Az Ibrahim úr és a Korán virágai vékony kötete röpke olvasmány, de ostoba az olvasó, ha nem szentel neki kellő figyelmet, mert akkor kedves örömtől fosztja meg magát. Eric-Emmanuel Schmitt kisregényét feleségemtől kaptam karácsonyra. Valószínűleg sosem fogtam volna a kezembe. Külsőre is jelentéktelennek tűnik, meg az Európa Kiadó által megjelentetett, ügyetlen regénynek néztem volna. Az előítélet az, amit le kell vetkőzni. Ez most már aranyszabály.
A mindössze 77 oldalas könyvecskében egy zsidó kisfiú Momo meséli el Ibrahim úrral való barátságát. Ibrahim úr muzulmán és egy piciny bolt tulajdonosa ő Párizs zsidó negyedében. Ibrahim átlagos, mégsem mindennapi ember. Bölcsessége, életszemlélete okán nyitott a világra, és végtelen öröm lakozik benne. Ibrahim úr ezt az örömöt adja át Momonak, a regény pedig az olvasónak. Rövid, tömör, frappáns mondatokból épül fel ez a röpke regény, nincs benne felesleges szó, szükségtelen cicoma, semmi cikornya.
Momot édesanyja születése után elhagyta, ráadásul úgy érzi, hogy édesapja nem kedveli. Momo egyedül van a világban, de Ibrahim úr megmutatja: a világ önmagunk vagyunk. Schmitt könyve kedves, katartikus olvasmány. Bármennyire is piciny, hatalmas szív lakozik benne, és az olvasóra mosoly szökik, ha elolvassa.
Persze nem fog sosem a magasirodalmi kánonba helyet követelni magára, de nem szabad kihagyni.
A mindössze 77 oldalas könyvecskében egy zsidó kisfiú Momo meséli el Ibrahim úrral való barátságát. Ibrahim úr muzulmán és egy piciny bolt tulajdonosa ő Párizs zsidó negyedében. Ibrahim átlagos, mégsem mindennapi ember. Bölcsessége, életszemlélete okán nyitott a világra, és végtelen öröm lakozik benne. Ibrahim úr ezt az örömöt adja át Momonak, a regény pedig az olvasónak. Rövid, tömör, frappáns mondatokból épül fel ez a röpke regény, nincs benne felesleges szó, szükségtelen cicoma, semmi cikornya.
Momot édesanyja születése után elhagyta, ráadásul úgy érzi, hogy édesapja nem kedveli. Momo egyedül van a világban, de Ibrahim úr megmutatja: a világ önmagunk vagyunk. Schmitt könyve kedves, katartikus olvasmány. Bármennyire is piciny, hatalmas szív lakozik benne, és az olvasóra mosoly szökik, ha elolvassa.
Persze nem fog sosem a magasirodalmi kánonba helyet követelni magára, de nem szabad kihagyni.
2 megjegyzés:
Volt belőle egy kedves film is.
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=64653&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_where=2
Láttam a minap, engem az annyira nem fogott meg.
Megjegyzés küldése