal pecsétje, és Marton hazafias gondolkodásai is kezd átalakulni. A darab vége megrendítő, kár, hogy a távolság miatt kevésbé jött ez át nekem.

(képek: www.poszt.com; FoTóth)