tag:blogger.com,1999:blog-63435787057051671342024-03-19T11:24:30.831+01:00jeges-vargaKönyveket olvasok, filmeket nézek, színházba járok, személyes véleményeket írok le, mondok el. Nem akarok önjelölt kritikus lenni, vagy annak tűnni. Legyen ez valami ilyesmi: olvasmány és látvány napló.jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.comBlogger325125tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-17130549685119888542010-08-14T13:24:00.005+02:002010-08-27T09:12:08.374+02:00befejezem, elköltözök<div style="text-align: justify;">Igen, ez van. Az én hibám. Közkeletűen szólva, elkúrtam. Nem részletezem. A lényeg az, hogy a picasas képrendezőm megtelt, én meg addig variáltam, mígnem végül a blogba feltöltött képeket töröltem. Így meg már nem volt kedvem folytatni ezt a blogot. Legalább száz bejegyzésnél kellett volna a képeket újra töltenem. Erre nincs energiám. Úgy gondoltam, kezdek egy újat, egy másik blogrendezőn.<br />Néhány írást azért kezdetnek átviszek majd. Aki a továbbiakban is kíváncsi rám, itt megtalál:<br /><span style="font-weight: bold;">http://jegevaga.blogger.hu/</span></div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-14594142267799481192010-08-12T10:40:00.002+02:002010-08-12T10:47:17.191+02:00Őrült szív<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://static.filmkatalogus.hu/Crazy-Heart--24738.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 374px; height: 280px;" src="http://static.filmkatalogus.hu/Crazy-Heart--24738.jpg" alt="" border="0" /></a><span style=";font-family:";font-size:100%;" >Töki, A nagy Lebowski „hőse” számos alkalommal jelenik meg úgy a szemünk előtt, hogy a bárpultnál alkohol tartalmú italt kortyolgat, miközben mögötte a bowling pálya sziluettje látható. Hasonló jelenettel kezdődik a Crazy Heart című film is, amelyben Otis „Ba</span><span style=";font-family:";font-size:100%;" >d” Blak</span><span style=";font-family:";font-size:100%;" >e, a kiöregedett country-zenész az egyik kisvárosbeli fellépése előtt bejelentkezik a vendéglátóinál. N</span><span style=";font-family:";font-size:100%;" >em tudom, hogy mennyiben tudatos a nyitókép hasonlósága, mindenestre Töki és Bad alakja Jeff Bridges játékában erősen összekapcsolódik, még akkor is, ha Coenék egészen másról meséltek nekünk filmjükben, mint amiről a Crazy Heart szól. Töki a</span><span style=";font-family:";font-size:100%;" > modernkori ember, a jelenkor lúzere, aki mintha ott sem lenne, míg Bad egy letűnt kor mohikánja. Közös bennük az igénytelenség, amellyel körbeveszik magukat. Most, hogy ennyit emlegettem Joel</span><span style=";font-family:";font-size:100%;" > és Ethan Coen munkáját, azért előre leszögezném, hogy a Crazy Heart teljesen más hangvételű film, mint a citált Coen termék.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://static.filmkatalogus.hu/Crazy-Heart--24741.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 372px; height: 279px;" src="http://static.filmkatalogus.hu/Crazy-Heart--24741.jpg" alt="" border="0" /></a><o:p></o:p></span></div> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; line-height: normal;"><span style=";font-family:";font-size:100%;" >Scott Cooper első filmje Thomas Cobb regényének csöndes adaptációja. Bad Blake jóval a siker évei múltán még mindig járja Amerika kétsávos országútjait, kisvárosi kocsmák füstös miliőjében dúdolja régi slágereit. Az 57 éves művész láthatóan alkoholista, nincs perc, hogy viszkis üveget vagy poharat ne lássunk a kezében. Évek óta küzd az alkohol okozta testi leépüléssel, amely egyre inkább súlyosbodik. Ehhez természetesen a magány fojtó szorítása társul. Bad az a fajta művész, aki nem képes megtalálni a helyét a társadalmi viszonyrendszerében, mi több, közvetlen életterével sem sokat törődik, ugyanakkor a saját kezűleg szerzett dalaiból mély érzésű, őszinte, tiszta ember szólal meg.</span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; line-height: normal;"><span style=";font-family:";font-size:100%;" >Miközben egykori tanítványa behódol a sztárvilág csillogásának, Bad megtartja egyszerűségét, elvadult függetlenségét. A kisvárosi lebujok és a könnyűvérű éltes rajongónő</span><span style=";font-family:";font-size:100%;" >k világában élő férfi azonban megkapja az esélyt a normális családi életre, a szer</span><span style=";font-family:";font-size:100%;" >elem azonban nem képes önmagától megmenteni. </span><span style=";font-family:";font-size:100%;" ><span style=";font-family:";font-size:100%;" ><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://static.filmkatalogus.hu/Crazy-Heart--24743.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 373px; height: 280px;" src="http://static.filmkatalogus.hu/Crazy-Heart--24743.jpg" alt="" border="0" /></a></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; line-height: normal;"><span style=";font-family:";font-size:100%;" >A filmcsinálók azonban végül mégis csak megkegyelmeznek Bad-nek, aki – ellentétben Cobb regényével – megérti az üzenetet, amelyet a körülötte lévő jelekből olvashatott ki. Szerencsére a happy end ugyanannyira rezignált, csendes, mint maga a film, így nem fordu</span><span style=";font-family:";font-size:100%;" >l át a történet unalmas giccsbe.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; line-height: normal;"><span style=";font-family:";font-size:100%;" >A Crazy Heart fontos film az Amerikai Kultúráról, hiszen a Country világa maga Amerika. A filmben elhangzó dalok szívbemarkolóan gyönyörűek, akár egy Leonard Cohen dal, a zeneszámok szövegei pedig tökéletesen illusztrálják Bad történetét. Az egyik nagy erénye a filmnek, hogy a színészek (elsősorban Jeff Bridges és Colin Farrell) saját hangjukon szólaltatják meg a betétdalokat.<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; line-height: normal;"><span style=";font-family:";font-size:100%;" >A Crazy Heart történetében egyáltalán nem eredeti, felismerhetünk benne jó pár </span><span style=";font-family:";font-size:100%;" >műfajbeli klisét, mégis csodálatos színészgárdájával és mérsékelt rendezésével különös meglepetés az idei filmtermésben, főleg azután, hogy az idei Oscar-gála kapcsán a kritikusok részéről többször elhangzott, Jeff Bridges a filmes múltja miatt kapta meg a díjat, egy nem túl jó filmben nyújtott közepes alakításért. Nem volt igazuk a felszólalóknak. Jeff Bridges teljesen megérdemelt jutalmát vehette át márciusban. A Crazy Heart csendes, őszinte, tiszta hang a kortárs amerikai filmes palettán, innen nézve éppen az a meglepő, hogy az Akadémia a harsány mezőnyben egyáltalán észrevette.</span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; line-height: normal;"><span style=";font-family:";font-size:100%;" ><span style=";font-family:";font-size:100%;" ><span style=";font-family:";font-size:100%;" ><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://static.filmkatalogus.hu/Crazy-Heart--24739.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 373px; height: 280px;" src="http://static.filmkatalogus.hu/Crazy-Heart--24739.jpg" alt="" border="0" /></a></span></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; line-height: normal;"><span style="font-style: italic;font-size:100%;" >(Scott Cooper: Crazy Heart)</span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; line-height: normal; font-style: italic;">(képek: www.filmkatalogus.hu)</p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; line-height: normal;"><br /><span style=";font-family:";font-size:12pt;" ><o:p></o:p></span></p>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-6915981945148129752010-07-29T09:12:00.003+02:002010-07-29T09:19:42.575+02:00A tetovált lány<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TFErRREk7XI/AAAAAAAAJAs/QseluEYIYfw/s1600/lisbeth.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 208px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TFErRREk7XI/AAAAAAAAJAs/QseluEYIYfw/s320/lisbeth.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5499224195636456818" border="0" /></a>Miután megnéztem a moziban A tetovált lány című regény filmváltozatát, nem menekülhettem ki eredményesen abból a hibás helyzetből, amely abból adódott a filmadaptáció megtekintésével megelőztem a könyv elolvasását. Alapvetően a fordított alapállás lett volna szerencsésebb. Nos ezen már kár rágódni. Mindenesetre ezek után nyilván egy kicsit tolódik az irodalmi élvezet, hiszen a történetet ismerem már, de egyszer azért remélem elszánom magam a könyvek befogadására is.<br /></div><div style="text-align: justify;">Bár a magyar mozik csak a trilógia első részét tűzték a műsorukra, az interneten fellelhető a történet második és harmadik része, amelyeket Daniel Alfredson rendező forgatott. Nem tehettem mást, házilag kellet beszereznem a folytatásokat. A filmek ismeretében azt tudom kijelenteni, hogy A tetovált lány saját lábán is képes megállni, míg a trilógia második (A lány, aki a tűzzel játszik) és harmadik (A kártyavár összedől) részéhez részben szükséges az első rész ismeret, és az utóbbi kettő egymás nélkül nehezen értelmezhető. Adódik ez mind abból, hogy míg az első rész főszereplője tulajdonképpen az újságíró Mikael Blomkvist, addig a további részek már egyértelműen a tetovált lányról, Lisbeth Salanderről szólnak.<br />A Millenium folyóirat csapata tényfeltáró riport megjelentetésére készül, amelyben azt akarják bemutatni, hogyan kerülnek Svédországba a prostitúcióra kényszerített fiatal külföldi lányok, kik felelősek ezért, és hogy kik veszik igénybe a rabszolgasorban tartott lányok szolgáltatásait. Tekintettel arra, hogy köztük számos befolyásos ember is van, természetes, hogy vannak olyanok, akik nem szeretnék, ha mindez nyilvánosságra kerülne, és ezért képesek bármire. Lisbeth is tudomást szerez erről a nyomozásról Blomkvist laptopjából. Mivel időközben Bjurman, Lisbeth egykori gyámja gyilkosság áldozatává válik, a rendőrség hajtóvadászatot indít a lány ellen.<br />A második rész végén Lisbeth életveszélyesen megsebesül. Kórházban ápolják, amikor egy szűk, szürkeeminenciás csoportosulás szervezkedni kezd, hogy elhallgattassa a lányt. Nem teszik ezt másért, minthogy elleplezzék a svéd titkosszolgálat senki által nem ismert munkacsoportjának létezését és törvénytelen működését. Blomkvist siet Lisbeth segítségére aki szembeszáll a mindenre kész csoporttal szemben, és egy tényfeltáró riportban akarja leleplezni üzelmeiket.<br />Míg A tetovált lány egy izgalmas thriller egy múltban elkövetett kegyetlen bűncselekmény sorozat felkutatásáról, addig a második rész már Lisbeth családi múltjának lezárásáról szóló krimi, amely a harmadik részben egy politikai krimivé növi ki magát. Larsson ügyesen vált a krimin belüli műfajok között.<br />Összességében – a filmek alapján – én egyértelműen az első rész találom a legkiérleltebbnek, míg a további részek izgalmas folytatások, amelyek egész képet adnak Lisbethről és lezárják kálváriájának történetét. Ha Stieg Larsson megállt volna az első résznél, akkor egy izgalmas, a köd homályába vesző titokzatos alakról bírnánk tudomással, akinek múltjában sötét foltok sorakoznak, és sebzettsége odújából kibújva egy izgalmas és mély titkokkal teli nyomozás megoldásában segédkezett a híres újságírónak. Ám Larsson valójában Lisbethről akart mesélni, és az ő történetét készült megírni. Így viszont kénytelen volt lehullajtani múltjáról a titokfátyolt. Persze nem kárhoztatom ezért, mert a filmek alapján izgalmas kerek egésszé rakta össze a történetet. Esetemben csak egy apró minőségi eltérést mutat a tetszési indexen az első rész a későbbiekhez képest.<br />Kíváncsi leszek a könyvre is, amely nyilvánvalóan sokkal összetettebb, de elmondható, hogy azok ismerete hiányában is élvezhető és érthető mindhárom film. Emellett a filmek nagy erénye, hogy kitűnő színészgárda testesíti meg a regény szereplőit. Mikael Blomkvistot már nem kell külön bemutatnom és csak ismételni tudom magam, hogy milyen nagyszerű casting-mutatvány volt Noomi Rapace találkozása Lisbeth szerepével.<br /><br /><span style="font-style: italic;">(Daniel Alfredson: A lány, aki a tűzzel játszik; A kártyavár összedől)</span><br /></div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-37332495342717255712010-07-27T15:45:00.004+02:002010-08-11T22:23:17.309+02:00José Saramago: Az elefánt vándorútja; Európa Könyvkiadó, Budapest, 2010<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE7jR3b5UuI/AAAAAAAAJAk/VxAi_XwH-p4/s1600/saramago_elefant.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 216px; height: 320px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE7jR3b5UuI/AAAAAAAAJAk/VxAi_XwH-p4/s320/saramago_elefant.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5498582091144188642" border="0" /></a>
<br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><div style="text-align: justify;"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CJEGESV%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.hirszoveg, li.hirszoveg, div.hirszoveg {mso-style-name:hirszoveg; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]-->Június 18-án, a Kanári-szigeteken fekvő Lanzarotéban 88 éves korában elhunyt José Saramago, a portugál Nobel-díjas író. Saramago ifjú éveiben versesköteteket publikált, de – saját bevallása szerint – esszéírónak készült, minthogy azonban ahhoz nem bizonyult eléggé tehetségesnek, regényeket kezdett el írni. A siker hosszú érlelődés után, 58 évesen érte el. Hazáját is elhagyta, mert az Isten létezését firtató Jézus Krisztus evangéliumát nem támogatta a katolikus portugál állam az Európai Irodalmi Díjért való pályázatban.
<br />Saramago egyik talán legjellemzőbb írói attitűdje az a vonás, hogy egy alapvetően abszurd tényből kiindulva, racionális és pontos logikával építi fel regényeit. A <span style="font-style: italic;">Halálszünet</span>ben például azzal jött elő, hogy a halál beszünteti tevékenységét, minek következtében az emberek haldokolni végtelen ideig képesek, ám meghalni már nem. A <span style="font-style: italic;">Megvilágosodás</span> alapgondolata szerint, egy nevén nem nevezett országban a helyhatósági választások során a népakarat az üres szavazólapok demonstrálta elégedetlenségben nyilvánul meg. A <span style="font-style: italic;">Kőtutaj</span>ban nem mutat be kevesebbet, mint az, hogy milyen lenne, ha az Ibériai-félsziget egyszer csak leválna Európáról, és úszni kezdene Nyugat felé. A <span style="font-style: italic;">Vakság</span>ban rejtélyes kór terjed el, amely hatására az emberek elveszítik látásukat. <span style="font-style: italic;">Az embermás</span> főhőse pedig filmnézés közben felfedezi hasonmását, akinek a nyomás ered. Sorolhatnám tovább, szerencsére Saramago írói pályafutása igencsak termékeny volt. Ezekből az alapállásokból komoly társadalmat ért kritikák is megfogalmazódtak, engem leginkább ez fogott meg, no meg a nagyon leegyszerűsítve és talán nem is olyan helyesen az esetében is használható mágikus realizmus skatulya. A csoda és valóság mesteri keveréke, vagy a szürreális és reális szövetsége.
<br />Van nekem azért adósságom, mert a <span style="font-style: italic;">Vakság</span>, a <span style="font-style: italic;">Megvilágosodás </span>és a <span style="font-style: italic;">Kőtutaj</span> című műveken kívül eleddig nem olvastam más könyvet tőle. Persze azért, ha utána számolok ez sem kevés könyv. Kevés az a szerző, akitől már három, illetve négy könyvet elolvastam. Ugyanis Saramago halálának híre nálam úgy csapódott le, hogy tiszteletadásul egy újabb könyvét meg kellene ismernem.
<br />A hazánkban eddig utolsóként kiadott (egyébiránt utolsó előtti) munkáját, <span style="font-style: italic;">Az elefánt vándorútjá</span>t választottam ezúttal. A XVI. század derekán járunk, amikor II. János portugál király és felesége Ausztriai Katalin a hitvesi ágyban hosszas tanakodás után arra az elhatározásra jut, hogy a király házasulandó unokaöccsét, a szomszédos spanyol királyságban időző Miksa főherceget, nászajándékként a portugál udvar egyik elfelejtve őrzött kincsével, a Salamon névre hallgató indiai elefánttal lepik meg. Az út Lisszabontól a spanyol határig – Figueira de Castello Rodrigo-ig – hetekig tart, ám sokkal keményebb megpróbáltatás vár az elefántra és annak sitárjára, Szubhróra, a cél ugyanis az Alpokon túli birodalmi főváros, Bécs. Az elefánt vándorútja ezt az utat meséli el. Saramago a foghíjas történelmi forrásanyagot írói fantáziával terebélyesíti regényszerű emlékirattá.
<br />Nem szabad természetesen elhallgatni azt sem, hogy <span style="font-style: italic;">Az elefánt vándorútja</span> mesze nem Saramago legjobb műve, azonban az olvasó minden jellemzőjét fellelheti Saramago írási modorának. A mese és a történelem keveredése mellett a jelenkori és ez egykorvolt társadalmi is kap hideget-meleget a szerző metsző iróniájából, persze csak csendben, csak finoman. Saramagot azonban önmagában azért a tényért dicséret illeti, hogy egy ilyen egyszerű alaptörténetből, amely talán egy fikarcnyi anekdotát sem ér meg, írói leleménnyel képes volt úgy tartalommal megtölteni, amelynek eredményeképp az olvasó egy kedves, üde történet részesévé válhat a könyv elolvasásával.
<br /><span style="font-style: italic;">Az elefánt vándorútja</span> báját éppen ez az alkotói kegy adja, mintha Saramago életének alkonyán felszabadultan írt volna, amikor már mindent megírt, előhúzott a fiókból egy semmit, hogy megmutassa, ő abból is teremteni tud. Egy ponton még azt a szemtelenséget is megengedi magának, hogy elmélázzon a történt mesélése közben. Tudniillik a regény elbeszélője a vándorút vége felé közeledve, az Alpok ködös vonulatai között elveszíti tájékozódó képességét. Ez a szerzői hecc nekem kifejezetten tetszett. Saramago távozásával érezhetően kevesebb lett a világ. Szerencsére gazdag életművet hagyott maga után, amelybe a későbbiekben is bátran bele lehet feledkezni.</div> jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-167700357343111872010-07-26T11:01:00.003+02:002010-07-26T11:09:04.838+02:00Egy könnyű nyári tudatkaland<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE1P6T0MtcI/AAAAAAAAJAE/ufCH-r8ram8/s1600/Eredet--26179.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE1P6T0MtcI/AAAAAAAAJAE/ufCH-r8ram8/s320/Eredet--26179.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5498138583259461058" border="0" /></a>A hőségben enyhülést hozó könnyű nyári hétvégén – úgy gondoltuk – hódolunk egyet a popcorn mozinak, így nem vezethetett máshová az utunk, min a Cinema City légkondicionált termeinek egyikébe. Nagy meglepetésünkre a mozi teremben szokatlanul magas nézőszám gyűlt össze. Persze Christopher Nolan legújabb filmjét, az Eredetet vetítették aznap. Nolan a legújabb Hollywoodi generáció talán legmarkánsabb iparosává nőtte ki magát, aki az agyalós, sokcsavarásos mozikkal kedveltette meg magát a nagyérdeművel. Már a Memento rövid távú emlékezetkieséssel szenvedő főhősének története siker volt, innen egyenes út vezetet a fények és a csillogások világába. A Tökéletes trükk bűvészmutatványa bár helyenként támadható volt, mégis megbízható iparterméknek bizonyult. Azután jött a nagy dobás: Nolan életet lehelt Hollywood egyik legnagyobb mítoszába, a Batman legendáriumába. Mi több, A Sötét lovaggal valóban izgalmas, emlékezetes képregény mozit alkotott.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE1P6ssLATI/AAAAAAAAJAM/0wo55urO7A4/s1600/Eredet--26183.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE1P6ssLATI/AAAAAAAAJAM/0wo55urO7A4/s320/Eredet--26183.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5498138589936681266" border="0" /></a>Az Eredetben nem vállalkozott kevesebbre, minthogy az emberi elme legmélyebb pontjára szálljon alá, és az álom manipulátorok világába kalauzolt minket. Az ember tudatalattija álmában a legsebezhetőbb – ez Dom Cobb (<strong><span style="font-weight: normal;">Leonardo DiCaprio</span></strong>) munkájának legfontosabb alapelve. Cobb ugyanis az ipari kémkedés legújabb fajtájával keresi a kenyerét: behatol mások álmaiba, és <span class="txt">fontos információkat tulajdonít el a tudat mélyéről.</span> <span class="txt">E tudás miatt Cobb az ipari kémkedés legkeresettebb bűnözőjévé és örökké menekülő, magányos férfivá avatja</span><span class="txt">. Cobb kap egy esélyt, hogy helyrehozza hibáit és visszaszerezze elveszett életét, és vele együtt réglátott gyermekeit. Ehhez azonban ezúttal nem lopnia kell, hanem egy gondolatot kell elültetnie valakinek a fejében.</span> A Saito nevű iparmágnás (<strong><span style="font-weight: normal;">Ken Watanabe</span></strong>) arra kéri, hogy konkurensének agyában azt a gondolatmagot hintse el, miszerint az fel akarja majd darabolni apja megörökölt cégbirodalmát. Ez csak akkor sikerülhet, hogy ha az illető sajátjának érzi az ötletet, ellenkező esetben az elme az idegen gondolatot kilöki magából.A filmről többet elmondani nem szabad, mert akkor azok ellen vétek, akik még nem látták a filmet, de esetleg hajlandónak mutatkoznak erre.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE1P54tJB1I/AAAAAAAAI_8/QPDZ0qBGf0s/s1600/Eredet--26173.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE1P54tJB1I/AAAAAAAAI_8/QPDZ0qBGf0s/s320/Eredet--26173.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5498138575982102354" border="0" /></a>Nolan hatalmas fába vágta a fejszéjét, mert az elme játék sajátja, hogy meg kell magyarázni a legegyszerűbb nézőnek is a látottakat. A film jó harmadában-felében nem is tesz mást, mint az általa alkotta világ szabályait tisztázza. Szerencsére a film logikája a legutolsó apró csavarig egészen ügyesen összeáll. Persze lehet, hogy olykor a nézők érzékeire kellene hagyatkozni, és kevesebb energiát kellene a magyarázásba ölni. Nolan mindezzel együtt egy ügyes alapötletre egy izgalmas egészestét mozit húzott fel, amelyben a mozi legújabb korszakán fontos eszközei felvonulnak. Van itt minden: szuper filmes trükkök, mátrixos utánérzés, nyomozás történet, science fiction, szerelem, akció jelentek, sztárok, szupersztárok minden korosztálynak (Leonardo Di Caprio, Tom Berenger, Marion Cotillard, Ellen Page, Cillian Murphy, Michael Came, Tom Hardy, stb.), ami a sikerhez kell.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE1P5vLhRyI/AAAAAAAAI_0/ee81YyPOrAE/s1600/Eredet--26165.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE1P5vLhRyI/AAAAAAAAI_0/ee81YyPOrAE/s320/Eredet--26165.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5498138573425166114" border="0" /></a>Kétségtelenül az alapötletből sokkal komolyabb filmet is ki lehetett hozni, de Nolan elhelyezte magát a filmes palettán. Ő a széles nézőközönség pénztárcájára hajt, és emiatt úgy kell működni, mint egy populista pártnak, aminek minden igényt ki kell elégíteni a siker érdekében. Nem akarok szigorú lenni vele, mert legalább van tehetség mögötte. Hollywood élvonalába kell egy Nolan, hogy születhessenek ilyen filmek. Nem szégyellem, élveztem a filmet, pár órás szórakozásnak teljesen megfelelt.</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE1QdnyF9aI/AAAAAAAAJAc/DqycAEwc8PQ/s1600/Eredet--26164.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE1QdnyF9aI/AAAAAAAAJAc/DqycAEwc8PQ/s320/Eredet--26164.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5498139189914760610" border="0" /></a></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style="font-style: italic;">(Christopher Nolan: Eredet)</span></p><p style="text-align: justify; font-style: italic;" class="MsoNormal">(képek: www.filmkatalogus.hu)</p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><br /></p>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-39040096134294379772010-07-26T09:47:00.003+02:002010-07-26T09:56:01.840+02:00A világ, amelyet kegyetlenné tettünk.<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE0_DC0UsTI/AAAAAAAAI_k/_PTTk9t2ZGg/s1600/The_Pusher_Trilogy_R2-%5Bcdcovers_cc%5D-front.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 214px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE0_DC0UsTI/AAAAAAAAI_k/_PTTk9t2ZGg/s320/The_Pusher_Trilogy_R2-%5Bcdcovers_cc%5D-front.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5498120041617731890" border="0" /></a>A film történelme számos emlékezetes gengsztertörténetet a magáénak tudhat. Ott van mindjárt Coppola Keresztapa sagája vagy Scorsese bűnfilmjei, de beszélhetnénk akár a hongkongi Szigorúan piszkos ügyek trilógiáról is (amelyből épp Scorsese forgatott gyenge újrát) vagy megemlíthetném Tarantino groteszk macsó világát is. Sorolhatnám persze tovább a bűn idealizált világáról szóló filmeket, de teljesen felesleges.<br />A dán Nicolas Winding Refn alvilágban játszódó trilógiája, a Pusher (Elátkozott város) csak látszólag osztja a fenti bűnfilmek sorsát. Refn ugyanis sokkal inkább az emberi drámára helyezi a hangsúlyt, mintsem a bűn magasztos élettörténetére. Refn filmjei nem a bűn megdicsőülésének folyamatát fogják meg, nem hangsúlyozza a bűnös alvilági figurák helyzetéből adódó elengedhetetlen bukást. A Pusher-trilógia minden egyes része ugyanarról mesél, az ember szerepéről a bűn világában. A három film három különböző alvilági figura főszereplésével egy pillanatot ragad ki azok élethelyzetéből. A történetek elején a főszereplők reményekkel teliek, az adott pillanatban mindenképpen optimistán tekintenek életük folyására, uralják azt a miliőt, amelyben élnek. Később, a történések okszerű, logikus következményeként lassan kicsúszik a talaj a lábuk alól, a fényből a sötétségbe vezet az útjuk. Persze az elbizonytalanodás, a kisiklás nem előzménynélküli, az okok már a múltjukban keresendő. Ebben a világban senki sem lehet olyannyira öntelt, hogy eleve természetesnek vegye azt, hogy számára minden flottul megy. Refn filmjei minden egyes alkalommal a mélypont utáni lenyugvás pillanatában érnek véget, amikor szereplői merev tekintettel egyedül állnak az isteni tekintet előtt. Ezek az arcok sokat mesélnek a maszk mögötti valóságról.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE0-Z8Q7c-I/AAAAAAAAI_M/J57KsuXYHrw/s1600/pusher1.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 205px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE0-Z8Q7c-I/AAAAAAAAI_M/J57KsuXYHrw/s320/pusher1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5498119335484027874" border="0" /></a>Bár a Pusher-trilógia egyes darabjai ugyanarról mesélnek, mégsem beszélhetünk egymás ismétléséről, mindegyik férfit élete különböző pontján találja meg a kamera. Az első filmben Frank (Kim Bodnia), a díler áll a középpontban. A magányos férfi képtelen normális párkapcsolatot teremteni a droglerakatként (ki)használt prostituált barátnőjével, ám fiatal duhaj éveiben a biznisz egyelőre feledtetni tudja vele magánéleti bénaságait. A bili akkor borul, amikor saját hibájából adódóan adósságba kerül a szerb származású Milonál (Tlatko Buric). A barátság nem helyettesítheti az anyagi javakat ebben a világban. A második történet főszereplője Tonny (Mads Mikkelsen), akit Frank az első részben mellesleg jól helybenhagyott, hiába voltak fiatalkori jó haverok. A férfi a hosszú börtönévek után próbája újrafogalmazni magát a szabad ég alatt. A kinti világ azonban erőfeszítéseire nemleges válaszüzenetet küld egy örökösen elutasító apa és egy rideg exbarátnő személyében. Tonnynak mindeközben a nyakába szakad az apa felelősség váratlan terhe is, így két fronton is bizonyítania kell. Édesapjának az életre termettségét, gyermeke édesanyjának az apaságra való alkalmasságát szeretné megmutatni, azonban egyikük sem kíváncsi rá. A harmadik film főszereplője Milo (ő az egyetlen szereplő, aki mindhárom filmben megjelenik). Az öregedő férfi lánya születésnapi bulijára készül. Stresszel, hogy minden flottul menjen, elvégre egy apától ez várható el. A parti szervezése közben folyamatosan heroin függőségével küzd és a drogkereskedelmi ügyleteit intézi. Milo a számos irányból ránehezedő terhek súlya alatt elveszíti a kontrolt, egy pillantás alatt az atomjaira hullik szét. Milo képtelen túltenni magát azon, hogy telik az a rohadt idő, és kétségbeesésében tombolni kezd, ami a trilógia legbrutálisabb jelenetsorához vezet.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE0-aG19CGI/AAAAAAAAI_U/6OqcP2Q_LfI/s1600/pusher2.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 214px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE0-aG19CGI/AAAAAAAAI_U/6OqcP2Q_LfI/s320/pusher2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5498119338323675234" border="0" /></a>Refn trilógiája nem a fizikai erőszakról szól, sokkal inkább a lélekre súlyosodó terhek tarthatatlanságáról. Bár Refn a trilógia három darabját időben elkülönítve forgatta le (1996, 2004, 2005), a második és a harmadik részt a szerzői pályafutás megújhodásának kényszere szülte, a Pusher három darabja a céltudatos tematika és a markáns stílus okán mégis egységes egészet alkot. A kézi kamerás felvételek, a gyakori közelképek, a színekkel való játék és a nagyon erős színészi játék teremti meg a Pusher különleges atmoszféráját.<br />Sajnos Refn trilógiája nem került be a hazai moziforgalmazásba, csak a Titanic Filmfesztivál szűk körű kiváltságosain kívül csak az internetes letöltések használói találkozhatnak velük. Igazán kár érte, mert a három film egyben valódi filmes csúcsteljesítmény.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE0-adbTG7I/AAAAAAAAI_c/dRKOAx4lInA/s1600/pusher3.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 214px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE0-adbTG7I/AAAAAAAAI_c/dRKOAx4lInA/s320/pusher3.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5498119344385891250" border="0" /></a><span style="font-weight: bold;">Utóirat:</span><br /><br />Felbuzdulván a fentiek láttán, megnéztem Refn legutóbbi filmjét a Valhalla Rising-et [Felkelő Valhalla (2009)]. A film története szerint, a Félszemű névre keresztelt néma, könyörtelen harcos (Mads Mikkelsen) a vikingek fogságába kerül, ahonnan egy gyerek segítségével megszökik. Később csatlakozik a Szentföldre utazó zsoldos sereghez, akik Isten nevében készülnek Jézus Királyságának visszahódítására. Ám a Szentföldre utazó harcosok sosem nyerhetnek bebocsátást a hősi áldozatok mennyei palotájába, a kisszerűség, az agresszió és végül az őrület valamennyiüket bekebelezi. A Szentföldre hajózó zsoldosok egy hibás igehirdetés áldozatai, a szeretetterjesztést megváltó halálos tisztítótűz nem az üdvelhozást, hanem éppen önmaguk felszámolását eredményezi. A néző Refn víziójában kénytelen-kelletlen a néma harcos tekintetén, érzékein látja a világot, amely az örök erőszak vértengerrel metaforizált apokalipszisét mutatja, ez a világ egy hipnotikus rémálomhoz hasonlít, amely a bármelyik civilizációban rejtőzködő kisiklás eshetőségéről mesél.<br />A film nyelvezete erősen hallucinogén atmoszférát teremt, így válik Valhalla Rising egy harsány színekben úszó pszichedelikus és csigalassúságú odüsszeiává. A film befogadása, véleményem szerintem, a néző aktuális állapotától függ. Én éjszaka, az elalvás határán néztem meg. Nem a legideálisabb helyzet. Mindenesetre ez is hozzájárult ahhoz, hogy a filmről egy álomszerű képet alkossak. A Valhalla Rising teljesen más atmoszférájú, mint a Pusher, mégis a világunkban rejtőzködő brutalitás és annak magányos hősei egymáshoz közel hozza őket. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE0_DU9H45I/AAAAAAAAI_s/Zj0mK_GLQ_M/s1600/valhalla_rising_3.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 214px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TE0_DU9H45I/AAAAAAAAI_s/Zj0mK_GLQ_M/s320/valhalla_rising_3.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5498120046486479762" border="0" /></a><o:p><span style="font-style: italic;font-family:times new roman;" ><br />(Nicolas Winding Refn: Pusher-trilógia; Valhalla Rising)</span><br /></o:p></div> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-family: times new roman;"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-family: times new roman;"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p> </o:p></p>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-27631111885097136942010-07-20T09:01:00.004+02:002010-07-20T14:41:01.060+02:00Ugrás a mélybe<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TEVKsZDYD1I/AAAAAAAAI-o/Eg44JV1_PX4/s1600/japanese-story-5.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 211px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TEVKsZDYD1I/AAAAAAAAI-o/Eg44JV1_PX4/s320/japanese-story-5.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5495881046775304018" border="0" /></a>Olyan jó néha egy-egy eldugott igazgyöngyöt találni a filmek tengerében. Ezúttal egy elfeledett, a magyar mozikat messze elkerülő, csak a DVD piacon megjelenő és az interneten letölthető 2003-as ausztrál filmre bukkantam rá. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy szükségem volt arra is, hogy a figyelmemet valaki felhívja Sue Brooks Japanes Story című filmjére, amely magyarul az elcseszett A japán szerető nevet kapta.<br /></div><div style="text-align: justify;">Sandy (Toni Collette), az ausztrál geológus azt a feladatot kapja, hogy a társtulajdonos japán cég képviselőjét, Hirotmitsut (Gotaro Tsunashima) kalauzolja végig az országban, bármerre is kíván menni a férfi. A fiatal nőnek láthatóan semmi kedve nincs a hivatalos pesztráláshoz. A férfi a cég tulajdonában lévő bányákat szeretné megnézni, de végül kiderül a kalandvágy is fűti, útjuk a Pilabra-sivatagon át vezet. A kaland nem indul túl ígéretesen, hiszen a két emberben látszólag semmi közös nincsen. Sandy temperamentumos, spontán reakcióktól sem mentes nő, aki olykor a női eleganciát is messzire hajítja. Hirotmitsu hűvös és fegyelmezett, bár néha kibújik a szög a zsákból.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TEVKsiCKTgI/AAAAAAAAI-w/KUEpbbP0Pqc/s1600/125336__jap_l.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 270px; height: 270px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TEVKsiCKTgI/AAAAAAAAI-w/KUEpbbP0Pqc/s320/125336__jap_l.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5495881049186127362" border="0" /></a>Az autó egyszer csak lerobban a sivatag közepén, és egy éjszakát az ausztrál pusztában kénytelenek tölteni. Ahogyan az lenni szokott, a kényszeres összezártság közelebb hozza egymáshoz az embereket, ezúttal sem marad el a románc.<br />Sue Brooks filmjének első fele egy közepesen kivitelezett romantikus film szintjét üti meg, amelyben a különböző kultúrák felnevelkedett nő és férfi összeeresztése történik (ezen a téren azért kevés jobb film van, mint Sophia Coppola Lost in Translation-ja – bár ott a környezet más, a két fél egy kultúrkörbe tartozik). Kedves jelentek, gyönyörű tájképek teszik elfogadhatóvá az élményt, ám mindez önmagában kevés lenne az üdvösséghez.<br />Aztán a film cselekményének sűrűjében jön egy csavar, egy törés, amely felülír minden addigit, amire én semmiképp sem számítottam, és amit most itt el kell, hogy hallgassak, mert aki e sorokat esetleg olvassa, azt megfosztanám a film leglényegétől, ha most lehullajtanám a leplet (talán már így is sokat mondtam). A film második fele felszámol minden addigi sztereotípiát, amire addig a film felépült. Mintha tudatos lenne az ekkora kontraszt. Leszáll a felhők közül és helyenként egészen naturalista módon mutatja meg magát. A film ereje tulajdonképpen Toni Collette játékán áll vagy bukik. És ő bebizonyítja, hogy – a véleményem szerint – miért oly nagyszerű színésznő (pl: Muriel esküvője, Egy fiúról, A Család kicsi kincse, Este). A Japanese Story összességében gyönyörű szép és megrendítő film, amely képes felülírni önnön szabályait, így lesz igazán szerethető és üdítően emberi.<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TEVKsIrVZ8I/AAAAAAAAI-g/dAQaa971I9Y/s1600/japanese-story-4.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 204px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TEVKsIrVZ8I/AAAAAAAAI-g/dAQaa971I9Y/s320/japanese-story-4.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5495881042379499458" border="0" /></a><span style="font-style: italic;">(Sue Brooks: Japanese Story)</span><br /></div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-73947751417569738072010-07-19T09:06:00.003+02:002010-07-19T09:09:03.285+02:00Wolf Haas: Jöjj, édes Halál!; Scolar Kiadó, Budapest, 2010<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TEP5w07V8iI/AAAAAAAAI9w/kj-nBhOUaZs/s1600/edeshalal.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 176px; height: 320px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TEP5w07V8iI/AAAAAAAAI9w/kj-nBhOUaZs/s320/edeshalal.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5495510587558720034" border="0" /></a><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CJEGESV%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-family: times new roman;">Miután az egykori rendőr a kisvárosi magánnyomozás után a bűnüldöző szakmával is felhagyott, az osztrák székes fővárosba költözött, ahol mentősnek állt be. A bécsi betegszállító piacot két cég uralja: a Mentőszövetség és a Keresztes Mentősök. Brenner ez utóbbinál teljesíti munkaköri feladatait, akinek ezúttal nem kell különösebben gondolkodnia, csak monoton üzemmódban – legalább napi 30 menetben – átszáguldoznia a városon, hogy életeket mentsen, iletve annak esélyét teremtse meg. <o:p></o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-family: times new roman;">Brenner azonban, hiába akarja, akkor sem tudja levakarni magáról, hogy egykoron kopó volt. Az egyik bevetéskor a mentős társa tanúja lesz annak, hogy egy szerelmes párt egy golyó leterít, együtt a kettőt. A pár férfitagja – mit ad Isten! – a Mentőszövetség elnökének fivére. Később pedig az egyik kolléga hullája kerül elő. Brenner – ha nem is önkéntelenül, de a bűntettesek nyomába indul.<o:p></o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-family: times new roman;">Wolf Haas harmadik Brenner kötete a korábbiakhoz hasonló morbid humorral és maró gúnnyal mutatja be a két mentős társaság békésnek nem mondható hétköznapjait. Az újabb kötet továbbra is folytatja a korábbi Brenner-sztorikra jellemző elbeszélői formanyelvet, amelyet leginkább talán haverkodásnak, „brúderkodásnak”, bratyizó fecsegésnek nevezhetnénk. A kocsma homályában megbúvó mesélő – akiről ezúttal sem hull le a lepel – úgy beszél a történetről, azok szereplőiről, mint aki jól ismeri azokat. Az elbeszélő tulajdonképpen a hétköznapok szegletébe, a konyhasarokba, a hálószobába, a munkahelyekre, a piacra, stb. bejáratos mindent látó kisisten, aki mindenhol ott van, illetve mindenről valahonnan tud valamit, de legalábbis mindenről van valami mondanivalója, és azt hihetően, a mindentudás érzésével adja elő. A kocsma nyelve persze az argót sem ítéli száműzetésre eszköztárából, és néhány, az osztrákra jellemző adottság (például a férfiak jellemző bajusz viselete) sem ússza meg némi fricska nélkül.<o:p></o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: times new roman;">Haas krimijeinek legfőbb erénye ez az elbeszélői stílus, amit nagyon jól ad vissza magyar nyelven Bán Zoltán András, a fordító. Ezúttal sem tudom elhallgatni a nevét. A Scolar Kiadót is dicséret illeti az immár három kötetesre bővült sorozat egységes kivitelezéséért. Fontos ugyanis, hogy egy széria a küllemében is egymáshoz tartozónak mutatkozzon. Ez a fekete-sárga borítású kiadvány, a maga kabátzsebbe csúsztatható méretezésével együtt, nekem ráadásul be is jön. Egyszóval tehát Haas sorozata, annak magyar kiadványa tartalmában és megjelenésében is egységesen magas színvonalú a maga műfaján belül.</span><o:p></o:p></p> jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-9594851938198790512010-07-13T08:51:00.004+02:002010-07-13T08:59:26.392+02:00Nádasdy Ádám: Verejték van a szobrokon - válogatott és újabb versek 1976-2009; Magvető Kiadó, Budapest, 2010<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TDwOD_C8vZI/AAAAAAAAI3A/EjGeFaw0xmI/s1600/nadasdy.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 205px; height: 297px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TDwOD_C8vZI/AAAAAAAAI3A/EjGeFaw0xmI/s320/nadasdy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5493281107111361938" border="0" /></a>A kortárs magyar költők közül nekem ma kétségkívül Nádasdy Ádám a kedvencem. Verseivel még 2004-ben ismerkedtem meg. Az egyik budapesti tartózkodásom alkalmával, a Liszt Ferenc téren található Írók könyvesboltjának könyvszagában töltöttem el pár órát kettesben A Rend, amit csinálok című kötetével. A későbbiekben több verseskötete is a könyvespolcomra került. A költővel élőben a Művészetek Völgye pulai Bárka színpadán, illetve egy szűkebb körű orfűi felolvasóesten is találkoztam, ahol dedikáltattam verseit.
<br /></div><div style="text-align: justify;">Ami leginkább megfogott verseiben és önvalójában az az egyszerűség és őszinteség, ami a verseiből és személyéből is árad. Költészetében felfedezhető talán egy vonulat is. Az Elkezd a dolgok utána járni kötet címében is egy kereső Én-t feltételez. Ez a kiindulópont mondhatni a mindenki életében is. Saját magunk megtalálásának első mérföldköve, hogy fel kell kutatnia azokat a dolgokat, amik bennünket meghatároz(hat)nak. Azután jön a rendcsinálás. Nyilvánvalóan nem a tavaszi nagytakarításról van itt szó, hanem a dolgok helyre rakásáról. Önmagunk tisztázásáról. Ami rendkívül nehéz, ugyanakkor szükségszerű lépés. Ha sikerül, az az egyéni lét legnagyobb sikere. Végül jön a lecsupaszítás, az önmagunkba nézés. A Szürke tudás megszerzése önmagunkról. Költészete a hétköznapi és a hagyományos versnyelv között váltakozik. Érdekesség, hogy egységes a szerzői pályafutás. Kiemelkedő változásokat eddig nem igazán látni benne. Talán azért is, mert már egy kiforrott ember alkotta ezeket a verseket. Nem születtek fiatalkori zsengék, illetve azok nem kerültek az olvasók szemei elé.
<br /></div><div style="text-align: justify;">Az idei évben a Magvető Kiadó három év kihagyás után újabb kötetet jelentetett meg a szerzőtől, amely egyben a korábbi versek legjobbjai közül egy retrospektív válogatást is magába foglal mintegy számvetésül szolgálva a költő eddigi alkotói korszakát, ugyanakkor újabb alkotásokat is az olvasóközönség elé tár.
<br /></div><div style="text-align: justify;">Nádasdy költészete tárgyakról és emberekről mesél. Egy emlék - egy vers. Sorra jönnek a versek a bicikliről, a gépradírról, a villanyvonatról és a többiről. Megjelenik az életöröm, tárgyak és helyek felsorolásaként: zöldségek, gyümölcsök, deszkafajták, hátsó lépcsők, teherliftek, amiket mind szeret a költő. De találhatunk benne önmarcangolást is. Önvádat a gyávaságért, tehetetlenségért, kisszerűségért. Verseiben jelen van még a rezignáció, a humor, az alázat, a melankólia, a vizualitás, a reflexió, a szépség szelíd dicsérete, a rímes-ütemes gondolatok játéka, a prózaiság. Mindez összetetté teszi az amúgy nagyon egyszerű és pontos lírát. A kötet utolsó 23 verse új mű, amelyben az eddig választott utat viszi tovább. Talán kissé kevesebb hangsúlyos verssel, de nem kenyere a Nádasdy verseknek a túlzott hivalkodás.
<br /></div><div style="text-align: justify;">Egyfajta tudatos szerkesztés látok Nádasdy verseiben, köteteiben, egész eddigi pályafutásában is, amelynek csúcspontja – véleményem szerint – A rend, amit csinálok című kötet. A válogatás talán az eddigi alkotói korszak egyfajta lezárása, de az is lehet, hogy csak kiadói kívánalom eredménye, semmi több. A folytatásra továbbra is kíváncsi vagyok.
<br /></div>
<br /><span style="font-weight: bold;">Nádasdy Ádám: Maradni, maradni</span>
<br />
<br />Az átzuhanás, az megterhelő.
<br />Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,
<br />a megszeretés, a meggyűlölés.
<br />A piacon a tanácstalan álldogálás,
<br />hogy házigazdává átalakuljak;
<br />amikor vendégeket hívtunk,
<br />a vendégség után pedig a bútor,
<br />mert vissza kell tolni a privátba..
<br />Ezek nehezek. Amikor maradok,
<br />az jó: az alvásnak a mestere vagyok,
<br />és ébren lenni nagyon szeretek.
<br />Boldog vagyok ha sok a vendég, és ha van
<br />szerelmem, illetve ha nincs.
<br />De átzuhanni egy beállításból
<br />egy másikba, az mindig szomorú.
<br />Maradni szeretnék, mindig maradni:
<br />ha ébren vagyok, élesen figyelni,
<br />ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;
<br />magányos levesporokat fölönteni,
<br />vagy élettársi szennyest kotorászni.
<br />Átzuhanni: az fáj. A változás
<br />szűk száján átcsúszni: az horzsolás.
<br />
<br /><span style="font-weight: bold;">Nadasdy Ádám verses kötetei:</span>
<br />
<br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CJEGESV%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;font-family:times new roman;">Komolyabb versek <span style="font-style: italic;">(1984)</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;font-family:times new roman;">A bőr és a napszakok <span style="font-style: italic;">(1995)</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;font-family:times new roman;">Elkezd a dolgok végére járni <span style="font-style: italic;">(1998)</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;font-family:times new roman;">A rend, amit csinálok <span style="font-style: italic;">(2002)</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;font-family:times new roman;">Soványnak kéne lenni <span style="font-style: italic;">(2005)</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;font-family:times new roman;">Az az íz <span style="font-style: italic;">(2007)</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;font-family:times new roman;">Verejték van a szobrokon <span style="font-style: italic;">(2010)</span></p>
<br />jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-78690134753150646202010-07-12T11:05:00.007+02:002010-08-12T08:15:08.031+02:00Jabulani, vuvuzela, pszichopolip és Viva Espana!<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.nemzetisport.hu/data/kepgaleria/NSO/hol-spa/h3.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 379px; height: 243px;" src="http://www.nemzetisport.hu/data/kepgaleria/NSO/hol-spa/h3.JPG" alt="" border="0" /></a>
<br /><div style="text-align: justify;"><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]-->Tegnap este véget ért a XIX. labdarugó világbajnokság Dél-Afrikában, amelyet nagy örömömre Spanyolország nyert meg. Két éve már annak is nagyon örültem, hogy az a csapat, akinek magyarok híján mindig is szurkoltam és korábban ilyen sikerek közelébe se nagyon került, felült Európa trónjára. Ma már az is történelem, hogy Spanyolország a világ futballjának a tetejére felült. A kép – be kell, hogy valljam – azért vegyes. Két éve szétfocizták egész Európát, szemet gyönyörködtető focival. Két év elteltével, új szövetségi kapitánnyal az élen viszont igencsak döcögősre vették a figurát. Az egész vébé ideje alatt azt éreztem, hogy a spanyolok ugyanazt a focit játsszák, mint korábban, csak le vannak lassulva, nincsenek olyan jó formában. Aztán végül belelendültek, kezdtek jobban focizni, de sokkal szebben nem. A vébé döntő nem volt egy jó meccs, ezt le kell szögezni. Kozármislenyben egyik barátomnál a kertben néztük végig a mérkőzést, és mivel régen találkoztunk a foci meg nem kötött le annyira minket, leginkább beszélgettünk a döntő 120 perce alatt. Mint hűséges szurkoló ettől még nagyon-nagyon örülök.
<br />A dél-afrikai világbajnokság nehezen indult be. Az első csoportkör rendkívül unalmas meccseket hozott, kevés gólt láthattunk. Aztán szép lassan beindultak a csapatok a második és harmadik körben már kifejezetten izgalmas mérkőzéseket (például: Szlovénia-USA; Kamerun-Dánia, Dánia-Japán, Szlovákia-Olaszország) láthattunk. Az egyenes kieséses szakaszban nőt a tét és még izgalmasabb végkifejletek tanúi lehettünk. Az USA-Ghána, Uruguay-Dél-Korea igazán jó meccsek voltak. Az elődöntőben a világ futballszínháza a drámát is megmutatta nekünk. Évekkel később is emlékezni fogunk Ghána pokoljárására. Sokkal jobban játszottak, mint ellenfeleik, de az afrikai futball szertelensége és az égiek hathatós közreműködése nem véste bele nevüket eléggé Afrika futball krónikájába. A hollandok a nagyképű brazilokat zavarták haza, a németek pedig a jó egyéni képességgel rendelkező, ám csapatként működni képtelen argentinokat. A világ nagy futball nemzetei közül Franciaország és Olaszország az elején elvérzett, Angliának legalább sikerült a csoportkört túlélni, de a vészes előjelek nem kecsegtettek semmi jóra. Brazília és Argentína saját magát verte meg. Dunga és Maradona képtelen volt a szorult helyzetre reagálni, csúnya leégés lett a sorsuk.<o:p></o:p>
<br />Tanulság, hogy a sztárok, a foci celebjei nem működnek a világeseményeken. Korábban is voltak erre mutató jelek, ezúttal még hangsúlyosabban előjöttek ezek a dolgok. Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney, Messi, stb. nem tudott emlékezeteset alakítani. Helyette jöttek mások. A vébé egyik legszimpatikusabb figurája, az uruguayi társgólkirály, Diego Forlan lett, aki az aranylabdát is megkapta végül. Ő a pályán villongott, nem azon kívül. Thomas Mueller és az egész német csapat is jól vizsgázott. Ezt el kell ismernem, annak ellenére, hogy nem szeretem a németeket.<o:p></o:p>
<br />A 2010-es világbajnokságon kiemelkedő meglepetések nem voltak. Illetve engem az lepett meg leginkább, hogy a tizenhat közé gyakorlatilag azok a csapatok jutottak be, akiket várni lehetett. Dél-Amerika kiegyensúlyozottsága felettébb érdekes volt, aztán az döbbentett meg, hogy a nyolc közé keveredett maradvány Európa bekebelezte az egész világot. Szerettem az uruguayiakat, a ghánaiakat, bírtam a hollandokat, az amerikaiakat, a japánokat, a mexikóiakat és szurkoltam azért Argentínának is, de legfőképpen persze Spanyolországnak.<o:p></o:p>
<br />Mint családos ember, egy kétéves gyermek édesapja másképp néztem a világbajnokságot, mint korábban. Átalakultak a prioritások, délután Micimackóé vagy a Koala Brothers-é volt a főszerep. Ilyenkor az interneten, vagy a T-home rendszerén belül felvételről követtem az eseményeket. Este a gyermekaltatás után kezdtem felvételről nézni a mérkőzéseket. Külön bája volt annak, hogy a lakótelepi kocsmából kiszűrődő hangok miatt már előre tudtam a gólokról (egyébként élőben is előbbre járták, mint mi otthon), csak azon izgultam már, hogy ki rúgta a gólt. Pécs felújított közterén (Kossuth-tér) felállított kivetítőn is láttam másfél meccset (Spanyolország-Chile és a holland-brazil második félideje), illetve a döntőt vendégségben láttam. Ez a vébé így zajlott le, de nem bántam.<o:p></o:p>
<br />Összességében a dél-afrikai világbajnokság nem volt rossz sportesemény, bár kiemelkedő sem. Akadtak jó meccsek, meg rosszak is. Egyik oldalra sem mozdult el jelentősen a mérleg. Nálam még mindig a 2000-es holland- belga közös rendezésű EB viszi a pálmát izgalomban és fordulatokban. A bíráskodásban voltak súlyos és kisebb hibák is, de én mégsem érzem azt, hogy kiemelkedően rossz lett volna a bírók teljesítménye. Korábban súlyosabb gondok is akadtak már (ott volt például a dél-koreai-japán vébé). Ettől még a videóbírót be kellene vezetni. A végeredmények örülök, és annak is, hogy végül olyan országok is csúcsra értek, vagy annak közelébe kerültek, akik nem tartoztak a korábbi nyerők közé. Az is kiderült, hogy Paulnak, az oberhauseni pszichopolipnak mindig igaza van, hiszen a németek valamennyi meccsét, valamint a döntő eredményét is helyesen jósolta meg. Mi volt a 2010-es vébé? Jabulani, vuvuzela és Viva Espana! Nekünk magyaroknak meg Kassai.<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold;">A Világbajnokság végeredménye:</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CJEGESV%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> </p><p class="MsoNormal">1. Spanyolország</p> <p class="MsoNormal">2. Hollandia</p> <p class="MsoNormal">3. Németország</p> <p class="MsoNormal">4. Uruguay
<br />5. Argentína
<br />6. Brazília
<br />7. Ghána
<br />8. Paraguay
<br />9. Japán
<br />10. Chile
<br />11. Portugália
<br />12. Egyesült Államok
<br />13. Anglia
<br />14. Mexikó
<br />15. Koreai Köztársaság
<br />16. Szlovákia
<br />17. Elefántcsontpart
<br />18. Szlovénia
<br />19. Svájc
<br />20. Dél-afrikai Köztársaság
<br />21. Ausztrália
<br />22. Új-Zéland
<br />23. Szerbia
<br />24. Dánia
<br />25. Görögország
<br />26. Olaszország
<br />27. Nigéria
<br />28. Algéria
<br />29. Franciaország
<br />30. Honduras
<br />31. Kamerun
<br />32. Koreai NDK<o:p></o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">(fotó: www.origo.hu)</span>
<br /><o:p></o:p></p> </div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-40552122074587837952010-07-12T09:22:00.004+02:002010-08-12T08:50:30.746+02:00határátlépések<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.divido.hu/upload/M_15/large/13408.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 280px; height: 312px;" src="http://www.divido.hu/upload/M_15/large/13408.jpg" alt="" border="0" /></a>Forgách András Shirley Jackson Az autóbusz című novellája nyomán forgatókönyvet készített, amelyet Janisch Attila rendezett filmre még az elmúlt század végén. A Hosszú alkony címre hallgató film a 28. Magyar Filmszemlén a rendezői díj mellett megosztott fődíjat nyert (abban az évben a Csinibabát jutalmazták még).<o:p></o:p> </div><p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">A MOKÉP a tavalyi évben példaértékű magyar filmes kiadvánnyal lepte meg az – ebből a szempontból – igen csak hiányos DVD-piacot: Janisch Attila eddig elkészült három nagyjátékfilmjét (Árnyék a havon, Hosszú alkony, Másnap) tárta a vásárló közönség elé díszdobozban. A doboz tartalma nemcsak kitűnő kép- és hangminősége okán örvendetes kiadvány, hanem mert széles körű extrái miatt különös csemegét jelenthet a magyar film kedvelőinek. A három nagyjátékfilm mellett helyet kap a dobozban a rendező három főiskolás rövid filmje (Róbert és Róbert, Zizi, A másik part), egy portréfilm, interjúk az alkotókkal (magával a rendezővel, Forgách András forgatókönyvíróval, Töröcsik Mari, Csuja Imre, Ujlaki Dénes, stb. színészekkel), forgatási riportok, werkfilm és a BBS és a ZDF koprodukciójában forgatott Lélegzetvisszafojtva című kisjátékfilm.<o:p></o:p></p> <p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">A kiadvány ügyesen összeszedett, hisz tudvalevőleg Janisch filmjei egyetlen témát követnek nyomon, mégpedig az ismeretlenbe történő át- vagy kilépés mozdulatát. Most ez a zárt, visszatérő motívumhalmaz és rokon formaelv segítségével életre kelt szerzői szakasz a MOKÉP kiadványa által egységként, egy műalkotásként jelenik meg.</p> <p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">Sajnos a Janisch filmekkel eleddig adós maradtam. Most is csak a Hosszú alkony című filmjét tudtam végre beszerezni (a díszdobozos csomag megvásárlását családi kasszánk nem engedheti meg magának), de ennek is nagyon örültem.</p> <p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">A Hosszú alkony mindössze 67 perces mű. Épphogy átlépi az egyórás lélektani határt, és leginkább filmes jelentősége emeli be a nagyjátékfilmek sorába. Általában a hosszabb alkotásokat szeretem, de Janisch filmje annyira tökéletes, hogy egyetlen képkockát sem lehetne már hozzátenni, egyszerűen így kerek egész.</p> <p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">A film története annyira egyszerű, hogy egy mondatban elmondható. Egy öregasszony felszáll a távolsági buszra, és útközben meghal. Ahhoz, hogy ez az egy mondat életre keljen, óriási bravúr kell, no meg persze tehetség, valamint nagyon nagy fegyelem és figyelem az alkotók részéről. A Hosszú alkony stábjának mindez sikerült. Nincs benne egy gondolatnyi elmélkedés sem a halálról, helyette viszont minden erről mesél. A centire szerkesztett történet, a fény, az árnyék és az arc játékai annyi mindent elmondanak az életről és annak határáról, hogy az összefoglalhatatlan, egyetlen mondatban biztosan lehetetlen.</p> <p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">A Hosszú alkony a befogadótól is nagy figyelmet követel, mert aki hevenyészetten két sör között akarja a napi feszültség levezetéseként megnézni a filmet, miközben rendet tesz a háztartásban és lefekteti a gyereket, meg a hitvessel is foglalkozik, az csalódni fog. Nem veszi ugyanis észre azokat az apró rezdüléseket, amely miatt ez a film igazán él. A Hosszú alkonyban ugyanis tökéletes szimbiózisban működik a kép, a táj, a filmzene és a színészi játék. Mit játék, Töröcsik Mari esetében jelenlétről van szó, nem egyszerűen játékról. Játék persze annyiban, mint maga az élet is játék, színház. Forgách András elmondása szerint, már a forgatókönyv írása során csakis őrá gondoltak, mással nem jöhetett volna létre ez a film. Ha megnézzük, rájövünk, hogy teljesen pontos ez a megfogalmazás. A Hosszú alkony legalább annyira Töröcsiké, mint Jansiché.</p> <p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">A Hosszú alkony mitikus történet, hiszen túllép a valóság határán, és sohasem tudod, hogy mikor lépted át azt, és hogy már odaát vagy. Csak később döbbensz rá, hogy eltévedtél valahol, de nem tudod, hogy meddig kell visszamenned. A film rejtvényszerűsége miatt helyesbítenem kell az egy mondatot. Nem vagyunk biztosak benne, hogy az öregasszony meghal. Többféle érzék kell ahhoz, hogy megértsük a film leglényegét. Emiatt ajánlatos többször újra nézni. Könnyen megtehetjük, hisz nem vesz el tőlünk oly sok időt, viszont cserébe igen sokat ad. </p> <p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">Az utazás során elveszítjük a tájékozódási pontot. Hol is vagyunk? Merre tartunk? Tesszük fel a kérdést. Az út során viszont nem csak a hely, hanem az idő is összekuszálódik, álomból álomba zuhanunk. A játékidőhöz képest hosszan átélhető film, amelynek nem érdemes minden titkát felderíteni, hiszen a titok önmagában rejti lényegét.</p> <p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">A DVD magába foglalja még Janisch Attila 1983-as rövidfilmjét, a Zizit, amely annak ellenére, hogy másfél évtizeddel a Hosszú alkony előtt született, tulajdonképpen a nagyjátékfilm előtanulmányaként is értelmezhető.</p> <p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">Mindjárt a film kezdésénél hasonló tájat látunk, ahol egy busz helyett ezúttal egy autó robog el. A Zizi is egy Shirley Jackson novella (A nyaralók) adaptációja, szereplői közül is sokakkal találkozunk a Hosszú alkonyban, például a főszerepelő (Töröcsik Mari) személye ugyanaz. A Zizi még tömörebb, emellett nyersebb, kevésbé kiforrott alkotás, mint a Hosszú alkony, de látszik benne az az út, amelyet bejárva Janisch a Hosszú alkonyig jutott el. </p> <p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">Ellenséges környezet fogadja a messziről jött (valószínűleg városi) lányt, akinek az autója lerobbant valahol az út szélén. A helyiek nem igazán törik magukat, hogy segítségére siessenek. Egy ember, egy ugyancsak városi nő – aki a környéken lévő üdülőházában tölti éves pihenését – fogadja be magához. A belterjes közeg azonban nem tűri meg az idegen elemet. A táj, a helyi emberek mind intoleránsak a betolakodók ellen. A film tragikus lezárása kissé elsietett, technikailag ügyetlenül kivitelezett, de a film hangulata feledtetni tudja a kisebb hibákat.</p> <p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">A Hosszú alkony DVD kiadása így teljes. Az alkotókkal való beszélgetések és egy előfutárként értelmezhető kisfilm nyújt egész képet magáról a főműről.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://media.port-network.com/picture/instance_1/171452_1.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 355px; height: 233px;" src="http://media.port-network.com/picture/instance_1/171452_1.jpg" alt="" border="0" /></a></p><p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;"><span style="font-style: italic;"><br /></span></p><p class="lied" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;"><span style="font-style: italic;">(Janisch Attila: Zizi; Hosszú alkony)</span><br /></p>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-48022111309818256162010-07-09T10:15:00.007+02:002010-08-12T08:22:03.263+02:00Elfeledett bűnök<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://kultura.hu/img/upload/201007/atetovaltlany_film_06.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 371px; height: 248px;" src="http://kultura.hu/img/upload/201007/atetovaltlany_film_06.jpg" alt="" border="0" /></a>A magyar könyvpiac, ahogyan gondolom más európai ország könyvterjesztői is, az utóbbi években rákattantak a skandináv krimikre. Jó párat én is elolvastam közülük, és nekem is tetszettek nagyon. Ezek a könyvek nagy részt vállaltak abban, hogy érdeklődésem felkelt a krimi iránt. Kedvencem közülük egyértelműen Henning Mankell sorozata, melyben Kurt Wallander bulldogként lohol az elkövetők nyomában. A skandináv krimik egyik legfontosabb jellemzője, hogy brutális bűncselekmények állnak a középpontjában, és hogy a bűnügyi nyomozás hátterében az északi társadalom feszültségei sejlenek fel, leginkább például az, hogy a megengedő demokrácia hogyan képes ellenségeivel szemben felvenni a harcot, miképpen képes megvédeni magát, és a kesztyű felvétele mennyiben csorbítja annak alapértékeit, a szabadságjogok legteljesebb érvényesülését. A skandináv krimik pontosan az összetettségük miatt igazán érdekes olvasmányok.A 2004-ben fiatalon elhunyt svéd író-újságíró Stieg Larsson nagysikerű Millenium trilógiáját (A tetovált lány; A lány, aki a tűzzel játszik; A kártyavár összedől) is a Harry Potter után a skandináv krimikre specializálódott Animus Kiadó adta ki. A könyveket még nem sikerült elolvasnom, a könyvtárban folyamatos rá az előjegyzés, még egyik könyv birtokába sem sikerült kerülnöm. A héten viszont bemutatták a magyar mozikban az első részből készült filmváltozatot, amelyet szerencsére a szerző szülőhazájának szülöttje forgatott (persze már hírlik, hogy Hollywood lecsapott a témára és David Finchert akarják megbízni a bérmunkával).<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://kultura.hu/img/upload/201007/atetovaltlany_film_04.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 369px; height: 209px;" src="http://kultura.hu/img/upload/201007/atetovaltlany_film_04.jpg" alt="" border="0" /></a>A tetovált lány története szerint, egy agg milliárdos, Henry Vanger, a Vanger konzorcium elnöke megbízza Mikael Blomkvistet, a bukott gazdasági újságírót, hogy járjon utána egy 40 éve történt estetnek, ami a mai napig nem tudja nyugodni hagyni az idős embert. A milliárdos unokahúga ugyanis 40 évvel ezelőtt egy délután nyom nélkül eltűnt. A férfi arra gyanakszik, hogy unokahúga gyilkosság áldozata lett, és a tettes valahol a Vanger család körében kell keresni, amely tele van kicsinyes és kapzsi emberek sokaságával. Blomkvist – mivel feledtetni akarja újságírói fiaskóját – beleveti magát a nyomozásba, amelyhez rövidesen segítséget kap egy kivételes tehetségű ám sötét múltú hacker lány személyében. A furcsa páros lassan egy szörnyű sorozatgyilkosság nyomait kutatják fel, miközben a Vanger család tagjai magatartásukkal a távozásra szólítják fel őket.Állítólag némi pontatlanság, csiszolatlanság van a filmben a könyvhöz képest, de ez cseppet sem lep meg, elnézve a könyv vastagságát. A két és fél órásra nyúló film nyilván nem képes mindent átvenni az írott műből. Általában talán az a szerencsésebb eset, ha az ember először a könyvet olvassa el, és csak után nézi meg a mozgóképes változatot. Bár ez ellen is akadnak érvek. Például az, hogy a könyv ismeretében könnyen csalatkozhat az ember a film láttán. A könyv ismerete nélkül viszont a néző átadhatja magát az újdonság érzésének. Nos én most az utóbbi megközelítést választottam.Niels Arden Oplev rendező adaptációja a könyv ismeretének hiányában lebilincselően izgalmas krimi. A svéd rendező nem nélkülözi a néző érzékeit borzoló, hollywoodi eszközöket sem bevetni, de szerencsére azt az európai szájíz szerint teszi, éppen ezért mindez inkább a film hasznára válik, mintsem, hogy egy olcsó és nevetséges utánzat látszatát keltené.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://kultura.hu/img/upload/201007/atetovaltlany_film_05.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 368px; height: 225px;" src="http://kultura.hu/img/upload/201007/atetovaltlany_film_05.jpg" alt="" border="0" /></a>A film egyik legnagyobb erénye a feszes felépítésű szerkezet. Nem éreztem a film két és félóráját hosszúnak, a filmidő elröppent, mint a pinty. Az izgalom fokozása folyamatosan működőképes, és állandó fordulatokat rejt magában a történet. Nyilván ez elsősorban az író erénye, de annak filmes megjelenítése nem egyszerű feladat. Van elegendő példa arra, hogy nem tudták megoldani az írott mű filmre vitelét. Oplev filmje nem ilyen, tökéletesen működik a vásznon a sztori, a könyv ismerete nélkül érthető, nyomon követhető.Még ennél is fontosabb erénye a filmnek, a két főszereplő nagyszerű játéka. Michael Nyqvist (akit a Hétköznapi mennyország óta nagyon szeretek) és Noomi Rapace elképesztően játszik a filmben. Nyqvist-nek hihetetlen kisugárzása van. Mosolya és szeme, a kissé ragyás arca ellenére is, olyan mély humánummal, empátiával és intellektussal ajándékozza meg a nézőt, amelyre kevés férfiszínész képes. Noomi Rapace játékára pedig nehéz szavakat találni. Kora ellenére szemtelenül tökéletesen alakította a nehézsorsú, bárdolatlan küllemű lány szerepét. Valami ösztönös készség kell ahhoz, hogy valaki egyszerre képes legyen a csúnyaságot és a szépséget kifejezni. Noomi Rapace erre képes volt, én csak ámultam és még ma is ámulok.<br /></div><div style="text-align: justify;">A tetovált lány filmváltozata – véleményem szerint – kiemelkedik az utóbbi évek thriller terméséből, és örömteli, hogy Európa megmutatta erényeit ezen a téren is. Különösen örülök annak, hogy ezúttal nem a franciák keze alól került ki ilyen film.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://kultura.hu/img/upload/201007/atetovaltlany_film_01.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 362px; height: 224px;" src="http://kultura.hu/img/upload/201007/atetovaltlany_film_01.jpg" alt="" border="0" /></a><br /><span style="font-style: italic;">(Niels Arden Oplev: A tetovált lány)</span><br /><span style="font-style: italic;">(képek: www.kultura.hu)</span><br /><br /></div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-51247916223088052122010-07-09T09:05:00.007+02:002010-08-12T08:43:50.878+02:00Kosztolányi Dezső: Esti Kornél; Esti Kornél kalandjai; Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2007<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.partvonal.hu/photos/pic-00000090.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 206px; height: 322px;" src="http://www.partvonal.hu/photos/pic-00000090.jpg" alt="" border="0" /></a>
<br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:times new roman;">Talán már említettem korábban is, hogy nem jellemző rám az újraolvasás. Oly sok könyv van, amely befogadásra vár a részemről, hogy nincs elegendő idő egy mű újbóli kézhezvételére. Nagyon ritkán mégis megteszem. Így voltam Márai Sándor Gyertyák csonkig égnek című regényével, és az imént fejeztem be Kosztolányi nagyszerű kötetét, amely Esti Kornélról szól. Még gimnazista koromban, vagy friss egyetemistaként találkoztam a novellákkal. Akkoriban az Európa Kiadó ízléstelen – bár olcsó – diákkönyvtári kiadványát vettem kézbe. Később megtudtam, hogy léteznek olyan novellák is, amelyben ugyancsak Esti a főszereplő. Az eredeti 1933-ban megjelent novellagyűjtemény után az író halálának évében (1936) közreadott Tengerszem-ben jelent meg egy újabb kötetnyi ciklus (Esti Kornél kalandjai). Évtizedekkel azelőtt megjelent már egy egybeszerkesztett kötet (talán a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában), de az szinte beszerezhetetlen volt. Antikváriumokban nagy ritkán egy-egy példány előkerült, de leginkább akkor találkozhatott az ember vele, ha betért valamelyik helyi könyvtárba. </span></div><p class="MsoNormal" face="trebuchet ms" style="text-align: justify;"> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-family: times new roman;">Amikor a Partvonal Kiadó 2007-ben úgy döntött, hogy ismét megpróbálkozik a két novellafüzér együttes kiadásával, nagyon örültem. Meg kellett, hogy vegyem. Ennek ellenére három évig halogattam az elolvasását. Az egyik felét már ismertem, ez volt a késlekedés legfőbb oka. Most úgy döntöttem belevágok, és természetesen az elejétől kezdtem. Nem bántam meg, mert ismét találkozhattam Kosztolányi remek prózájával.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-family: times new roman;">Nem tudom, hogy jelenleg mi folyik a középiskolai irodalomórákon, de tartok attól, hogy a nemzeti tanterv túl sokat most sem enged az Esti Kornélból. Annak idején az irodalmi szöveggyűjteményünkbe talán egy-két rövidebb novella került be az Esti Kornél kalandjaiból, aztán slussz-passz. Kosztolányi művészetéről az amúgy valóban nagyszerű költeményein keresztül tudhattunk meg valamit, a prózai író csak amúgy mellékes életrajzi zöngeként jelent meg szemünk előtt.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-family: times new roman;">A könyv első kötete, az Esti Kornél – amely a kötet jó kétharmadát teszi ki – hosszabb lélegzetvételű novellákat gyűjt egybe és Esti Kornél születésének, utazásainak tartalmas beszámolóit nyújtja. A könyv második fele, Az Esti Kornél kalandjai a pesti kávéházi kultúrközegben megszületett adomák, anekdoták gyűjteményes tárháza, amely bennfentes, kritikus hangvételben beszél a hazai terepről.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-family: times new roman;">Az Esti Kornél irodalomtörténetileg azért is jelentős annyira, mert Kosztolányiról, mint az irodalmi élet szereplőjéről is komolyabb képet kapunk. A szerző ugyanis Esti alakja mögé bújva önmagáról beszél a novellák során. Nyílván az írói képzelet, a vicc, a groteszk, a cinikum belenyúl a helyzetek valóságtartalmába, de nem a szó szerinti igazság lényeges itt, hanem az érzület, a jellem, amely átszüremlik a novellák betűsűrjén.</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-family: times new roman;">Kosztolányi Kornél azaz Esti Dezső anekdotáin keresztül a legfontosabb kérdésekről, életről és halálról vallott gondolatokról tudunk meg sokat. A Kötetbe rendezett utolsó írás, a Világ vége utolsó sorai gyönyörű szépen foglalják össze egy élet lényegét. „Mert jegyezd meg, hogy csak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk. A rend, melyet magad körül látsz, voltaképpen rendetlenség, s a rendetlenség az igazi rend. A világ vége pedig a világ kezdete. Ezt akartam közölni veled.”<span style="font-size:100%;">
<br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-family: times new roman;"><span style="font-size:100%;">Na igen. Esti történetein persze érződik a XX. század eleje, de Kosztolányi és az egész Nyugat nemzedékkel vetet kezdetét az a fajta modern irodalom, amelyet még a mai olvasó is élvezni képes. Kosztolányi egyik kiemelkedő alakja nemzedékének. Meggyőződhettem arról, hogy még ma, a XXI. század hajnalán is frissen cseng a hangja.</span></p> jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-74959962394661436792010-07-06T15:51:00.006+02:002010-08-12T09:19:41.959+02:00nyári hétvégék<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh5.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TEH98ohRnhI/AAAAAAAAI7I/fZpDHvKr_Mo/s640/IMG_4636.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 376px; height: 282px;" src="http://lh5.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TEH98ohRnhI/AAAAAAAAI7I/fZpDHvKr_Mo/s640/IMG_4636.JPG" alt="" border="0" /></a>Az elmúlt időszak nyári hétvégéi a baráti társaságok mozgalmas kavalkádjában telt el. Immáron három hete volt, amikor az Északi várfalsétányt meglátogattuk a pécsi dóm mögött barátainkkal. Egy elfeledett, újonnan feltárt kis park terül el itt, amely a széppé újított Káptalan utcáig (Múzeum ok utcája) ér egészen. Márkkal például a Kőtár és a Vasarely Múzeum parkjában játszottunk nagyokat. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh5.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb4oIJCoQI/AAAAAAAAItY/x3aWHIJrhOo/s640/IMG_3880.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 393px; height: 294px;" src="http://lh5.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb4oIJCoQI/AAAAAAAAItY/x3aWHIJrhOo/s640/IMG_3880.JPG" alt="" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh4.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb5FWTUxYI/AAAAAAAAItw/anJzPtqTT4g/s512/IMG_3899.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 253px; height: 337px;" src="http://lh4.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb5FWTUxYI/AAAAAAAAItw/anJzPtqTT4g/s512/IMG_3899.JPG" alt="" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh5.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb5QDfqi3I/AAAAAAAAIuE/zbSdIoI003g/s512/IMG_3922.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 259px; height: 345px;" src="http://lh5.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb5QDfqi3I/AAAAAAAAIuE/zbSdIoI003g/s512/IMG_3922.JPG" alt="" border="0" /></a>Két hete meglátogattuk rég nem látott barátainkat Pellérd településén. Aznapra hosszúhetényi kerti partit terveztünk, de az eső keresztül húzta számításainkat. Az elmúlt időszakok bőséges esőzései miatt nem mertünk a domboldalnak gyermekkel a honunk alatt neki vágni. A B-terv azonban üdvözítendőnek bizonyult. Barátaink ugyanis meghívtak magunkhoz. Az eső bár csendesen, de folyamatosan eset. Mi ezzel mit sem foglalkoztunk. Gyermekünk a szabadtér adta szabadság eufóriájának hódolva, cseppet sem türtőztette magát. Boldogan játszott a krétákkal, motorozott a teraszon és a kertben. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh4.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb-CM_V_YI/AAAAAAAAIxQ/IwQxjKtety4/s640/IMG_4191.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 334px; height: 250px;" src="http://lh4.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb-CM_V_YI/AAAAAAAAIxQ/IwQxjKtety4/s640/IMG_4191.JPG" alt="" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh6.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb-OKCnLEI/AAAAAAAAIxw/gEMRkoMTzus/s640/IMG_4249.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 335px; height: 250px;" src="http://lh6.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb-OKCnLEI/AAAAAAAAIxw/gEMRkoMTzus/s640/IMG_4249.JPG" alt="" border="0" /></a>A következő héten a köztisztviselő napja és a hétvége közötti napra szabadságot vettem ki, így hosszúra nyújtottam a hétvégét. Szükségem volt már erre, hisz idén még csak második alkalommal éltem a szabadságnap nyújtotta pihenési lehetőséggel. Péntekre Márk is szabadságot jelentett be a bölcsiben, apa és fia a belvárosba mentek barangolni. A megújult központi köztereken még délelőtt is forgalmas élet zajlik. Akadnak persze fanyalgók, de aki megfordul Pécs belvárosában az láthatja, hogy mennyire élvezik az emberek az új tereket. A gyerekek mindenképpen. Annyi szökőkút és egyéb vizes elem található most Pécs belvárosában, hogy az atyai szigor helyett érdemes váltóruhát magunkkal vinnünk. Elvégre mikor máskor, mint a nyári kánikula idején engedjük meg csemeténknek, hogy akár térdig gázoljon a vízben. A péntek délelőttöt péntek délután és vasárnap délután is követte. A belvárosi hancúr egyes stációi erre az időre tehetőek. Volt, amikor a Jókai térig, volt hogy a Színház térig jutottunk, előfordult olyan is, hogy a Kossuth téren időztünk sokat. Mindegyik alkalommal más és más osztozott társaságunkban. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh5.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TEH8dfLmr-I/AAAAAAAAI4A/DAScH-x3VkU/s640/IMG_4333.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 364px; height: 276px;" src="http://lh5.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TEH8dfLmr-I/AAAAAAAAI4A/DAScH-x3VkU/s640/IMG_4333.JPG" alt="" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh3.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TEH8DYwAxtI/AAAAAAAAI3c/CmAaopPFDEg/s640/IMG_4270.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 366px; height: 274px;" src="http://lh3.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TEH8DYwAxtI/AAAAAAAAI3c/CmAaopPFDEg/s640/IMG_4270.JPG" alt="" border="0" /></a>Szombat délután pedig kerti partira voltunk hivatalosak. Aggódtam, hogyan fogom a negyeddöntők izgalmát nélkülözni, de végül is a házigazda által gyorsan összeeszkábált kivetítőn félszemmel a foci vébé izgalmait is követni tudtam. Az argentinok gyorsan elverették magukat, azon már nem is izgattam magam, a spanyolok akadozva, de szerencsével tovább jutottak. Aznap estére a fiunkat nagyszülői felügyeletre bíztuk. Hosszú idő után jó volt egyet éjszakázni, néhány baráttal, ismerőssel találkozni.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh3.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb1pUM3dDI/AAAAAAAAIsI/NcsaLYr887U/s512/IMG_3754.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 253px; height: 338px;" src="http://lh3.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb1pUM3dDI/AAAAAAAAIsI/NcsaLYr887U/s512/IMG_3754.JPG" alt="" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh6.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TEH9EBmA7OI/AAAAAAAAI5Q/aCY_JBQ7LCc/s640/IMG_4405.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 379px; height: 284px;" src="http://lh6.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TEH9EBmA7OI/AAAAAAAAI5Q/aCY_JBQ7LCc/s640/IMG_4405.JPG" alt="" border="0" /></a></div><div style="text-align: justify;">Ezen a hétvégén is folytatom a sort, hiszen a közelsége ellenére rég látott baráthoz vagyok hivatalos, ahol a vébé döntő fogjuk megnézni és még más programok is elképzelhetőek. A hétköznapok okozta feszültségeket, fáradalmakat, a hőséget csak így lehet kibírni.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh3.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TEH9q70ecpI/AAAAAAAAI6k/ckXMet-Jmjc/s640/IMG_4558.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 376px; height: 282px;" src="http://lh3.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TEH9q70ecpI/AAAAAAAAI6k/ckXMet-Jmjc/s640/IMG_4558.JPG" alt="" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh3.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TEH9YqaDvOI/AAAAAAAAI6A/Buh3dLCNWOs/s512/IMG_4515.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 257px; height: 343px;" src="http://lh3.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TEH9YqaDvOI/AAAAAAAAI6A/Buh3dLCNWOs/s512/IMG_4515.JPG" alt="" border="0" /></a></div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-61357015131353410192010-07-06T09:15:00.016+02:002010-07-08T11:44:37.391+02:00Megálló a világ végén<div style="TEXT-ALIGN: justify"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.bodegafilms.com/california-dreamin/medias/california-dreamin-photo-2.jpg"><img style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 394px; CURSOR: pointer; HEIGHT: 255px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://www.bodegafilms.com/california-dreamin/medias/california-dreamin-photo-2.jpg" border="0" /></a>A 2000-es évek második felében útnak indult román újhullám, mely olyan filmeket termelt ki, mint a Lazarescu halála, vagy a Rendészet, nyelvészet, 2007-ben érte el szakmai csúcspontját, amikor Cannes-ban Cristian Mungiu zseniális filmje a 4 hónap, 3 hét, 2 nap vitt el az aranypálmát, az Un Certain Regard blokk fődíját pedig a California Dreamin'-nek ítélték.</div><div style="TEXT-ALIGN: justify">Ez utóbbi film sikerét egy tragédia árnyékolta be. Tudniillik a film 27 éves rendezője, Cristian Nemescu autóbaleset áldozata lett. A film még a vágóasztalon várta végső formájának elnyerését, amikor a rendező elhunyt, emiatt az utómunkálatokat nem tudták befejezni (erre utal a film címe mögötti zárójelben feltűntetett „befejezetlen” megjelölés). A meglepő produceri döntésnek köszönhetően, a film olyan állapotban került a nézőközönség elé, ahogyan azt a rendező 2006. augusztusában hagyta. A film nyers állapota ellenére kiforrott mű, amelyből kitűnik, hogy Nemescu rövid szerzői pályafutása során is bizonyítani tudta tehetségét.A California Dreamin' 1999-ben, tíz évvel a rendszerváltás után játszódik, egy kis romániai faluban, Capalnitában (pont ott, ahol „a térkép be van hajtva”, hogy még ne is látszódjon). Az események mozgatórugója egy Koszovó felé haladó NATO-különvonat, rajta egy osztagnyi amerikai katonával és a délszláv háború kimenetele szempontjából fontos légvédelmi radar-lokátorral. A Románián való zökkenőmentes áthaladás érdekében minisztériumi telefon érkezik a falu állomására, de a falu konok bakterja úgy dönt, hogy sem az amerikai katonák, sem a NATO nem állnak a törvények felett, így a szükséges vámokmányok bemutatásáig parkoltatja a szállítmányt. A katonák nem tehetnek semmit, erőszakhoz nem folyamodhatnak, elvégre békefenntartó erők, az ügyet diplomáciai úton kell megvívni.Doiaru, az állomásfőnök csökönyös, hajthatatlan, ügyeskedő és korrupt ember, aki ráadásul nem enged az igazából. Álláspontja könnyen követhető: „It’s simple. Papers - Americans go. No papers - Americans don’t go.” Az amúgy könnyen lefizethető hivatalnok ezúttal semmiféle erőnek nem áll kötélnek, nem enged sem szép szónak, sem könyörgésnek, sem fenyegetésnek, sem pénznek. <img style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 397px; CURSOR: pointer; HEIGHT: 279px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://www.bodegafilms.com/california-dreamin/medias/california-dreamin-photo-5.jpg" border="0" /></div><div style="TEXT-ALIGN: justify">Doiaru megkerülhetetlen tényező a településen, a román minisztériumok végrehajtási gépezete pedig igen lassan forog, az amerikaiak így kénytelenek engedni a helyiek tolakodó vendégszeretetének. Meg is jelenik a behízelgő modorú polgármester, a helyi sztrájkbizottság, a falu fiatal, csábos lányai. A nyugatról jött katonák ízelítőt kapnak a kelet-európai mókából. A falu Elvis-imitátorral, a pusztaságban álló Eiffel-torony-másolattal, erotikus folklóresttel, rögtönzött drakulashow-val próbálja szórakoztatni a vendégeket, a lányok pedig testi vonzalmukkal próbálják mulattatni a jó erőben lévő katonákat.Nemescu filmje groteszk látlelet a kelet-európai néphevületről, a rendszerváltást megelőző beidegződésekhez megrögzötten ragaszkodó társadalmi állapotokról, ügyes pofon a nyugati társadalmak beavatkozó politikájának, egyszerre komédia, tragédia, szerelmi történet és korrajz, amely tele van emberi, szerethető és olykor ismerős figurákkal és jelenetekkel..A román újhullámnak nevezett generációnak sikerült az, ami a magyar filmeseknek nem. Képesek megragadni a rendszerváltó kor társadalmi frusztrációit, és nem félnek beszélni róla, vállalják az önmagukkal való szembesülést. Véleményem szerint, ez az őszinte alapállás az egyik titka – nyilván tehetségük mellett – sikerüknek.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.bodegafilms.com/california-dreamin/medias/california-dreamin-photo-3.jpg"><img style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 394px; CURSOR: pointer; HEIGHT: 290px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://www.bodegafilms.com/california-dreamin/medias/california-dreamin-photo-3.jpg" border="0" /></a>Nemescu filmje nyersességében is kitűnő alkotás. Nyílván, ha a rendezőnek elegendő ideje maradt volna, egy-két felesleges jelenetet eltávolított volna, feszesebbre húzva ezzel a filmet. Mindez azonban már történelem, a Californai Dreamin’ úgy tökéletes, ahogy van, csak Nemescu tehetségének hiányát sajnálhatjuk a későbbiekben.<br /><br /><span style="FONT-STYLE: italic">(Cristian Nemescu: Calfornia Dreamin')</span><br /><span style="FONT-STYLE: italic">(Képek: http://www.bodegafilms.com/california-dreamin/index.html)<br /><br /></span><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://filmtrailer.hu/wp-content/uploads/california_dreamin_4.jpg"><br /></a></div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-28933566931856991442010-06-23T16:17:00.001+02:002010-06-23T16:20:00.170+02:00Linn Ullmann: Áldott gyermek; Scolar, Budapest, 2008<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.scolar.hu/img/nagyboritok/aldott%20gyermek.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 167px; height: 264px;" src="http://www.scolar.hu/img/nagyboritok/aldott%20gyermek.jpg" alt="" border="0" /></a>
<br /><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CJEGESV%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.hirszoveg, li.hirszoveg, div.hirszoveg {mso-style-name:hirszoveg; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> <p class="hirszoveg" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">Erika – a regény egyik főszereplője – 2005 telén autóba ül, hogy meglátogassa rég nem látott 89 éves, Hammarsőn élő apját, Isakot. Két nappal később a svéd szigeten találkozik Laurával és Mollyval. A három lány testvérek, három különböző anya szülte őket, egy apától származnak, aki talán sosem tudott valódi szülőként viselkedni velük. </p> <p class="hirszoveg" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">A három testvér az első három fejezet egy-egy saját hangja, <i>Az út</i> a legidősebb lány, Erika hangján szólal meg, <i>A kolónia</i> című részben Laura alakja domborodik ki, Molly pedig<i> A hammarsői játék</i> főszereplője. Hármukat a közös apa hiányának megoldatlan képe köti össze, no meg az utolsó hammarsői nyár kimondhatatlan titkai, amelyeket immár 25 éve hurcolnak magukkal. Ezek közül az egyik legsúlyosabb titok Ragnar, a bibircsókos, gátlásos és magányos fiú, akiről csak sejtjük, hogy ő is Isak magjából kelt ki, és akit a gyermeki kegyetlenség sosem kímélt, mígnem bekövetkezett a tragédia, amelyről sosem lehetett beszélni.</p> <p class="hirszoveg" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">A nyár végeztével a hammarsői gyereksereg hazaindul, maguk mögött hagyva a gyermeki ártatlanságot. Mindenki vissza tér hétköznapjaihoz, csak az a kérdés, hogy együtt tudnak-e élni megoldatlan ügyeikkel, hiszen ebben a világban szinte bárki kívülállóvá, kitaszítottá és üldözötté válhat.</p> <p class="hirszoveg" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">Az Áldott gyermek a bűn, a felelősségvállalás és a megbékélés, az emlékezés, valamint a felejtés közti sodródást írja le, miközben a cselekményt a nyers brutalitás és érzékiség képei festik át. Linn Ulmann – aki Karin Beate Ullmann néven látta meg a napvilágot Liv Ullman és Ingmar Bergman lányaként – ügyesen vezeti olvasóját a múlt árnyékába való csöndes alámerülésben. A nyár és az ősz képei érzékletesen festik le története hőseinek belső világát is. Válaszokat azonban nem igazán ad, inkább sejtet, aztán arra is rájövünk, hogy sokszor a kérdés sem fontos annyira már.</p> <p class="hirszoveg" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">A regény lezárásaként a lányok a jelenben megindulnak az apai ház, a gyerekkori nyaraló irányába, ahol egy öregedő apán kívül talán végre önmagukkal is szembenézhetnek. Nagyszerű az északi irodalom, Ullmann könyve egy újabb jó példa arra, hogyan lehet az elmondhatatlan belső történésekről beszélni. Fájdalmas, de szép történet.</p> jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-11946115844752959192010-06-21T09:47:00.008+02:002010-08-12T09:42:16.480+02:00Minden út Villányba vezet<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcQfTk_aViNbspNAkf-OHZi45IhwA4Sx4hfp13vo1VZxEJ5tt0xvQiRp6KLxx2WmM1RNY8We2loGT3gmE0FMU8vWZL4X7E7i_rMO5-YDhCU-JgHnoOaLOrMS4KCDCKra5yJ2OCfIj2zG79/s1600/IMG_4018.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcQfTk_aViNbspNAkf-OHZi45IhwA4Sx4hfp13vo1VZxEJ5tt0xvQiRp6KLxx2WmM1RNY8We2loGT3gmE0FMU8vWZL4X7E7i_rMO5-YDhCU-JgHnoOaLOrMS4KCDCKra5yJ2OCfIj2zG79/s320/IMG_4018.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5504423663005352226" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmTHRz9fHUY1GKoT6kbLgzjBU8K8UGSJZir1Hhqd6W1PhIsTXbK5PvARd_flHFriLUvnb7auU5jd88LpfOq4e5oHELm-ovkXfYFaaWFfEt2sQiyVgGLCHZBwsY7TmkkmjItYkWPcONQJKB/s1600/IMG_4044.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmTHRz9fHUY1GKoT6kbLgzjBU8K8UGSJZir1Hhqd6W1PhIsTXbK5PvARd_flHFriLUvnb7auU5jd88LpfOq4e5oHELm-ovkXfYFaaWFfEt2sQiyVgGLCHZBwsY7TmkkmjItYkWPcONQJKB/s320/IMG_4044.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5504423677104877746" border="0" /></a>Vasárnap délutánra kirándulást szerveztünk. Mivel szeretjük a bort, úgy gondoltuk egy pincészetet kellene meglátogatnunk. Villányt már ismerjük, még akkor is, ha van még mit felfedezni azon a vidéken. Szekszárdról azonban vajmi keveset tudunk. Egyre több jó hír száll felénk arról a környékről, ezért ideje volt már meglesnünk őket is.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDbGz8s66J2ZKTYW79Eng061rk6vHWA8TNT6N1Hz6GdiqSmMiJPunXx4JAhXuBVd_NvV5fLLJEn8vsOr4KSuNsP76rCOTzvbZFODD0wnUtmKGlZOYyAtMZG_xtttFKd-ruM1Dq_56iP31w/s1600/IMG_4069.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDbGz8s66J2ZKTYW79Eng061rk6vHWA8TNT6N1Hz6GdiqSmMiJPunXx4JAhXuBVd_NvV5fLLJEn8vsOr4KSuNsP76rCOTzvbZFODD0wnUtmKGlZOYyAtMZG_xtttFKd-ruM1Dq_56iP31w/s320/IMG_4069.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5504424409089486290" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEOdTyUjR9gAIQsu5Zc4OBRjnaKXnARkH3AS4Wkraq4cw4VWooU0-ycsZnaIdZ198cZoSUNtypSVEWj95YbMAOTpEWQqAGwXONHnYQf5Kqy0u_O1j5oIYqeFz30O4ciZI34xpq3EM6lU2w/s1600/IMG_4110.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEOdTyUjR9gAIQsu5Zc4OBRjnaKXnARkH3AS4Wkraq4cw4VWooU0-ycsZnaIdZ198cZoSUNtypSVEWj95YbMAOTpEWQqAGwXONHnYQf5Kqy0u_O1j5oIYqeFz30O4ciZI34xpq3EM6lU2w/s320/IMG_4110.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5504424435694047666" border="0" /></a></div><div><div style="text-align: justify;">Egy csomó e-mailt elküldtem a borvidék neves borászatainak. Válaszaikban elutasításra találtam: vagy éppen a távolban tartózkodtak, vagy a vasárnapi nyitva tartás hiányára hivatkoztak, vagy a megtelt táblát rakták ki ablakaikba. A Halmai Csaba féle Tüske Pince azonban tárt karokkal várt minket vasárnap délután. Miután Márkot három óra körül felébresztettük, hamar útnak is indultunk, dacára az égen sötétlő fellegeknek. Nem jutottunk azonban messzire, mert ami az égből ránk zúdult nem kis nyári zápor volt, hanem igazi égindulás. Hiába dolgozott az ablaktörlő, a szélvédőn alig lehetett kilátni, az egyik domboldalon megindult a sár, hömpölygött a víz előttünk. Még ki sem értünk Pécsről, nem kockáztattunk, ennyit nem ért meg az egész. Tudomásul véve, hogy az égiek efféle kéjelgést aznapra nem engedtek nekünk, hazaindultunk. Egyszer csak jött egy gondolat: a felhők Szekszárd felé tartanak, Villány irányában nem látszik semmi. Gyorsan döntöttünk és elindultunk a már jól ismert vidék felé.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF7JwyUvehRBFwn0g0qQWKhFWg_-evGzIKmJmszhhzOtaY3Jo_lUuloje2-4UuwkVs_mR2nmG3PsAuobVUb5BE4VB7Vn7ezkT-PfkIBWAEz36Hs5udIfgp8iegWReaBe66sUn-kZPrCulA/s1600/IMG_4033.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF7JwyUvehRBFwn0g0qQWKhFWg_-evGzIKmJmszhhzOtaY3Jo_lUuloje2-4UuwkVs_mR2nmG3PsAuobVUb5BE4VB7Vn7ezkT-PfkIBWAEz36Hs5udIfgp8iegWReaBe66sUn-kZPrCulA/s320/IMG_4033.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5504423672424241362" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMM-1poY_Zr-OGLhYLwbbmpGS_B7KriTrC4wDYbhSCW0LKp2SVWuocQNzbXQRKj_5ul2IizRddJDrdfCwDeDKVBCPJnKUnlpzPDRn0xEt9-P5uqMHZznd__Pt6ZBqYYNQFBhHYfa3qnO0z/s1600/IMG_4019.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMM-1poY_Zr-OGLhYLwbbmpGS_B7KriTrC4wDYbhSCW0LKp2SVWuocQNzbXQRKj_5ul2IizRddJDrdfCwDeDKVBCPJnKUnlpzPDRn0xEt9-P5uqMHZznd__Pt6ZBqYYNQFBhHYfa3qnO0z/s320/IMG_4019.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5504423668953624418" border="0" /></a>Nem oly rég beszéltünk arról, hogy a Polgár Pincészetben még sosem voltunk, így hát itt volt az alkalom, hogy megnézzük őket. Szerencsére fogadókészek voltak ránk. Kikértünk egy-egy deci fehérbort (Hárslevelű 2007, Chardonnay-Muskotály Cuvée 2009), illetve rosét (Rosé Cuvée 2009). Lassan kortyolgattuk a finom nedűt, amikor megérkezett egy kisebb csapat, akik pincelátogatásra jöttek. Gyorsan melléjük csapódtunk, hogy megnézzük a pincerendszert. Nagyon szép a Polgárék pincéje, különösen a festett kazettás mennyezetű Borkápolna, amelyet Kaulics Viola készítette. A látogatás során megkóstoltunk a Syrahból és a cuvée alapanyagként funkcionáló szolgáló barikolt merlot-ból egy kicsit.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUKKiALqP7VBp-mN6cbAMHID07NLq70PzVbhyphenhyphen0WCoHUb4ShS8pHyvLoSDUJ2PIMs2E14aD3DpWDmRXLevXp8EXt6R8HCdVaz_s1co7vjEnb4vndGrvkPF-nzvQNCOk79V6Ka2VD_3Y4fXT/s1600/IMG_4052.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUKKiALqP7VBp-mN6cbAMHID07NLq70PzVbhyphenhyphen0WCoHUb4ShS8pHyvLoSDUJ2PIMs2E14aD3DpWDmRXLevXp8EXt6R8HCdVaz_s1co7vjEnb4vndGrvkPF-nzvQNCOk79V6Ka2VD_3Y4fXT/s320/IMG_4052.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5504423684225604994" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEoeuVKRqRe31j4UTdjshI84-PdO-SGZ91_qwzud-0qCKUs6nDDoTugusDdTIPFV9lNJaXJDzRSu6PlLVkSDYqIXB2RJTYSc4AuK2DiKFjvnenrnDLfliW_rLYHFpmlE-nT83VDFXeCr6H/s1600/IMG_4124.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEoeuVKRqRe31j4UTdjshI84-PdO-SGZ91_qwzud-0qCKUs6nDDoTugusDdTIPFV9lNJaXJDzRSu6PlLVkSDYqIXB2RJTYSc4AuK2DiKFjvnenrnDLfliW_rLYHFpmlE-nT83VDFXeCr6H/s320/IMG_4124.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5504424426674538322" border="0" /></a>Mialatt a pincében voltunk, az eső megérkezett Villányba is. Szerencsére csak épphogy esett, nem zúdult a fejünkre az égi áldás. Az udvarról behúzódtunk az egyik terembe és még megkóstoltunk néhány tételt: Kadarka Siller 2008, Merlot 2007 és Rubin Cuvée 2008. Mivel ez utóbbit jó árban (1000 ft/palack) mérték a helyszínen, ebből vittünk haza.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvq2jQilT1CxMCIioBRcdyHgYw2ezRHI565GlMT6PXKcgdT4OCZb9kZEZbp3FEH8OvvZe3qxoYVKooRxOQVZB-9LwMiP5e3CxB7AAwLwzAuTYa6qXanrYyto05OtEjo9F-OG4JSHPkSzLW/s1600/IMG_4096.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvq2jQilT1CxMCIioBRcdyHgYw2ezRHI565GlMT6PXKcgdT4OCZb9kZEZbp3FEH8OvvZe3qxoYVKooRxOQVZB-9LwMiP5e3CxB7AAwLwzAuTYa6qXanrYyto05OtEjo9F-OG4JSHPkSzLW/s320/IMG_4096.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5504424417727106546" border="0" /></a>Vacsorázni csak előrendelés alapján lehetet volna a Polgár Pincészetben, így más megoldás után kellett néznünk. A Fülemüle étteremben üdülési csekket nem fogadtak el, így végül Villánykövesden a Hotel Cabenet-nél álltunk meg. Sosem jártunk még itt. Ha Kövesden jártunk, rendszerint a pincesorra mentünk Blumékhoz. A hotel étterme egy hosszú pince. Vadételt (szarvashús) ettünk, hozzá egy kis Blum rosét. Na nem mintha ez illene hozzá, de olyan bort kerestünk, amely mindannyiunk igényét kielégíti.A vasárnap délutánunk végül is nagyon jól sikerült, annak ellenére, hogy enyhén szólva siralmasan kezdődött. Az elmúlt vasárnap tanulsága mindenképp az, hogy minden út Villányba vezet. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3P7L9P3VpSsFTzsplA-PNA8KM0RWaDyuBVqyewYdayV1j0MoEPGr12wWxLg65VCOdu5KH3HgX8aYu5Pnznvbl-k36pHBr603T0wSolcSN3S_N6Co6gA-EWOSixEbND-6vbM8oRKR6DnHQ/s1600/IMG_4122.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3P7L9P3VpSsFTzsplA-PNA8KM0RWaDyuBVqyewYdayV1j0MoEPGr12wWxLg65VCOdu5KH3HgX8aYu5Pnznvbl-k36pHBr603T0wSolcSN3S_N6Co6gA-EWOSixEbND-6vbM8oRKR6DnHQ/s320/IMG_4122.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5504424425309837970" border="0" /></a></div></div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-66680101697787066512010-06-21T08:59:00.006+02:002010-08-12T09:22:23.085+02:00Vaszilij Szigarjev: Guppi; Pécsi Szabadtári Játékok - Pécsi Horvát Színház Anna udvara; rednező: Szikora János.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.pecsiszabadteri.hu/kepek/guppi.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 261px;" src="http://www.pecsiszabadteri.hu/kepek/guppi.jpg" alt="" border="0" /></a><br /><div style="text-align: justify;">A nyári, szabadtéri színházi eseményekkel kapcsolatban mindig az az érzésem, hogy a kelleténél is könnyedebbre sikerednek. Az rendben van, hogy ilyenkor a nagyérdemű szervezete valami olyasmit kíván, mint egy lágy nyáresti szellő, de ha már valami súlyosabbal kísérleteznek az alkotók, célszerű mélyebbre ásni az előadott mű szöveteiben, mintsem csak a bőrfelszínt karcolgatni.<br /></div><div style="text-align: justify;">A Pécsi Szabadtéri Játékok keretében a Pécsi Horvát Színház Anna udvarán a hétvégén alkalmam volt látni Vaszilij Szigarjev kortárs orosz drámaíró Guppi című darabjának színpadi változatát, melyet Szikora János dirigált. A Guppi két fejezetes darab. Az első felvonásban adott egy nő és egy férfi. A férfi vendégségbe érkezik a nőhöz. A néző belecsöppen ebbe a helyzetbe, nem ismeri az előzményeket. Honnan ismerik egymást? Kölcsönös-e a szimpátia? Van-e egyáltalán vonzalom közöttük? Félresikerül egy randinak tűnik az egész. Közben az is kiderül, hogy a nőnek férje van. Aki épp nincs otthon. Az ostrom mégis sikerrel jár, ám mielőtt elcsattan az első csók, a kishíján felszarvazott hitves előugrik a háztartási szekrényből.<br /></div><div style="text-align: justify;">Az előadás második felvonását egyértelműen a férj jelenléte uralja. Nem oly nagy titok, hogy a férfit a férj bérelte fel, hogy tetten érhesse feleségét, és indokot találjon a házastárs háztartásból történő kiebrudalásához. A férfi közben mintha megkedvelte volna a nőt, aki menne is vele, de ott van az a fránya családi kötés, ami sehogy sem enged.<br /></div><div style="text-align: justify;">Úgy gondolom a Guppi című előadás sokkal többet tartogat magában, mint amennyit a Szikora vezette csapat kihozott belőle. Persze jó volt látni a színpadon végre Pokorny Liát, aki vérbeli locsi-fecsiként személyesíti meg a darab Tamaráját. Játéka dinamikus, erős és vidám asszony érzetét adja, akiben olykor a tűrés komorsága is megjelenik. A boldog tudatlanság mintapéldánya ő. A férj, Lonya szerepét mintha Balikó Tamásra öntötték volna. Jó áll neki a szerep, de nem tud meglepni semmivel sem igazán. Az ő esetében sokszor éreztem ezt. Én olykor kevésnek érzem azt, ha egy színész egy testhez illő szerepet korrekten megcsinál, de nem tesz hozzá semmi pluszt. A nyári színpadin persze elfér ez is. Az udvarló Pása szerepét alakító Vidákovics Szláven viszont teljesen erőtlen. Nem először érzem ezt nála. Pécsett ő az a színész, aki talán még sosem tudott meglepni, rendre ugyanazt látni nála, bármit is játsszon. Nem egyszer írtam már azt le több színészről is, hogy folytonosan ugyanazt tapasztalom minden egyes általam látott szerepükben. Sok esetben aztán jött a cáfolat, mintha meghallották volna ártatlan nyivákolásomat. Vidákovics esetében még nem jött el ez a pillanat, ezért szólok most, hátha meghallgatásra találok.<br /></div><div style="text-align: justify;">Nem állítom, hogy neki kellene elvinni a balhét. Nem csak rajta múlik, hogy nem tudott igazán működni bennem az előadás. Mintha az alkotók sem tudták volna eldönteni a műfaji meghatározásban megválaszolatlanul hagyott kérdést, azaz, hogy a Guppi tragédia vagy komédia. A drámában rejlő kettősség sehogy sem jön át, mert az előadás nem ás le kellően a mélyre, csak a felszínt karcolgatja. Holott komoly dolgokról lenne itt szó. Mégpedig a teljes önfeladás, a zabolátlan uralkodási hajlam és a kölcsönös függőség cseppet sem szívélyes viszonyrendszeréről. Ebből ütős kamarajátékot lehetett volna kihozni, de nem jött össze. Szikora János rendezése nem működik sem komédiaként sem tragédiaként igazán, elvész a porondon.<br /></div><div style="text-align: justify;">A büfében vásárolt roséfröccs kíséretében megnézett darab felejthető élmény volt számomra. Könnyen múló pillanatot okozott nekem, mint egy szúnyogcsípés miatti viszketegség.<br /><br />(fotó: http://www.pecsiszabadterijatekok.hu)<br /><br /><br /></div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-80042356688188204262010-06-14T11:45:00.003+02:002010-06-14T12:50:17.152+02:00James Redfield: A mennyei prófécia; Alexandra Kiadó, Pécs, 2005<span style=";font-family:verdana;font-size:100%;" ><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://bookline.hu/product_images/302/2000004305890.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 220px; height: 350px;" src="http://bookline.hu/product_images/302/2000004305890.JPG" alt="" border="0" /></a></span><span style=";font-family:verdana;font-size:100%;" >
<br /></span><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><link style="font-family: verdana;" rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CJEGESV%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Verdana; panose-1:2 11 6 4 3 5 4 4 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:536871559 0 0 0 415 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.NormlWeb12, li.NormlWeb12, div.NormlWeb12 {mso-style-name:"Normál \(Web\)12"; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.5pt; font-family:Verdana; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; color:#545454;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> <p class="NormlWeb12" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;font-family:times new roman;"><span style=";font-size:100%;color:black;" >A perui őserdő mélyéről, az ősi romok közül titokzatos kézirat kerül elő, amelyben az egész emberiség életét megváltoztató eszmék olvashatók. A több ezer éves próféciák megjósolják, hogy a huszadik század végén az emberiség fejlődésében döntő fordulat megy végbe, amely egy spirituális léptékváltást jelent a Föld lakossága számára. A Kéziratból végre megértjük a világegyetem titkait, a létezés misztériumát, az élet értelmét. A Kézirat által előrevetített kilenc felismerés mindenki számára elhozza a megvilágosodást. <o:p></o:p></span></p> <p class="NormlWeb12" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;font-family:times new roman;"><span style=";font-size:100%;color:black;" >A Kézirat természetesen<strong> </strong><strong><span style="font-weight: normal;">azonnal felkelti a tudományos világ és néhány kalandor érdeklődését.</span></strong> A perui kormányzat és a katolikus egyház vezetői mindeközben mindent elkövetnek, hogy a Kézirat ne kerüljön nyilvánosságra. <o:p></o:p></span></p> <p class="NormlWeb12" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;font-family:times new roman;"><span style=";font-size:100%;color:black;" >Egy fiatal amerikai férfi teljesen gyanútlanul kerül az események középpontjába. A látszólagos véletlenek hatására Peruba érkezik, ahol bejárja az országot és útjába kerülő emberek, helyzetek révén megismerkedik a kilenc felismeréssel. A férfi rövid idő alatt kulcsszerepet kap a hiányzó, Kilencedik Felismerés felkutatásában. <o:p></o:p></span></p> <p class="NormlWeb12" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;font-family:times new roman;"><span style=";font-size:100%;color:black;" >James Redfield regénye első ránézésre egy kalandregény, de később az olvasó rájön, hogy a kaland csak ürügy, a regény igazi célja a spirituális tudás átadása. A regény kilenc felismerése tulajdonképpen útmutató ahhoz, hogy felnyissuk a szemünket a világba, és az új tudatosság útjára lépjünk. Ha ezt megtesszük, tapasztalni fogjuk az életünk folyamán bekövetkezett találkozások jelentőségét. Rájövünk, hogy a saját életünkre vetített tapasztalat, a véletlenek okkal történése az egész emberiség történetére ráillik. Megtapasztaljuk lassan, hogy Minden egyetlen nagy energiarendszer része, amelyben minden egy bizonyos rezgés szinten rezeg. Az emberek erről szakadtak le egykoron, így folytonosan az energia forrását keresik. Egymás közötti konfliktusainak nem mások, mint a szükséges energia utáni harc kivetülései. Rá kell jönnünk azonban az arra, hogy ha felhagyunk egymással szembeni hatalmi drámáinkkal, akkor képessé válhatunk a mindent körülvevő energiamező érzékelésére és akkor felismerhetjük azt, hogy hogyan tudunk a mindenségből energiát szerezni. Először azonban igazi önmagunkat kell megtalálnunk. Ennek egyetlen útja, ha szembe nézünk a múltunkkal és felhagyunk a folyamatosan ismételgetett küzdelmeinkkel. Ezek a felismerés mozgásba lendítik az Én evolúcióját a helyes kérdésfeltevés, a tennivaló megérzése és a válaszadás folyamatában. Rádöbbenünk arra, hogy nem az egymás elleni harc, a másik leigázása a helyes út, hanem az, hogy miként tudjuk a másikból, egymásból a lehető legjobbat kihozni. Ez Én fejlődése egy spirituális tudatossághoz vezeti el az emberiséget. Rájövünk majd, hogy a Boldogságot nem az anyagi javak örökös hajszolásán és birtoklásán, de nem is az önsanyargatáson keresztül érjük el, hanem Önmagunk és azon keresztül a Mindenség Szeretete által.<o:p></o:p></span></p> <p class="NormlWeb12" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;font-family:times new roman;"><span style=";font-size:100%;color:black;" >Redfield regénye egyszerű nyelven íródott, majdhogynem szájbarágós. Nem az irodalmi értéke jelentős, hanem a benne levő tudás. Nem beszél másról, mint az élet csodájáról. A teremtett dolgok szépségét kellene értékelnünk, ez a fajta rácsodálkozás képessége gyermekkorban mg bennünk van, később azonban a mindennapok küzdelmei során elfelejtjük ezt. Ha őszintén, nyíltan, figyelemmel csodálkozunk rá valamire, azáltal energiát nyerünk. Ha cserébe képesek vagyunk szeretetet sugározni vissza, energiát adhatunk. Egy kölcsönös áramlás indul be, ami megemeli mindannyiunk rezgésszintjét. Ez beindítja az olyan rejtett képességeket, mint például az intuíció. A Megérzés, az Álmok mind a segítségünkre lesznek hogy a fejlődés útját ne hagyjuk el.<o:p></o:p></span></p> <p class="NormlWeb12" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;font-family:times new roman;"><span style=";font-size:100%;color:black;" >Jézus sem beszélt másról:<o:p></o:p></span></p> <p style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;font-family:times new roman;"><span style=";font-size:100%;color:black;" >„Legyetek olyanok, mint a gyermekek, hiszen övék a mennyeknek országa!” </span><span style=";font-size:100%;color:black;" ><o:p></o:p></span></p> <p style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;font-family:times new roman;"><span style=";font-size:100%;color:black;" >„Új parancsolatot hozok néktek: egymást szeressétek!”</span><span style=";font-size:100%;color:black;" ><o:p></o:p></span></p> <p style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;font-family:times new roman;"><span style=";font-size:100%;color:black;" >„Aki engem követ és megtartja beszédemet képes lesz azt cselekedni, amit én, és még többre is képes leszen.”<o:p></o:p></span></p> <p style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style=";font-family:times new roman;font-size:100%;color:black;" >Az Örömhír sokkal kézen foghatóbb, mintsem azt gondolnánk. Csak el kell indulni ezen az úton<span style=""> </span>A döntés mindenkinek a szabad akaratán múlik.</span><span style=";font-size:8pt;color:black;" ><o:p></o:p></span></p> jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-67495973302226966172010-06-14T09:29:00.001+02:002010-06-14T09:35:01.239+02:00A X. POSzT díjazottjai<strong>A szakmai zsűri díjai: </strong><br /><br /><strong>Legjobb előadás:</strong><br />Szergej Medvegyev: Fodrásznő<br />Rendező: Viktor Rizsakov<br />Csokonai Színház, Debrecen<br /><br /><strong>Legjobb rendezés:</strong><br />Bagossy László<br />Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline<br />Örkény István Színház, Budapest<br /><br /><strong>Legjobb női főszereplő:</strong><br />Kerekes Éva<br />Bertolt Brecht: Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése<br />Örkény István Színház, Budapest<br /><br /><strong>Legjobb férfi főszereplő:</strong><br />Kovács Zsolt<br />Ion Luca Caragiale után Rusznyák Aladár nyersfordítása alapján Mohácsi István és Mohácsi János:Az elveszett levél<br />Pécsi Nemzeti Színház<br /><br /><strong>Legjobb női epizódszereplő:</strong><br />Hámori Gabriella<br />Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline<br />Örkény István Színház, Budapest<br /><br /><strong>Legjobb férfi epizódszereplő:</strong><br />Urbán Tibor<br />Ion Luca Caragiale után Rusznyák Aladár nyersfordítása alapján Mohácsi István és Mohácsi János:Az elveszett levél<br />Pécsi Nemzeti Színház<br /><br /><strong>Legjobb díszlet:</strong><br />Ambrus Mária<br />Bertolt Brecht: Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése<br />Örkény István Színház, Budapest<br /><br /><strong>Legjobb jelmez:</strong><br />Ignjatovic Kristina<br />Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline<br />Örkény István Színház, Budapest<br /><br /><strong>Legjobb színpadi szöveg:</strong><br />Parti Nagy Lajos<br />Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline - fordításáért<br />Örkény István Színház, Budapest<br /><br /><strong>Különdíj:</strong><br />Yorick Stúdió, Marosvásárhely & dramAcum, Bukarest<br />Gianina Cărbunariu: 20/20<br /><br /><strong>A nemzetközi zsűri díja:</strong><br />Bodó ViktorVinnai, Turai, Róbert,<br />Bodó: KockavetőSzputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor, Budapest<br /><br /><strong>A MASZK Országos Színészegyesület színész zsűri díjai: </strong><br /><br /><strong>Legjobb férfi alakítás:</strong><br />Nagy Péter<br />Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor<br />Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg<br /><br /><strong>Legjobb női alakítás:</strong><br />Szűcs Nelli<br />Szergej Medvegyev: Fodrásznő<br />Csokonai Színház, Debrecen<br /><br /><strong>A Fidelio Est díjai:</strong><br /><br /><strong>Legjobb 30 év alatti színésznő – <em>megosztva</em>:</strong><br />Béres Márta<br />Erdély Andrea<br />The Beach – Albert Camus Közöny című regénye alapján<br />Kosztolányi Dezső Színház – Urbán András Társulata, Szabadka<br /><br /><strong>Legjobb 30 év alatti színész:</strong><br />Ötvös Andrása versenyelőadásokban nyújtott színészi teljesítményéért<br /><br /><strong>A közönség zsűri díja:</strong><br />Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline<br />Rendező: Bagossy László<br />Örkény István Színház, Budapest<br /><br /><strong>A Thália Színház Rivalda díja:<em>(vendégjáték a Thália Színházban)</em></strong><br />Yorick Stúdió, Marosvásárhely & dramAcum, BukarestGianina Cărbunariu: 20/20<br />Gárdonyi Géza Színház, EgerFényes Szabolcs – Harmath Imre: Maya Pécsi Nemzeti Színház<br />Ion Luca Caragiale után Rusznyák Aladár nyersfordítása alapján - Mohácsi István – Mohácsi János:Az elveszett levéljeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-88307023390598317692010-06-14T09:12:00.003+02:002010-06-14T10:58:07.135+02:00Kibeszélősdi - 20/20<a href="http://erdely.ma/uploaded/images/1406999.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; width: 200px; height: 227px; text-align: center;" alt="" src="http://erdely.ma/uploaded/images/1406999.jpg" border="0" /></a><br /><div align="justify">1989. december végén Romániában kitört a forradalom, melynek során halálra ítélték és kivégezték a <span style="font-size:0pt;">Ceauşescu</span> házaspárt. Az új hatalmi elit a Nemzeti Megmentési Front Tanácsába tömörült, élén Ion Iliescu egykori kommunista politikussal. A <span style="font-size:0pt;">Ceauşescu</span> rezsim bukása után az országban megindulhatott a demokratizálás olyamata, és az addig háttérbe szorított magyarság önszerveződése is. A helyi magyarság vezetői személyiségei és egyes román soviniszta politikusok hangos üzeneteket küldtek egymásnak. A magyarok az anyanyelvi oktatás megteremtéséréért, kisebbségi jogaik elismeréséért küzdöttek, míg a másik oldal szeparatizmussal vádolta őket.<br />1990 márciusában a magyarság csendes tüntetést szervezett az anyanyelvi oktatás megteremtésért, később a környékbeli románok és az addig békésen tiltakozó magyarok összecsaptak, amely során itt is ott is elcsattant egy-két olyan pofon, amelyre egyik fél sem lehetett büszke. A több napig tartó zavargásoknak március 21-ére lett vége, amikor is a román hadsereg helyreállította a rendet. A harcoknak 5 halottja (3 magyar és 2 román) és 278 sérültje volt. Máig vitás, hogy mi robbantotta ki a tettlegességig fajuló összecsapásokat. A román kormányzat és a nyugati média szerepe sem tisztázott még. </div><div style="text-align: justify;">2010 márciusában a Fekete Márciusként elnevezett sajnálatos események huszadik évfordulójához érkeztünk el. A román-magyar társadalmi együttélés azóta sem oldotta fel magában a történteket. Ez abból is látható, hogy egyetlen egy színpadi darab sem született erről a mindenkit foglalkoztató eseményről. A marosvásárhelyi Yorick Társulat több mint ötven, az eseményekben részt vevő, vagy azok hatását közvetve megélő vásárhelyi személyes elbeszélése alapján állított össze egy előadást. A 20/20 2010. júniusában eljutott a POSzT-ra is, hiszen Fáy Miklós a versenyprogramra érdemesnek találtatta azt.<br /></div><div align="justify">A 20/20 szereplői románok és magyarok, aki saját és egymás nyelvén beszélnek a történtekről és az azt követő időszakról, arról, aminek szeretnének véget vetni. A „dolog” ugyanos húsz év elteltével is tisztázatlan, mindenki kínosan ügyel arra, hogy a másik előtt hallgasson erről. Az előadás során felvillanó helyzetek azt mutatják meg, hogy a mindkét fél felett álló nézőpont hiányzik, ahonnan felelősségteljesen feldolgozható, megérthető lenne a Fekete Március. Ami az évek alatt megmaradt, az néhány emlék, és a következő nemzedékre átörökített élmény- és érzésanyag. Az utókor nem tisztán kapta kézhez az útravalót, ezért rájuk hárult a feladat, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba.<br />A 20/20 megmutatja románnak, magyarnak mivé tette őket a húszéves lábujjhegyen járás, karikírozva tükröt mutat a feleknek. Mindenki magára ismerhet, ügy gondolom. Még mi is, Anyaországi magyarok is, hiszen – valljuk be – minket is megfertőzött a gyűlölet hangja. A Román Életbe! Nem így van?<br />A 20/20 nagy erénye a terápia jelegében van. Apró fricskákkal tükröt mutat mindannyiunknak, majd beszélni kezd. A végén a nézőknek szegezi a kérdést: te hogy gondolod ezt? Romániában, az előadás során beszélgetés követi az előadásokat. Elvégre ez a célja az egésznek. A POSzTon a nézősereg csöndesen levonult, de azért biztosan sokakban erős gondolatokat indított el a darab.<br />Nagyszerű előadás a 20/20, remek színészi jelenléttel, ám egy körülmény alapvetően befolyásolta az én élményemet. Az előadás több nyelven (a román és magyar mellett olykor angol, francia szó is elhangzik) szólal meg. A nézők segítségére szolgálnak a két oldalon elhelyezett feliratok. A másik nyelv ismeretének hiánya arra kényszeríti az egynyelvű nézőt, hogy olvassa a feliratokat. A színház pedig arról szól, hogy lássuk az arcokat, a reakciókat. A feliratokkal még el is lettem volna, ha egy helyütt – számomra érthetetlen módon – magyar feliratot nem zölddel írták volna fekete alapra. Sajnos ott elvesztettem a fonalat. Belementem abba a játékba, hogy próbáljam elolvasni a mondottakat, ami nem nagyon sikerült, így közérzetem romlani kezdett. Szerencsére azonban teljesen nem rontotta el az élményt. Azt tudom, hogy nagyon jó előadást láttam, de ez az apró kellemetlenség miatt nem tudtam teljesen megélni azt. Tudom, hogy ez valahol az én korlátoltságom, hiszen nem értem az egyik nyelvet. De azzal is tisztában vagyok, hogy végső soron ez az előadás a marosvásárhelyieknek született, nem arra készült, hogy Pécsett bemutassák. Marosvásárhelyen pedig mindenki kétnyelvű. Így csak magamat sajnálhatom, hogy nem tudtam úgy átélni a látottakat, mint ahogyan szerettem volna azt. Mindenesetre örültem, hogy be tudtam jutni az előadásra, még ha a végére el is fáradtam.<br />Ami lenyűgözött viszont, az az előadás őszintesége volt. A szereplők olyan dolgokról beszéltek tárgyilagosan, pontosan és teljesen természetesen, amiről nagyon nehéz. Az előadás nem csak a Fekete Márciusról szól, az csak az apropója, jóval túlmutat azon, sokkal átfogóbban beszél az egész problémáról: az együttéléséről. Fontos az is, hogy nem holmi kívülállók szólalnak meg protokollszerűen, hanem a benne levők beszélnek meg saját magukról. Ettől lesz igazán hiteles az előadás. Ami jó volt, hogy nem akart patetikus lenni. Nem akar egy mindenekfelett álló igazság képével tetszelegni, megmondani a helyes utat. Az előadás folyamatosan kérdéseket tesz fel, amelyeket a nézőnek magának kell megválaszolnia.<br />Hogy mit tanulhatunk belőle mi, határon inneni magyarok? Alázatot a határon túli magyarokkal szemben. Ne úgy menjünk látogatóba hozzájuk, hogy lesajnálva próbáljuk megmondani az igaz magyarság egyetlen helyes magtartásformáját. Tartsuk tiszteletben az, hogy ez leginkább az ő problémájuk, ők hivatottak megoldani azt.<br />Sokat lehetne (és kell is) beszélni erről a darabról. Úgy tűnik jól sikerült, elvégre ez volt a célja.</div><br /><div align="justify"></div><div style="text-align: justify;"><em>(20/20; Yorick Stúdió, Marosvásárhely - dramAcum, Bukarest; rendezte: Gianina Cărbunariu)</em></div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-19305512655424729232010-06-10T08:57:00.005+02:002010-06-10T09:27:53.879+02:00színházi örömünnep<div style="text-align: justify;">A múlt hét valamelyik napján haza felé jövet épp le akartam szállni a buszról, amikor hiányérzetem támadt. Visszanéztem és láttam, hogy a padlón ott fekszik a mobiltelefonom. Visszaléptem és még sikerült az ajtó becsukódása előtt leugranom a járműről. Gyorsan történt minden, ezért nem ragadtam le sokáig azon, hogy azért az drága mulatság lett volna, ha a busz a telefonommal tovarobog, miközben én mit sem sejtve hazaballagok. Az égiek persze teszteltek engem, hogy mennyire fontos nekem az anyagi jószág. A hétvégén már sikerrel jártam, amikor a frissen vásárolt helyi tömegközlekedési bérletemet hagytam el. De ez egy más lapra tartozik.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.szinhazajanlo.hu/kepek/20091105075244.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 339px; height: 222px;" src="http://www.szinhazajanlo.hu/kepek/20091105075244.jpg" alt="" border="0" /></a>Hogy mindezt miért írom le? Mert a mobiltelefon az elmúlt tíz év alatt luxuscikkből mindennapi használati cikké, sőt életünk nélkülözhetetlen személyes tárgyává vált. Amikor kezdett elterjedni a maroktelefon, én sokáig ellenkeztem, ideológiákat gyártottam, miért nem kell nekem, aztán maga alá gyűrt a világjelenség. Akkoriban megfogalmaztam, hogy a mobiltelefon ugyan felgyorsítja az információcserét, de inkább elválaszt, mint közelebb hoz. Az ember inkább felhívja barátját, ismerősét, mintsem felkeresné. Mennyire okos voltam. Azóta sokszor én sem cselekszem máshogy. Természetesen valóban van haszna a mobiltelefonnak, csak okosan kellene használni. Vajon sikerül ez nekünk? Máté Gábor és az egri Gárdonyi Géza Színház Társulata egész estés színházi előadást szentelt ennek a kérdésnek, amelyet Fáy Miklós a X. POSzT versenyprogramjába beválogatott.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.szinhazajanlo.hu/kepek/20091105075423.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 348px; height: 230px;" src="http://www.szinhazajanlo.hu/kepek/20091105075423.jpg" alt="" border="0" /></a>A vidéki magyar polgároknak nagyon nagy szó, amikor a pesti sikerszínházak el(vagy inkább le)jönnek városába, és lehozzák a valódi színházat. A POSzT megerősödése óta ez egyre gyakrabban megesik Pécsett, de szépen lassan a nézőközönség is felébred, hogy van Budapesten kívül is élet. Ennek egyik legjobb példája az egri Gárdonyi Géza Színház, akik évek óta stabil résztvevői a versenyprogramnak, és idén nem először fordul elő, hogy két előadással is képviseltetik magukat a POSzTon. 2007-ben láttam először őket, amikor a Martin McDonagh A párnaember című darabját adták elő zseniálisan. Tavaly sajnos nem sikerült bejutni A velencei kalmárra, de a Bóbita Bábszínházban részem volt a Hírlap-színházi előadásukban. Kérdés sem volt, hogy az idei versenyprogramból legelső helyen az egriek előadását célozzuk meg a jegypénztárak nyitásakor.A Csörgess meg! című előadás pörgős, rövid, humoros, tanulságos jelenetek fűzéréből épül fel. Valamennyi epizód ehhez a kézben könnyen elhelyezkedő készülékhez kötődik, amely befolyásolja mindennapjainkat, társas érintkezéseinket, ami jelen van mindenütt, az utcán, az orvosi rendelő várójában, a színházban, az étteremben, a moziban, az erdőben stb. A jelenetek valamelyikében, ha nem is mindegyikében, biztosan felismerjük magunkat, jót röhöghetünk magunkon, de az is lehet, hogy olykor valamennyiünknek arcunkra fagy egy pillanatra a felismerés, hét ez én vagyok. Bezony, bezony TE vagy!<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.szinhazajanlo.hu/kepek/20091105075310.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 352px; height: 260px;" src="http://www.szinhazajanlo.hu/kepek/20091105075310.jpg" alt="" border="0" /></a>A Csörgess meg! előzménye kétségkívül a Hírlap-színház lehetett, amelyben a szereplők saját ötleteikkel, rögtönzéseikkel töltik meg az alapötletet, aztán lassan kikristályosodik belőle egy egész estés előadás. Az egri Társulatnak nagyon jól illik az effajta bohóckodás, már tavaly az off keretében is tapasztalhattam. A mobil revü esetében is valószínűleg az történhetett, hogy a jó ötletek rögzítették, de nem csiszolták teljesen simára, hanem ami a csövön kifér elve alapján szabadjára engedték a gőzt. Éppen ezért vannak döccenők az előadásban, nem mindegyik jelent egyformán erős, de ez egyáltalán nem baj, hiszen az egész egy örömjáték, amit jó nézni, és nem csak azért mert alapvetően röhögni kell az egészen, hanem mert a történet helyett a színészek helyezkednek az előadás középpontjába, aki színjelesre vizsgáznak.<br /></div><div align="justify">Máté Gábor keze alatt a tizenhárom színész Bányai Miklós, Bozó Andrea, Fekete Györgyi, Görög László, Járó Zsuzsa, Hüse Csaba, Mészáros Sára, Kaszás Gergő, Mészáros Máté, Ötvös András, Schruff Milán, Vajda Milán, a Máté-osztályában végzett Fenyő Ivánnal kiegészülve) csúcsra járatja magát. Játékukban nem csak az látszik, hogy ökörködni szeretnek, de egyes jelentekben komoly, elmélyült alakításokat is láthatunk. Nem szeretnék külön kiemelni senkit közülük, de mégis meg kell tennem, mert Kaszás Gergő által játszott lepukkant alak csöndesen megbújik a többi figura mellett. Ez a hol Pressert éneklő kocsmatöltelék, hol pedig kórházi kisegítőszemély modernkori társadalmunk számkivetettje, akinek még egy nyamvadt mobilja sincs, hanem mindig az érmés nyilvános telefonnal bajlódik. Annyira le van maradva, hogy még a kártyás telefont sem ismeri. Alakja nincs harsányan kiemelve az előadásban és Kaszás Gergő is csöndes, ámde hangsúlyos jelenlétével színezi az örömjátékot. Ez a figura szintén egy fricska saját magunk részére. Akinek nincs efféle kütyüje, az teljes jogú polgár nem lehet. Azért azt megemlíteném, hogy ismerek még olyan embereket, aki igyekeznek magukat távol tartani a mobilkészüléktől. Köszönik szépen, jól meg vannak nélküle, és Hofi egyik szakállas viccét idézve, az ilyen ember képzeljétek el: Beszél!<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.szinhazajanlo.hu/kepek/20091116144418.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 346px; height: 228px;" src="http://www.szinhazajanlo.hu/kepek/20091116144418.jpg" alt="" border="0" /></a>Az előadás végén a színészek egy egészen profi össztáncot lejt, fokozva az amúgy is emelkedett hangulatot. A vastaps, és a háromszoros vagy négyszeres visszatapsolás nem is maradt el. Nem lennék meglepve, ha a közönségdíját az egriek vinnék el, persze azt is csak egy ötfős közönség zsűri ítéli oda. De ami jár, az jár. A kérdés az, hogy jut-e?</div><div align="justify"></div><div align="justify"></div><div align="justify"><em><br />(Csörgess meg! mobil revü színészekre és telefonokra; Gárdonyi Géza Színház, Eger; rendező: Máté Gábor)<br /><br />(képek: www.szinhazajanalo.hu)<br /><br /><br /></em></div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-75554770495800805612010-06-09T08:53:00.007+02:002010-08-12T09:25:32.557+02:00A kétfejű fenevad Pécsett<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh6.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb1ZugtUDI/AAAAAAAAIr8/uA54fsYeyM0/s512/IMG_3721.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 264px; height: 352px;" src="http://lh6.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb1ZugtUDI/AAAAAAAAIr8/uA54fsYeyM0/s512/IMG_3721.JPG" alt="" border="0" /></a>Valódi nyári hangulat uralkodik Pécs városában. Az emberek amint munkájuk, otthoni teendőik, egyéb elintéznivalójuk teheti, no meg fogékonyak is rá, elözönlik Pécs belvárosát. Az új és régi közterek és a POSzT programjai kitűnő időtöltésre ad lehetőséget minden korosztálynak. Miután befejeztem aznapi munkámat a Jókai térre indultam, Eszter és Márk már a téren várt. Amíg kedvesemet hagytuk, hogy barátnőnkkel trécseljen, mi Márkkal a Jókai-tér vizes blokkját néztük meg közelebbről. Kérem szépen, gyerekzokni szárazon itt nem maradt. Időnként csatlakoztunk a beszélgetőkhöz, majd elmentünk a Brummogdába, meglesni Annamarit. Volt itt nagy haverkodás a mackókkal! De itt sem maradhattunk sokáig, mert a víz visszacsábította fiamat. Nagy öröm volt ez a számára, hiszen a vízzel való játék mindennél előbbre való. Miután kijátszottuk magunkat, fiunkat rábíztuk a nagymamára, hiszen ma a budapesti Katona József színház előadásár volt jegyünk. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh3.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb1uzLdW_I/AAAAAAAAIsY/cDeDC5xbQeI/s512/IMG_3758.JPG"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 264px; height: 354px;" src="http://lh3.ggpht.com/_4EMqhpWd9pM/TCb1uzLdW_I/AAAAAAAAIsY/cDeDC5xbQeI/s512/IMG_3758.JPG" alt="" border="0" /></a>Mint azt már korábban megírtam A kétfejű fenevad névre hallgató színpadi mű kalandos úton jött el Pécsre. Az ország talán legnevesebb színi társulata egyedülálló módon visszalépett a versenyprogramból, mert a Fáy Miklós által beválogatott A hős és a csokoládékatona című előadását nem találta olyan jónak, mely az elmúlt tizenegy hónap társulati munkáját a megfelelően reprezentálta volna, helyette pedig egy olyan darabot hozott Pécsre, amely születési körülményeit tekintve kötődik a Mediterrán Hangulatok Városához, és a kritika agyba-főbe dicséri. <img style="display: block; margin: 0px auto 10px; width: 277px; height: 402px; text-align: center;" alt="" src="http://www.katonajozsefszinhaz.hu/images/stories/ketfeju_web.jpg" border="0" />A kétfejű fenevadot Weöres Sándor a hetvenes évek elején írta a pécsi színház számára. A dráma színre vitele érdekében az 1972/73-as évadban meg is kezdték a színházi próbákat, de azt felsőbb utasításra kénytelenek voltak leállítatni, és a tervezett előadást a repertoárból a szemétbe hajítani. A dráma teljes szövege először 1982-ben a szombathelyi folyóirat, az Életünk hasábjain jelent meg. Ezt követően az irodalompolitika is engedékenyebbé vált, így 1983-ban az újpesti Térszínház amatőr együttese (r.: Bucz Hunor), 1984-ben a Vígszínház (r.: Valló Péter), míg 1985-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház (r.: Babarczy László) mutatta be eltérő rendezői koncepciót követve. Írásos nyom nem maradt azután, hogy annak idején Aczél Györgyöt, a kommunista rezsim egykori kulturális politika fő felelősét mi vitte a cenzúra bevetésére, de az okok közül leginkább a darab áthallásos politikai tartalma emelkedhetett ki.<em><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; width: 348px; height: 261px; text-align: center;" alt="" src="http://www.katonajozsefszinhaz.hu/images/phocagallery/a_ketfeju_fenevad/eloadasfotok/thumbs/phoca_thumb_l_domolky_ketfeju_eloadas_web_034.jpg" border="0" />„A darab – semmi kétség és semmi túlzás – mai drámairodalmunk remeke, minden bizonnyal a legköltőibb magyar groteszk komédia, amit valaha írtak. Az élet és a történelem teljességét, az ember lényegét Weöres Sándor olyan ellentéteket szikráztató végletességben, gyakran a józan észnek ellentmondó, groteszk változatokban képes ábrázolni, amely mind a hivatalos, mind a köznapi gondolkodás számára nehezen elviselhető.”</em> <strong><em>(Részlet Tüskés Tibor tanulmányából)</em> <img style="display: block; margin: 0px auto 10px; width: 346px; height: 246px; text-align: center;" alt="" src="http://www.katonajozsefszinhaz.hu/images/phocagallery/a_ketfeju_fenevad/eloadasfotok/thumbs/phoca_thumb_l_domolky_ketfeju_eloadas_web_029.jpg" border="0" /></strong>1686-ban Buda a török kézről visszaszáll a Habsburgok uralma alá. A vár bevétele nem csatában, hanem a nagyhatalmi sakkjátszmán dől el. Ezt idézi Cziegler Balázs piros-fekete kockás, szocreál padlózata is. Ezt a pillanatot mindenki túl akarja élni. A túléléshez nem a hősiességen át vezet az út, hanem ha az életet egy óriási kavalkádnak fogjuk fel, amelyben mindig új identitást vehetünk magunkra. Így tesznek a darab szereplői is. Nagyszerű Füzér Anni fregolin lógó jelmezei, amelyeket az aktuális viszonyok szerint kapkodják le a szereplők. Egy történelmi kor bábui ők, a köpönyeget nem ők, hanem maga a történelem, ez a kétfejű fenevad váltogatja, aki hol ad, hol elvesz, egyszer itt, egyszer ott. Egyedül Ambrus deák az, aki vállalja fel azt, aki. Menekülnie is kell, de mindig akad egy pirospozsgású, finom bokájú leányzó, aki forró menedéket ad neki. Ebben a világban a menekülés alapállapot, mindig résen kell lenni, hogy éppen kivel beszél az ember, egy török szandzsákbéggel, osztrák császári komisszáriussal, magyar hadvezérrel, zsidó kereskedővel vagy katolikus keresztyén pappal. Az egész átöltözése hajcihő adja a darab komikus szálának velejét, no meg Weöres fürge lábú irodalmi nyelve, ami nagyon jól működik a színészek szavain keresztül.<img style="display: block; margin: 0px auto 10px; width: 347px; height: 260px; text-align: center;" alt="" src="http://www.katonajozsefszinhaz.hu/images/phocagallery/a_ketfeju_fenevad/eloadasfotok/thumbs/phoca_thumb_l_domolky_ketfeju_eloadas_web_061.jpg" border="0" />Kifejezetten élvezetes előadást láthatott tegnap a pécsi publikum, amelyet a nagyon erős színészi játék tart egybe. Fekete Ernő a zsidóvá vedlett Ibrahim kádi szerepében birllirozik, aztán ott van Ónodi Eszter vad, buja Báthory Sussannája, Szacsvay László és Bán János közös színpadi pillanatai egyszerűen zseniálisak, de sokáig lehetne folytatni a szót: Pálmai Anna, Tenki Réka nagyszerűek, Rajkai Zoltánt végre nem csak hangról ismerem fel ezután. Hajduk Károly nagyszerű záróbeszédével teszi az i-re a pontot. Kovács Lehel talán egy kicsit zsengébb a többieknél, de az összkép ezt is elbírja. Na nem is folytatom tovább… Jó volt látni A kétfejű fenevadot. <img style="display: block; margin: 0px auto 10px; width: 241px; cursor: pointer; height: 350px; text-align: center;" alt="" src="http://www.katonajozsefszinhaz.hu/images/phocagallery/a_ketfeju_fenevad/eloadasfotok/thumbs/phoca_thumb_l_domolky_ketfeju_eloadas_web_042.jpg" border="0" /><br /></div><div align="justify"><span style="font-style: italic;">(Weöres Sándor: A kétfejű fenevad; Katona József Színház, Budapest; rendező: Máté Gábor)</span> <div><br /><div align="justify"><em>(előadásfotók: Dömölky Dániel; </em><a href="http://www.katonajozsefszinhaz.hu/"><em>www.katonajozsefszinhaz.hu</em></a><em>)</em></div><br /></div><br /></div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-86111119666748259722010-06-08T09:22:00.002+02:002010-06-10T09:18:28.069+02:00A lélek hossza<div align="justify">A posztolók örök dilemmája, hogy mire is koncentráljon az ember, ha nincs jegye. Próbálkozzon a versenyprogramok neves előadásaira bejutni, vagy esetleg egy csendesebb, de a bejutás biztosabbnak tűnő sikerével kecsegtető off-programot keressen magának az ember. Az egész problémakör természetesen ott kezdődik, hogyan lehet az, hogy sokan jegyvásárlás szándéka nélkül kívánnak bejutni egy színházi előadásban. Az okok sűrűjéből kiemelkedik egyrészt a versenyprogramokra eladásra kerülő jegyek korlátozott száma, másrészt pedig – még az évek óta stabil árakkal dolgozó – POSzT is drága sokaknak, főleg, ha több előadásra kíváncsi az ember. Azt se feledjük el, hogy Magyarországon sajátos kulturális életmód az ingyenélő fesztiválozóé, aki az égiek furcsa játékára és a jegyszedők könyörületére bízzák azt, hogy milyen kulturális hatások érhetik az embert.<br />A gazdasági válság, a magyar társadalom munkaerőpiacának családi kaszára mért deffektjei miatt mi is egyre kevesebbet költünk színházra, az érdeklődés persze ugyanakkora bennem. Idén egyetlen egy versenyelőadásra vásároltunk jegyet, bízva a tavalyi tapasztalatokban, úgy gondoltam, van esély arra, hogy beférjek az Eck Terembe, ahol Bodó Viktor és a Szputnyik mutatta be A kockavetőt. A körülmények sajnos nem nekem kedveztek, holott jó eséllyel pályáztam. Az első sorokban álltam azon csoport tagjaként, akik a jegyesek után a még megmaradt szabad helyekre igyekeztek. 12 főt engedtek be, ebbe befértem volna, ha valaki nem jön és a Leöwey Klára Gimnázium különítményét nem juttatja be. De mivel így történt, én nem tehettem mást, mint tovább álltam.<br />Régebben azért duzzogtam, morogtam, ha sikertelenül jártam, ma már nem teszem. Veszteni valóm nem volt, csak nyerhettem. Persze sajnálom, hogy nem látom A kockavetőt, de nincs mit tenni. Nem akarok ragaszkodni efféle hívságokhoz. Jó szórakozást kívántam a szerencséseknek, és egy mentő ötlettel álltam barátom elé. Mi lenne, ha megnéznék a Horvát Színházat, ott a nyíregyháziak a Radnóti művekből összeállított zenés játékukat adják elő.<br />Mivel a versenyprogramokra való sorban állás hosszadalmas mindig, általában csúszással indulnak az előadások. Mindössze tíz percünk maradt, hogy eljussunk az Anna utcába. Elegendőnek bizonyult. Itt semmiféle ellenállásba nem ütköztünk, sőt szívesen is vették az újabb nézőt.<br /><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; width: 280px; height: 369px; text-align: center;" alt="" src="http://www.moriczszinhaz.hu/kepek/a_szorolap_k.jpg" border="0" />Jó lett volna látni Bodó egyik legújabb rendezését, de nem bántam, hogy a Hirvát Színházban kötöttünk végül ki. Ha bejutok A kockavetőre, sosem láttam volna a Móricz Zsigmond Színház ifjú művészeinek szép előadását. Persze az ifjú színészek tehetségén még van mit csiszolni, néhol érződik játékukon a túlzott színpadiasság, az erőltetés, de összességében nagyon korrekten vannak jelen a színpadon. Az előadás pedig szép gesztus Radnóti Miklós emlékének.<br />Tulajdonképpen ez a színjáték beleférne az osztályterem színházak sorába, mert ha nem is konkrét, fiatalokat érintő problémák kerülnek kibeszélésére, mégis csak a középiskolai irodalmi tananyag egyik legfontosabb alakjának élete és művészete jelenik meg az előadásban.<br />A címében a költő Levél a hitveshez című versének 32. sorát idéző előadás tulajdonképpen egy ötvenperces rendhagyó irodalmi órának is betudható, amelyben Radnóti nem csak, mint költő, hanem, mint ember is megelevenedik. Olt Tamás Radnóti Miklós naplójegyzeteiből, leveleiből, verseiből írta meg az egyes jelentelet és szerkesztette eggyé azokat. Olt remek érzékkel választotta ki a költő életéből azokat a momentumokat, amelyek legjobban mutathatják meg Radnótit magát. A folytonos lelkifurdalást okoz élmény, miszerint születésekor édesanyja és ikertestvére is elhunyt, egész pályáját végig kísérte, életére egyre inkább nyomasztó teherként súlyosult. Emellett a harmincas évek közepétől egyre inkább tudatosult benne a halálra-ítéltsége, amely végső soron művészei sorsként kísérte el az erőltetett menet utolsó lépéséig.<br />Az előadás során a szó felerősödve zenével (zene: Olajos Gábor), mozgással és némi humorral teszi egésszé a színpadi művet, amelyet jól egészít ki László Rita Emőke által megteremtett tárgyi környezet, amely egyrészt a Legar Heidenau szögesdróttal beszegett barakk kerítését idézi, másrészt a könyvlapokat idéző, hajtogatható díszlet a Bori notesz asszociációjaként funkcionál.<br />A már említett nyersesség mellett nem szabad elhallgatnom a fiatal színészek frissességét, tisztaságát, amely az egész előadást fényét emeli. A Radnótit alakító Fellinger Domonkos és a költő közeli-távoli hozzátartozói-barátait-ismerőseit megjelenítő Szalma Noémi, Jenei Judit és Pásztor Pál magas fokú érzékenységgel tette magáévá az előadást.<br />Végeredményben jó élménnyel gazdagodva bandukolhattam haza. A Bóbíta Bábszínházban a kaposvári egyetemisták Cseh Tamás dalaira alapított előadást tartották. Az utcára kihallatszott az egyik dal, el is kezdtem dúdolni. Szívesen bementem volna, de inkább hazamentem, nekem már későre járt.<br /><br /><span style="font-style: italic;">(A lélek hossza - zenés játék Radnóti Miklósról; Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza; rendező: Olt Tamás)</span><br /></div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6343578705705167134.post-11829853913343324532010-06-07T09:18:00.007+02:002010-06-21T10:24:43.372+02:00Egy kis nyári este<div align="justify"><br /><br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TAyeyxU6mGI/AAAAAAAAImE/-I_gSfrnXSM/s1600/IMG_3667.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5479929441674762338" style="display: block; margin: 0px auto 10px; width: 320px; cursor: pointer; height: 240px; text-align: center;" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TAyeyxU6mGI/AAAAAAAAImE/-I_gSfrnXSM/s320/IMG_3667.JPG" border="0" /></a> <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TAyeyldWoJI/AAAAAAAAIl8/30lRYzlrGvs/s1600/IMG_3664.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5479929438488928402" style="display: block; margin: 0px auto 10px; width: 320px; cursor: pointer; height: 240px; text-align: center;" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TAyeyldWoJI/AAAAAAAAIl8/30lRYzlrGvs/s320/IMG_3664.JPG" border="0" /> </a><p align="justify">Szombaton végre hét ágra sütött a nap. Fél év eltelte után először mentünk el otthonról úgy, hogy Márk a nagyszülőknél aludt. Rövid ruhavásárlás után bevetettük magunkat a belváros forgatagába. Rengeteg ember merészkedett ki a jó idő, no meg a jó programok hatására. Első utunk a Ferencesek utcája végére vezetett, ahol a „Cirfandili - Egy csepp nap” keretében a pécsi borvidék pincészetei kipakolták standjaikra legújabb költeményeiket. A frissen megjelent Pécsi Borozóból néhány jó tippet is szedtünk, megkóstoltuk a cirfandili mustrán legjobb eredményt elért két bort. A Szajki Hárs Pincészet édes bora és a Radó Pince száraz szelekciója össze sem hasonlítható egymással. A mustrán az édeset ítélték a legjobbnak, én laikus ezzel szemben a száraz bort jobban kedvelem, ám meg kell hagyni, hogy a méz, birs és hársvirág zamatokat magába foglaló nedű is rendkívül jól cseng össze.</p><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5479929462453818418" style="display: block; margin: 0px auto 10px; width: 240px; cursor: pointer; height: 320px; text-align: center;" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TAyez-vB1DI/AAAAAAAAImU/tJQzG74Fb4Q/s320/IMG_3674.JPG" border="0" /> <p align="justify">Néhány deci borral a hasunkban a Bóbita Színházig ballagtunk, ahol kedvezményes jeggyel a „Magyar hangja” off-programon vettünk részt, amely a filmszinkronizálás műhelytitkaiba engedett bepillantást. Jordán Tamás műsorvezetése mellett Spilák Klára, Csankó Zoltán, Németh Judit, Bodrogi Gyula és Stohl András mókázott másfél órát. Én korábban nem voltam még hasonló programon, így meg tudtam azt bocsátani a résztvevőknek, hogy a műsorban akadt egy-két üresjárat, így nem volt annyira fergeteges a műsor, mint lehetett volna. Ennek ellenére én jól éreztem magam, örültem annak, hogy a POSzT légkörét magamba szívhattam.</p><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5479929469606712610" style="display: block; margin: 0px auto 10px; width: 320px; cursor: pointer; height: 240px; text-align: center;" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TAye0ZYaVSI/AAAAAAAAImc/RQH8bGZslSY/s320/IMG_3683.JPG" border="0" /> <div align="justify">A program után a Sétatérre vezetett az utunk, ahol régen látott barátaink már ott voltak. Az este a régi időket idézte, na nem mintha visszasírnám a múltat. Arra már nem vágyom, hogy mindennap órákat kinn üljek a téren, és hazamenjek az üres lakásba. A családomat le nem cserélném erre, de időnként jó kikapcsolódni. Ez este is ez esett meg. A város a POSzTnak és nyári idő beköszöntével pedig valóban felbolydult, fergeteges hangulat van most itt Pécsett. Jó pécsinek lenni, na.<img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5479929452638751634" style="display: block; margin: 0px auto 10px; width: 320px; cursor: pointer; height: 240px; text-align: center;" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_4EMqhpWd9pM/TAyezaK7y5I/AAAAAAAAImM/QG-0nUn0sJA/s320/IMG_3671.JPG" border="0" /></div>jeges-vargahttp://www.blogger.com/profile/04096300646464350271noreply@blogger.com0