Az Avatar gyönyörű mese, a bennem élő gyermeket elbűvölte. A 3 D-től különösebben nem voltam elájulva. Természetesen izgalmas, hogy a jegy mellé egy szemüveget is kapott az ember, és a térhatás sem volt rossz, de önmagában ettől nem dobtam volna hanyatt magam. Arról nem is beszélve, hogy ha arra gondolok, ez lesz a mozi jövője, egyáltalán nem örülök. Nem kedvemre való az, hogy kényelmetlen szemüvegben nézzem állandóan a vásznat. Különlegességnek érdekes, általánosságban nem üdvözlendő. Azért egy Michael Haneke vagy egy Lars von Trier filmet a későbbiekben sem a lencsén keresztül fogjuk nézni (bár az utóbbi úriember esetében erről nem vagyok annyira meggyőződve).
(James Cameron: Avatar)
(képek: www.est.hu)
Az irodalmi mű harmadik részéből, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd című befejező epizódból –melynek szerzői műfaji meghatározása: katasztrófajáték – készült színielőadás és film modernkori III. Richard, avagy milyen lenne Shakespeare a 911 után. Mundruczó a színház élő légkörét, a néző és színész testközeli kapcsolatát az arcok premier plánjával próbálja meg helyettesíteni. Az arcok tekintete folyamatosan a kamera objektívére szegeződik, a rendező-nézőre. Kétségünk sem férhet ahhoz, hogy mi vagyunk megszólítva. A kamera mögött az operatőr mellett maga a főnök, a rendező áll. Ő irányítja a nézői tekintetet. Ebben a vonatkozásban Mundruczó lehetőséget ad magának arra, amelyre egy színházi előadás során nincs befolyása: a lényegre hívja fel a néző figyelmét, megzabolázza a közönség kollektív tekintetét. Természetesen erre a film adta szűkös keretek miatt is szükség van, hiszen a néző szeme sokkal többet tud a térből befogni, mint a kamera maga. Egyrészt eszközeiben, másrészt időben is behatárolt a celluloid művészet, agy születik a három és fél órás előadásból majd két órás film.
(Sajnálatos, hogy az egykori Krétakör tagjait a kőszínházak nem igazán tudják befogadni, nem tudnak velük mit kezdeni, így amióta Schilling Árpád feloszlatta az intézményt, nem igazán találják a helyüket. Egyenként próbálnak meg tovább lépni, de legfőbb erejük állítólag a társulati együttdolgozásban rejlett. Sajnos én sem láttam tőlük semmit sem. Egyszer a Művészetek Völgyében lett volna alkalmam a Feketeországot megnéznem, de nem tudtam miről van szó, valami elvont, érthetetlen kísérleti vállalkozásnak tituláltam őket, és nem foglalkoztam velük. Utólag tanul az ember. Most már kénytelen vagyok beérni az efféle filmekkel, meg a szétoszlott társulat utólagos lecsapódásaival. Persze azért vannak kivételek, Alföldi például jópáruknak munkát adott a Nemzeti Színházban. Ezért is mondom, lehet nem szeretni Alföldti (korábban én sem kedveltem), de el kell ismerni, hogy tehetséges. Ráadásul, nekem tetszik, hogy a Nemzetit nem egy vízfej intézményként képzeli el, ahol porlepte, konzervatív előadásokat készítenek. Nyit a közönség felé, és utat enged az újnak.) 
A munka területén számos kihívás várt rám, és jó pár nehézség ellenére apróbb és nagyobb sikerek értek, Az év első felében osztályvezető-helyettesi feladatokkal bíztak meg, majd a felsőoktatásban kellett megállnom a helyem. Sokat stresszeltem, rengeteget készültem arra, hogy előadásokat tartsak a környezeti jog egyes kérdéseiről. Érdekes tapasztalat volt mind a saját képességeimről, mind a felsőoktatásban tanulók elhivatottság nélküliségéről. Kíváncsian várom, hogy az új évben ismételten felkérnek-e erre a feladatra, én mindenesetre várom az új kihívást.
Magánéletemet a család kiteljesedése jellemezte az óévben. Márk csecsemőből kisfiúvá cseperedése izgalmas feladatok elé állítja az embert nap mint nap, emellett rengeteg örömöt okoz az apaság. Persze nem hallgatom el, hogy akadnak nehézségek, amelyek megpróbálják az ember türelmét kibillenteni, de a hangsúly az örömön van, ami mindenen túlmutat. Élvezem az önálló háztartást, feleségem és fiam társaságát. Másfélszobás háztartásunk már-már kicsi, de a mienk.
Emberi kapcsolataim terén egy tisztulási folyamat ment végbe az óévben, ami még 2008-ban indult el, de a tavalyi évben teljesedett ki. Baráti körömből voltak, akik saját kezdeményezésükből, akadtak olyanok, akik az én döntésem okán morzsolódtak le. Itt volt az ideje, hogy a hátsó szándékoktól sem mentes, őszintétlen emberi viszonyok leépüljenek. Az életem olyan irányt vett, amiben az általuk hozott nyűgök, súrlódások, problémák nem férnek már meg. Rájöttem, hogy egyik sem ér meg több energiát, hiszen sokkal többet visznek el, mint hoznak. Fájdalmas volt a folyamat bennem, hiszen régi barátságokról van itt szó, de az eredmény a döntésemet igazolta, úgy érzem. Emellett viszont új ismeretségek születtek, a meglevők megerősödtek vagy fennmaradtak. Akadnak még fekete foltok, eldöntetlen kérdések, amik valószínűleg az újév során így vagy úgy, de megválaszolásra kerülnek. Ezeknek még adok esélyt, de nem csak rajtam múlik a jövő.
Lehet, hogy az elbúcsúztatott 2009. év a gazdasági válásról és a H1N1 vírusról lesz hírhedt, de ha az olvasmányaimat végig nézem, rá kell jönnöm, hogy különösen jó év volt ez. Rengeteg jobbnál jobb, élvezetesebbnél élvezetesebb könyvet olvastam az óévben. Kevés volt a csalódás, ami nagy szó. Talán a nobel-díjas Le Clézio Terra Amata-ja gyötört meg igazán, de ne is a rosszal foglalkozzam. Különösen emlékezetes volt Carlos Ruiz Zafón két regénye is, Harry Mulisch nagyívű regénye vagy Cormac McCarthy pokoljárta műve. Persze nem hagyhatom ki a sorból Darvasi Virágzabálókját, Grecsó Isten hozottját, Háy A gyerekjét, Rakovszky novelláskötetét sem. A krimi- és szórakoztató irodalom területén is igényes olvasmányokat vettem a kezembe: Kondor Vilmos bebizonyította, hogy a magyar krimi irodalom talán újjáéledhet, Henning Mankell megint csak lenyűgözött aprólékos izgalomfokozásával. Winslow kőkemény maffiatörténetei is emlékezetesek voltak, Sansom középkori és Lehane sötét külvárosi krimijei is igényes szórakozást nyújtottak. Idén sem maradhatott ki persze Block könnyed és sötétebb darabjai, és olyan meglepetésekben volt részem, mint Patrícia Highsmith és Daphne Du Maurier thriller novellái, Agota Kristof Trilógiája, Rubin Szilárd Csirkefeje és végül az Ibrahim úr és a Korán virágai. Irodalmi szempontból nagyon jó évet zártam. Remélem a 2010-es év is hasonlóan eseménydús lesz.
Íme a lista:
