2010. január 6., szerda

2009 óévbúcsúztató



Egy naptári évet, annak háromszázhatvanöt napját természetesen nem lehet elszigetelten kezelni az azt megelőző és az azt követő időszaktól, de egy új esztendő kezdetén hajlamosak vagyunk az összegzésre. Milyen volt 2009? Ha a későbbiekben erről az évről fognak beszélni, bizonyosan a kitejesedő pénzügyi válságot és a H1N1 vírus vészes elterjedését fogják elsőként említeni. Persze ezek a világméretű események az én és családom életére is kifejtették hatásukat, mégis igyekezetünk eredményeképpen talán sikerült a lehető legoptimálisabb mértékben környezetünktől távolt tartani csúfos következményeiket.
A világban jelenlevő általános válságra kicsiben mi is reagáltunk, sőt ma is, nap mint nap megadjuk rá személyes válaszainkat, 2009 számomra mégsem a válságról szólt. Persze rengeteg nehézség akadt az óévben, de összességében elégedett lehetek azzal, amit kaptam és amit adni tudtam. Megünnepeltük Márk első születésnapját, sok szép helyre eljutottunk. Jártunk Sümegen, Szigligeten, Győrben, az Ördögkatlan falvaiban. Tíz gyönyörű napot töltöttünk el a dalmát tengerparton. A horvátországi nyaralás nem csak Márk fiam, hanem számomra is az első kiruccanás volt déli szomszédainknál. Barátainknál, a szigetközben is eltöltöttünk egy szép, hosszú hétvégét. Bár autónk nincs és vezetési gyakorlatunk hiányában másra vagyunk utalva, így ritkáén utazunk, az előbbi felsorolásból az tűnik ki, hogy mindezek ellenére kegyes volt hozzánk a 2009-es év.
A munka területén számos kihívás várt rám, és jó pár nehézség ellenére apróbb és nagyobb sikerek értek, Az év első felében osztályvezető-helyettesi feladatokkal bíztak meg, majd a felsőoktatásban kellett megállnom a helyem. Sokat stresszeltem, rengeteget készültem arra, hogy előadásokat tartsak a környezeti jog egyes kérdéseiről. Érdekes tapasztalat volt mind a saját képességeimről, mind a felsőoktatásban tanulók elhivatottság nélküliségéről. Kíváncsian várom, hogy az új évben ismételten felkérnek-e erre a feladatra, én mindenesetre várom az új kihívást.
Az év közepén átszervezték a munkahelyemet, ami idegileg kissé sokkolt. Engem ugyan közvetlenül hátrányosan nem érintett, de tanúja lehettem a vezetői kommunikáció teljes impotenciájának, amelynek következményeit előre meg lehetett jósolni. Persze a rendszer mindenhogy működik, mert működtetni kell. Csak az a kérdés, hogy a választások előtt pár hónappal mi értelme egy központilag levezényelt efféle manővernek, amikor a választási ciklus megjósolhatatlan – ám így vagy úgy, de biztos – változásokat hozhat. Ebből a helyzetből megtanultam azt is, hogy még az eddigieknél is kevésbé kel magamat bevonnom a kicsinyes hatalmi játszmákba. Na nem mintha ezt tettem volna, de amit láttam, azon felháborodtam, morgolódtam, véleményemet adtam, feleslegesen. Imunissá kell válnom, még jobban. Ilyen körülmények között kifejezetten kívántam a „tanulmányi szabadságomat”. Fárasztó, kimerítő volt az egyhónapnyi tanulás, de végül sikeresen vettem az utolsó akadályt is a jogi szakvizsgámhoz vezető úton. A tanulás szünete jót tett nekem a munkahelyen. Az átalakulás első hónapjából lényegében kimaradtam, és bár a jövő még tele van kérdőjelekkel, a kihívások egy része már látható. Az új osztályon, új közegben ismételten osztályvezető-helyettesi felkérést kaptam. Ez egészen friss, úgy hogy kíváncsian várom a folytatást.
Magánéletemet a család kiteljesedése jellemezte az óévben. Márk csecsemőből kisfiúvá cseperedése izgalmas feladatok elé állítja az embert nap mint nap, emellett rengeteg örömöt okoz az apaság. Persze nem hallgatom el, hogy akadnak nehézségek, amelyek megpróbálják az ember türelmét kibillenteni, de a hangsúly az örömön van, ami mindenen túlmutat. Élvezem az önálló háztartást, feleségem és fiam társaságát. Másfélszobás háztartásunk már-már kicsi, de a mienk.
Emberi kapcsolataim terén egy tisztulási folyamat ment végbe az óévben, ami még 2008-ban indult el, de a tavalyi évben teljesedett ki. Baráti körömből voltak, akik saját kezdeményezésükből, akadtak olyanok, akik az én döntésem okán morzsolódtak le. Itt volt az ideje, hogy a hátsó szándékoktól sem mentes, őszintétlen emberi viszonyok leépüljenek. Az életem olyan irányt vett, amiben az általuk hozott nyűgök, súrlódások, problémák nem férnek már meg. Rájöttem, hogy egyik sem ér meg több energiát, hiszen sokkal többet visznek el, mint hoznak. Fájdalmas volt a folyamat bennem, hiszen régi barátságokról van itt szó, de az eredmény a döntésemet igazolta, úgy érzem. Emellett viszont új ismeretségek születtek, a meglevők megerősödtek vagy fennmaradtak. Akadnak még fekete foltok, eldöntetlen kérdések, amik valószínűleg az újév során így vagy úgy, de megválaszolásra kerülnek. Ezeknek még adok esélyt, de nem csak rajtam múlik a jövő.
2009 jó év volt, szerethető. Nehéz, de cseppet sem kilátástalan. Szűkös, de nem szűkmarkú. Ha visszanézek rá, a jót, az örömöt látom benne. Leázás ide vagy oda, az év utolsó napjára szép, újonnan festett lakásunk lett. A különböző gazdasági gatyamadzag meghúzások ellenére az év végén csak-csak csurrant-cseppent valami.
Mára már elkezdődött az új év, 2010. Még jó pár napig ízlelgethetem az új dátumot, az ügyiratokon is biztosan olykor elrontok egy-egy iktatószámot, dátumot, de majd megszokja az ember. Pécsiként nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy rendkívüli év kezdődött meg. Pécs Európa egyik Kulturális Fővárosa. Minden ellenkező híresztelés és akarat ellenére, biztos vagyok benne, hogy megfelelő házigazdája lesz a város ennek az Európa hírű rendezvénynek. De ez már a jövő, amit kíváncsian várok, ahogyan Márk bölcsödébe vonulását is és Eszter újra munkába állását is. Addig is van még pár hónap. No de ennyire nem szaladjunk előre. Egyelőre csak búcsúzzunk 2009-től és köszöntsük 2010-et.

2 megjegyzés:

Frissné Tóth írta...

Nagyon boldog, kiegyensúlyozott évet kívánunk:D Ölelünk Benneteket, és remélem, mint ritkán látott-olvasott barátokat nem szanáltok teljesen. Legalábbis megtartotok valahol az emlékezetetek hátsó zugolyában.
Szoktam mondani, hogy nem az a barát, akivel minden nap órákat fecsegek, hanem az, akivel ott tudjuk folytatni évek múltán is a mondatot, ahol épp abbahagytuk.

jeges-varga írta...

Nem rólatok beszéltem/írtam:))
egyébként szoktam a sarkon a naplód olvasni.:)