2009. október 12., hétfő

CinePécs V. Nemzetközi Filmfesztivál díjazottjai


CinePécs V. Nemzetközi Filmfesztivál fődíja:

A CinePécs V. Nemzetközi Filmfesztivál zsűrije a román Andrei Gruzsinczki A másik Irina című filmjének ítélte a fesztivál fődíját, a 10 ezer euró értékű Proxima-díjat. A másik Irina jól felépített narratívával elmesélt, intelligens történet arról az univerzális problémáról, amellyel mindannyiunknak szembe kell nézni. Az egyik oldalon a szeretet és bizalom közti választási kényszer, a másik oldalon pedig a mindenbe belekötő bürokrácia és a hatalom kegyetlen erői. A film tökéletességét nagyrészt a kiváló színészi játéknak is köszönheti.

FIPRESCI díj nyertese:
A Fipresci díját egy egyszerű, de ugyanakkor tökéletesen elmesélt filmnek adományozzuk. A történet univerzális: mese egy elképesztő kitartással rendelkező emberről, aki elveszik az akadékoskodó és kegyetlen bürokrácia útvesztőjében. Ugyanakkor különleges történet a mai kelet-európai életérzésről, amelynek főhőse az alázatos, de soha le nem győzött ember, aki kétségbeesetten akarja kideríteni az igazságot. A nyertes: A másik Irina, rendező: Andrei Gruzsniczki.

Diákzsűri díj nyertese:
Jarov Gardev Zift című filmje kapja a Diákzsűri díját, amely magával ragadó, koherens filmi világot teremtett. Amellett, hogy vizuálisan, a cselekmény és a karakterek szintjén is jól működik, lebilincselő, szórakoztató film. Mindezt émelygős túlzásoktól mentesen valósította meg, így nemcsak művészileg, hanem a szélesebb közönség számára is érthető, értékelhető alkotás.

Duna Televíziós különdíj:
A zsűri a Duna Televízió különdíját a horvát Goran Devic és Zvonimir Juric által rendezett Fekete ruhások című filmnek adja. A film kivételes bátor és filmes szempontból meggyőző történet extrém háborús helyzetben bekövetkező lojalitásbeli konfliktusról.

Pécs város díj nyertese:
A zsűri Pécs város díját a boszniai Aida Begic Hó című alkotásának ítélte. A Hó mély és egyedi mese egy olyan bosnyák faluban élő feleségek, gyermekek és öregek gyászáról, ahonnét minden férfi nyom nélkül eltűnt a háború idején.

Európa Kultúrűlis Fővárosa-díj nyertese:
A zsűri az Európa Kulturális Fővárosa-díjat Mátyássy Áron Utolsó idők című filmjének adja. A film majdhogynem dokumentarista mélységű portré egy kis magyar falu életéről és az ott lakók életérzéséről. A főszereplő színésznő játéka nagy mértékben hozzájárult eme különleges film élvezeti értékéhez.

Legjobb színésznőnek járó díj:
A zsűri a legjobb színésznőnek járó díjat Vass Teréznek adományozza Mátyássy Áron Utolsó idők című filmjében nyújott alakításáért. A színésznő kivételes meggyőzőerővel alakítja az igényesen megalkotott főszereplőnő karakterét.

Legjobb színésznek járó díj:
A zsűri a legjobb színész díját Mokos Attilának ítéli Vladimir Balko Lelki béke című filmjében nyújtott alakításáért. Mokos Attila karakterét különleges színészi jelenlétével és képességeivel alkotta meg.

Idén csak a Hó című filmet volt alkalmam látni, talán majd novemberben lesz lehetőségem írni róla, egyelőre nincs.

2009. október 10., szombat

Idén Darvasi László Virágzabálók című regénye nyerte a Rotary Irodalmi Díjat


Darvasi László Virágzabálók című regénye nyerte a három millió forinttal járó Rotary Irodalmi Díjat.


A Rotary Irodalmi Díjat idén második alkalommal adták át. Olyan magyar nyelven írott alkotás – regény, novella, verseskötetet – kaphatta meg a díjat, amely 2008. július 1. és 2009. június 30. között jelent meg, és amely magas irodalmi értékén túl, leginkább kifejezi a Rotary eszmeiségét. A díj mellé három millió forintos pénzdíj is jár. Odaítéléséről kuratórium dönt, amelynek elnöki teendőit Sumonyi Zoltán költő, író, a magyar P.E.N. Klub ügyvezető alelnöke látja el.

Tavaly a díjat elsőként Lator László kapta, Az egyetlen lehetőség című verseskötetével, a másik két jelölt Schein Gábor (Bolondok tornya - verses regény) és Závada Pál (Idegen testünk- regény) volt.

A nyolctagú zsűri huszonöt megjelent irodalmi művet értékelt, és szavazataik alapján a RID Kuratóriuma az öt legjobbnak ítélt könyv közül (Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél, Boldizsár Ildikó: Királylány születik, Darvasi László: Virágzabálók, Kovács András Ferenc: Sötét tus, néma tinta és Takács Zsuzsa: Jaj a győztesnek!) választotta ki a díjazásra javasolt három alkotást. A három kiválasztott Balázs Attila, Boldizsár Ildikó és Darvasi László műve lett (TOP3). A győztes mellett a másik két jelölt Rotary elismerésben részesül.

Az indoklás

„Virágzabálók” (Darvasi László)

Darvasi igazi, klasszikus értelemben vett „nagyragényt” írt, s ez nem csak a 672 oldalas terjedelem miatt igaz, hanem Pelsőczy Klára és a két testvér, Imre és Péter, valamint féltestvérük, Ádám bonyolult szerelmi történetüket illetően is, amely még a 19. század 30-as éveiben kezdődik, s a szabadságharc alatti és utáni Szegeden teljesedik ki. A Virágzabálók történelmi regény, de nem a szó megszokott értelmében. Hiányoznak a nagy és ismert figurák, az átfogó tablók. Darvasi alakjai a ’48-as forradalmat és szabadságharcot nem mint „hősi időszakot, nagy időket” élik meg, hanem mint nehéz hétköznapokat, amelyek hol csendesen folydogálnak, hol ünnepivé válnak, akár Kossuth, akár Ferenc József látogatására készülnek, – hol pedig véresek, mint a hadjárat vagy a megtorlások idején. De legyen akár béke, akár háború, jobb mód vagy ínség, az életet élni kell, jönni-menni, ügyeket intézni, kocsmázni, betegeket gyógyítani, gyereket szülni. Ennek szép szimbóluma az örökké változó, mégis állandó Tisza. Történjék bármi, a város éli a maga életét és különféle vallású, nemzetiségű lakói jól-rosszul kiheverik az eseményeket. Történelem ez alulnézetből. A regény teli van szerteágazó mellékszállal, az orvos Schütz bácsi és családja történetével, legendákkal, látomásokkal, hiedelmekkel, titokzatos virágültetésekkel, cigányokkal, utazásokkal, hol a Felvidékre, hol távolabb, börtönnel, ünnepségekkel, a végén egy mindent magába nyelő haláltánccal. Darvasi László vérbeli prózaíró, gazdag mesélő, kifogyhatatlanul bugyognak belőle a történetek, egyik a másikba tekeredve, mint az indák és liánok. A regény kivételesen varázslatos jellegét leginkább mágikus realizmusa adja.

forrás: www.litera.hu



2009. október 8., csütörtök

Irodalmi Nobel-díj 2009


A román származású, Németországban élő Herta Müller írónő kapta a 2009-es irodalmi Nobel-díjat - jelentette be csütörtökön tizenegy órakor Stockholmban Peter Englund, a Nobel-bizottság főtitkára. A svéd tudományos akadémia többek között azt emelte ki indoklásában, hogy az író „a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával” rajzolta meg „az otthontalanság tájképét”.
A romániai születésű német írónő prózát és verseket egyaránt ír, köteteiben a diktatúrában szerzett tapasztalatait örökíti meg. Számos irodalmi díjjal jutalmazták munkásságát az elmúlt években. Magyarul eddig egyetlen könyve jelent meg, címe: A rókák csapdába esnek (Pesti Szalon, 1995). 2004-ben járt Magyarországon, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt.
Az 56 esztendős Herta Müllert az elmúlt napokban már – az izraeli Ámosz Ozzal együtt – lehetséges díjazottként emlegették. Rajtuk kívül az amerikai Philip Roth, Cormac McCarthy és Joyce Carol Oates, a kanadai Margaret Atwood és az algériai Asszja Dzsebár neve merült fel esélyesként a díjra.
Herta Müller 1953-ban született Romániában, a németek lakta Bánátban, egy Nitzkydorf nevű sváb faluban. A Temesvári Egyetemen germanisztikát és romanisztikát hallgatott a hetvenes évek elején. A diploma megszerzése után tanárként és fordítóként dolgozott, és ekkor kezdett írni is. Négy társával együtt megalapította az Aktionsgruppe Banat (Bánáti Akciócsoport) nevű művészeti csoportot. A Ceausescu-diktatúra titkosrendőrsége nem nézte jó szemmel a független művészi szellemet hirdető csoportosulást, és 1984-ben, amikor megtagadta az együttműködést a román titkosrendőrséggel, a Securitatéval, elbocsátották tanári állásából. Az elnyomás elől végül 1987-ben, két évvel a romániai forradalom előtt Nyugat-Berlinbe menekült, s a mai napig is ott él.
A román hatóságok által elrendelt publikációs tilalom ellenére Nyugaton már 1984-ben megjelent Niederungen című elbeszéléskötete (Lapályok, Romániában 1982-ben jelent meg). Herta Müller ekkor lett a német irodalom "felfedezettje". Egyedülállóan precíz és lenyűgöző nyelven, virtuóz módon foglalkozik a román történelemmel és valósággal.
A kitüntetést és a vele járó 1,4 millió dollárnak megfelelő svéd koronát december 10-én veheti át.

Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél; Pécsi Nemzeti Színház, rendező: Mohácsi János

Az előadás szórólapja szerint, „Ion Luca Caragiale Az elveszett levél című darabja abban a magyar néző számára úgyszólván ismeretlen helyzetben játszódik, amikor piszlicsáré magánügyek határozzák meg egy város, egy ország sorsát, és földhözragadt, személyes, helyi érdekek, illetve olümposzi magasból érkező párthatározatok irányítják a helyi kisközösségek életét. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy ezt az egzotikumot valahogyan érthetővé tegyük, közelebb hozzuk a hazai közönség számára."
Nos az előadásban bemutatott társadalomrajz korántsem ismeretlen a magyar néző számára, hiszen társadalmunk az előadásban felvonultatott emberi hülyeség közéletünkben, celeb világunkban nem ismeretlen kategória. Az alkotók szerencsére azonban nem a jelenkori magyar viszonyokra fókuszáltak az előadás létrehozásakor, hanem globálisabb és általánosabb képet próbáltak festeni az emberi hülyeségről. A történet ugyan a térben és időben meghatározott (az 1880-as évek Romániájában járunk), az időbeli és térbeli környezet azonban némi érintettség ellenére is olyanfajta elidegenítő erővel bír, amelyben a nézőnek óhatatlanul a távolabbi összefüggések jutnak eszébe. Az ország választás előtt áll, az egyik párt egyik legprominensebb emberének öccse (aki ugyancsak befolyásos közéleti személyiség) és felesége bonyolódik szerelmi viszonyba. A közös légyottok egyik bizonyítéka, egy szenvedélyes szerelmi levél azonban elkallódik, és illetéktelen kezekbe kerül, amely a politikai manőverek láncát indítja el. A szerelmi szál a darabban lényegében csak ürügy a társadalom elé tartott görbe tükörbe való bepillantásra.
Caragiale darabját nem ismerem, nem olvastam, de a hírek szerint és az eddigi alkotói eljárásmódot is figyelembe véve, látható, hogy Mohácsiék egy, az írott művet felhasználó szuverén szerzői művet hoztak létre, amelyben a félreértéseken alapuló vígjáték és a társadalmi szatíra elemei vegyülnek egymással, kihangsúlyozva, élesen kontúrozva az abszurd helyzeteket. A hülyeség, mint olyan a modern társadalmakban létjogosultságot nyert, általánosan elfogadott mozgatórúgóvá vált.
A Pécsi Nemzet Színház Társulata a Mohácsi testvérekkel való együttműködésük sikere (A Képzelt beteg 2008-ban, az Istenítélet pedig az idei évadban nyerte el a legjobb előadás díját a Színikritikusok szerint) nyomán magasra tette a mércét, így már egy egészen más nézői elvárásnak kellett megfelelniük, mint egy évvel korábban.
A Mohácsi előadások jellemzője, azaz a Társulat egységként történő működtetése, ismételten megvalósul. Véleményem szerint mindenki a maximumot hozza ki magából, sőt egyesek saját árnyékukon is át tudnak lépni (például kellemes meglepetés volt számomra Vidákovics Szláven játéka), mindenki a helyén van, sportnyelven szólva „nem önzőzik”, végrehajtja azt a feladatot, amelyet a rendezői utasítás szerint meg kell csinálnia. A pécsi Társulat legnagyobb hozadéka a Mohácsi Jánossal való találkozásból – szerintem – elsősorban a közös alkotói munkába való hit és felelősség megfelelő átérzése. Emiatt nem is szívesen emelnék ki egyetlen színészt sem az összjátékból, mindannyian nagyszerűek voltak.
A Mohácsi darabok elmaradhatatlan velejárója a zene, Kovács Márton és csapata ezúttal amolyan kusturicás talpalávalóval festi be a színpadot, erősítve a látottak burleszk hatását. A sötét tónusok jellemezte díszlet is dicséretet érdemel, komoly alkotói vívmány a pécsi színház sanyargatott helyzetében.
Nem rossz előadás a pécsiek évadnyitó bemutatója, de számomra a sok nyelvi trükk, testi játék okozta humor mellett a drámai hatás kicsit súlytalannak bizonyult. Az Istenítélet végén a tenyerem izzadt, annyira megütött a darab mondanivalója. A képzelt beteg annak ellenére komoly drámai végkifejlettel bírt, hogy szinte végigröhögtem az előadást. Az elveszett levélben csak néhány pillanatban éreztem ezt, vagy az ehhez hasonló drámai hangsúlyt, az abszurd, a szatíra mellett azonban a katarzis csendes maradt.
Nyílván Az elveszett levél jellegében más a fent jelzett előadásoknál, de az is megeshet, hogy még össze kell forrnia az előadásnak. Minden kétségem, hiányérzetem mellett azonban le kell szögeznem: a pécsi Társulat ezúttal is komoly munkát végzett. A teljesítmény már egészen más mércén kerül megítélésre.

(képek: Körtvélyesi László; www.pnsz.hu)

2009. október 6., kedd

Villányi Vörösborfesztivál


A Villányi Vörösborfesztivál minden évben október első hétvégéjén kerül megrendezésre, amelyen ott a helyünk. Rendszerint a koradélutáni vonattal utazunk Villányba, és az utolsó járattal indulunk haza (ez sajnos már háromnegyed 8-kor elhagyja Villányt). Látogatásunk rövid időre szól csak, de kiválóan alkalmas a testi-lelki feltöltődésre.
Idén a szervezők a korábbiaknál nagyobb szabású rendezvényt raktak össze, át is helyezték a fesztivál központját a Baross Gábor utcára és a Diófás térre, ahol a villányi borvidék színe-java felvonult, többek között Gere Attila, Gere Zsolt és Tamás, Günzer Tamás, Günzer Zoltán, Vylyan Pincészet, Bock Pincészet, Sauska Pincészet, Matias Pincszet, és így tovább.
Mi minden évben a Baross utcai borsoron az egyik Pincészetben foglalunk helyet. Az elmúlt évben a Szende Pincészetet látogattuk meg, idén Maul Zsolt borász kisvendéglőjében, a sor elején találtunk magunknak helyet. Maul borait eddig még nem kóstoltuk. Először a Prémiumvörösboraiból kóstoltunk egy-egy decit. A LATOR 2006 finom, könnyed bor, ezzel szemben a TAURUS Cuvée Limited 2006 markánsabb íz-világú. Nálam egyértelműen ez utóbbi a nyerő. Pénztárcánk szűkössége okán ezután az olcsóbb kínálat felé fordultunk: egy deci erejéig a Rosé Cuvée 2008, a Chardonnay 2008, a Kékfrankos 2007 és a Portugieser 2008 nevű borokat ízleltük meg. Csalódást egyik nedű sem okozott, de be kell, hogy valljam különleges élményt egyik sem nyújtott nekem. A borok mellé egy sajttálat kértünk, amely fokhagymás oliva olajjal volt felöntve. Számomra ez a megállíthatatlan nassolás következményével járt. Későbbiekben még egy zsíros bödönt is rendeltünk az asztalunkhoz, és zsíros deszkát készítettünk magunknak. Többek között ennek is köszönhető, hogy a nap végén még a kellemes becsípettség érzése sem fogott el minket, amikor hazafelé zötykölődtünk a vonaton.
Az utcán mindeközben a Szüreti felvonulás lezajlott, a színpadon különféle előadók szórakoztatták a közönséget, és rengeteg fajta bor közül választhatott az ember. A Vylyan Pincészet kínálatát persze meg kellet kóstolnom, én egy Ördöggel jutalmaztam meg magam, majd a Sauska pincészet Portugieserjéből és a Matias Pincészet Pécsi Cirfandilijéből fogyasztottam. Persze az ember rengeteget otthagyhat egy ilyen rendezvényen a törvényes fizetőeszközből, így nem a prémiumborokból választottunk. A Gere Kopárjának decije például 1200 forint volt. Szívesen megkóstolnám egyszer, de borkedvelőként sem vagyok annyira fanatikus, hogy egy deci borért ennyi pénzt adjak.
A Sauska és a Matias Pincészet viszont a későbbiekben felfedezésre érdemes. Sauskáékról sokat még nem hallottam, csak névről ismerős, de az alap vörösbora figyelemreméltó volt. A Matias Pincészet Matyi Dezső tulajdona. Állítólag Pécsett, Villányban, Szekszárdon, Badacsonyban és Tokajon is vannak szőlőültetvényei. Céljuk, hogy különböző, jellegzetes borvidékekről magas színvonalú borokat állítsanak elő. Termékeiket a bor, könyvek és gasztronómia „szentháromságával” kívánják népszerűsíteni, ezért az Alexandra könyvesboltokban is terjesztésre kerülnek majd a borok. Az Alexandra hálózat nekem sosem volt szimpatikus, de ez a projektjük ígéretesnek hangzik.
Hazafele a vonaton erősen enyhe alkoholos befolyásoltság állapotában utaztunk haza, a szokásos tömegnyomor elmaradt. Elképzelhető, hogy egyre többen a Villányban töltött éjszakát választják, és emellett rengetegen érkeztek autóval a fesztiválra. Ezzel pedig csak egy bibi van, valakinek önmegtartoztatást kell tanúsítania, társaságunkban pedig mindenki szereti a bort, efféle áldozatra senki sem szívesen vállalkozik. Rövid volt a villányi kirándulás, maradtunk volna még, de ezúttal sem csalódtunk.

(képek: dr. Jeges-Varga Ferenc)