A Villányi Vörösborfesztivál minden évben október első hétvégéjén kerül megrendezésre, amelyen ott a helyünk. Rendszerint a koradélutáni vonattal utazunk Villányba, és az utolsó járattal indulunk haza (ez sajnos már háromnegyed 8-kor elhagyja Villányt). Látogatásunk rövid időre szól csak, de kiválóan alkalmas a testi-lelki feltöltődésre.
Idén a szervezők a korábbiaknál nagyobb szabású rendezvényt raktak össze, át is helyezték a fesztivál központját a Baross Gábor utcára és a Diófás térre, ahol a villányi borvidék színe-java felvonult, többek között Gere Attila, Gere Zsolt és Tamás, Günzer Tamás, Günzer Zoltán, Vylyan Pincészet, Bock Pincészet, Sauska Pincészet, Matias Pincszet, és így tovább.
Mi minden évben a Baross utcai borsoron az egyik Pincészetben foglalunk helyet. Az elmúlt évben a Szende Pincészetet látogattuk meg, idén Maul Zsolt borász kisvendéglőjében, a sor elején találtunk magunknak helyet. Maul borait eddig még nem kóstoltuk. Először a Prémiumvörösboraiból kóstoltunk egy-egy decit. A LATOR 2006 finom, könnyed bor, ezzel szemben a TAURUS Cuvée Limited 2006 markánsabb íz-világú. Nálam egyértelműen ez utóbbi a nyerő. Pénztárcánk szűkössége okán ezután az olcsóbb kínálat felé fordultunk: egy deci erejéig a Rosé Cuvée 2008, a Chardonnay 2008, a Kékfrankos 2007 és a Portugieser 2008 nevű borokat ízleltük meg. Csalódást egyik nedű sem okozott, de be kell, hogy valljam különleges élményt egyik sem nyújtott nekem. A borok mellé egy sajttálat kértünk, amely fokhagymás oliva olajjal volt felöntve. Számomra ez a megállíthatatlan nassolás következményével járt. Későbbiekben még egy zsíros bödönt is rendeltünk az asztalunkhoz, és zsíros deszkát készítettünk magunknak. Többek között ennek is köszönhető, hogy a nap végén még a kellemes becsípettség érzése sem fogott el minket, amikor hazafelé zötykölődtünk a vonaton.
Az utcán mindeközben a Szüreti felvonulás lezajlott, a színpadon különféle előadók szórakoztatták a közönséget, és rengeteg fajta bor közül választhatott az ember. A Vylyan Pincészet kínálatát persze meg kellet kóstolnom, én egy Ördöggel jutalmaztam meg magam, majd a Sauska pincészet Portugieserjéből és a Matias Pincészet Pécsi Cirfandilijéből fogyasztottam. Persze az ember rengeteget otthagyhat egy ilyen rendezvényen a törvényes fizetőeszközből, így nem a prémiumborokból választottunk. A Gere Kopárjának decije például 1200 forint volt. Szívesen megkóstolnám egyszer, de borkedvelőként sem vagyok annyira fanatikus, hogy egy deci borért ennyi pénzt adjak.
A Sauska és a Matias Pincészet viszont a későbbiekben felfedezésre érdemes. Sauskáékról sokat még nem hallottam, csak névről ismerős, de az alap vörösbora figyelemreméltó volt. A Matias Pincészet Matyi Dezső tulajdona. Állítólag Pécsett, Villányban, Szekszárdon, Badacsonyban és Tokajon is vannak szőlőültetvényei. Céljuk, hogy különböző, jellegzetes borvidékekről magas színvonalú borokat állítsanak elő. Termékeiket a bor, könyvek és gasztronómia „szentháromságával” kívánják népszerűsíteni, ezért az Alexandra könyvesboltokban is terjesztésre kerülnek majd a borok. Az Alexandra hálózat nekem sosem volt szimpatikus, de ez a projektjük ígéretesnek hangzik.
Hazafele a vonaton erősen enyhe alkoholos befolyásoltság állapotában utaztunk haza, a szokásos tömegnyomor elmaradt. Elképzelhető, hogy egyre többen a Villányban töltött éjszakát választják, és emellett rengetegen érkeztek autóval a fesztiválra. Ezzel pedig csak egy bibi van, valakinek önmegtartoztatást kell tanúsítania, társaságunkban pedig mindenki szereti a bort, efféle áldozatra senki sem szívesen vállalkozik. Rövid volt a villányi kirándulás, maradtunk volna még, de ezúttal sem csalódtunk.
Idén a szervezők a korábbiaknál nagyobb szabású rendezvényt raktak össze, át is helyezték a fesztivál központját a Baross Gábor utcára és a Diófás térre, ahol a villányi borvidék színe-java felvonult, többek között Gere Attila, Gere Zsolt és Tamás, Günzer Tamás, Günzer Zoltán, Vylyan Pincészet, Bock Pincészet, Sauska Pincészet, Matias Pincszet, és így tovább.
Mi minden évben a Baross utcai borsoron az egyik Pincészetben foglalunk helyet. Az elmúlt évben a Szende Pincészetet látogattuk meg, idén Maul Zsolt borász kisvendéglőjében, a sor elején találtunk magunknak helyet. Maul borait eddig még nem kóstoltuk. Először a Prémiumvörösboraiból kóstoltunk egy-egy decit. A LATOR 2006 finom, könnyed bor, ezzel szemben a TAURUS Cuvée Limited 2006 markánsabb íz-világú. Nálam egyértelműen ez utóbbi a nyerő. Pénztárcánk szűkössége okán ezután az olcsóbb kínálat felé fordultunk: egy deci erejéig a Rosé Cuvée 2008, a Chardonnay 2008, a Kékfrankos 2007 és a Portugieser 2008 nevű borokat ízleltük meg. Csalódást egyik nedű sem okozott, de be kell, hogy valljam különleges élményt egyik sem nyújtott nekem. A borok mellé egy sajttálat kértünk, amely fokhagymás oliva olajjal volt felöntve. Számomra ez a megállíthatatlan nassolás következményével járt. Későbbiekben még egy zsíros bödönt is rendeltünk az asztalunkhoz, és zsíros deszkát készítettünk magunknak. Többek között ennek is köszönhető, hogy a nap végén még a kellemes becsípettség érzése sem fogott el minket, amikor hazafelé zötykölődtünk a vonaton.Az utcán mindeközben a Szüreti felvonulás lezajlott, a színpadon különféle előadók szórakoztatták a közönséget, és rengeteg fajta bor közül választhatott az ember. A Vylyan Pincészet kínálatát persze meg kellet kóstolnom, én egy Ördöggel jutalmaztam meg magam, majd a Sauska pincészet Portugieserjéből és a Matias Pincészet Pécsi Cirfandilijéből fogyasztottam. Persze az ember rengeteget otthagyhat egy ilyen rendezvényen a törvényes fizetőeszközből, így nem a prémiumborokból választottunk. A Gere Kopárjának decije például 1200 forint volt. Szívesen megkóstolnám egyszer, de borkedvelőként sem vagyok annyira fanatikus, hogy egy deci borért ennyi pénzt adjak.A Sauska és a Matias Pincészet viszont a későbbiekben felfedezésre érdemes. Sauskáékról sokat még nem hallottam, csak névről ismerős, de az alap vörösbora figyelemreméltó volt. A Matias Pincészet Matyi Dezső tulajdona. Állítólag Pécsett, Villányban, Szekszárdon, Badacsonyban és Tokajon is vannak szőlőültetvényei. Céljuk, hogy különböző, jellegzetes borvidékekről magas színvonalú borokat állítsanak elő. Termékeiket a bor, könyvek és gasztronómia „szentháromságával” kívánják népszerűsíteni, ezért az Alexandra könyvesboltokban is terjesztésre kerülnek majd a borok. Az Alexandra hálózat nekem sosem volt szimpatikus, de ez a projektjük ígéretesnek hangzik.Hazafele a vonaton erősen enyhe alkoholos befolyásoltság állapotában utaztunk haza, a szokásos tömegnyomor elmaradt. Elképzelhető, hogy egyre többen a Villányban töltött éjszakát választják, és emellett rengetegen érkeztek autóval a fesztiválra. Ezzel pedig csak egy bibi van, valakinek önmegtartoztatást kell tanúsítania, társaságunkban pedig mindenki szereti a bort, efféle áldozatra senki sem szívesen vállalkozik. Rövid volt a villányi kirándulás, maradtunk volna még, de ezúttal sem csalódtunk.
(képek: dr. Jeges-Varga Ferenc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése