2010. május 10., hétfő

Utazás a török félhold körül

Vasárnap délután hosszú idő után megint pár órás szabadságot vettünk ki a szülői munkakörből. Márk a nagyszüleivel a vasútállomásra ment vonatokat nézni, mi pedig az egyre szebbé és teljesebbé formálódó új Széchenyi-térre tartottunk. Pécset komoly múlt köti össze a török kultúrával, ráadásul az idei Európai Kulturális Fővárosa triumvirátusának egyik tagja Isztambul. Ennek köszönhetően vasárnap délután kezdetét vette az Utazás a török félhold körül rendezvénysorozat. A Kászim pasa dzsámijának egykori minaretje helyett ezúttal – több mint háromszáz év távlatából – pécsi Városháza tornyából hajnalban újra felcsendült a müezzin éneke Pécs főterén. A müezzin az iszlámban a mecsetnek azon nagy tiszteletnek örvendő alkalmazottja, aki az imára hívó szöveget elénekli a pénteki közösségi ima, és a napi ötszöri - hajnali, déli, kora délutáni, napnyugtakori és esti - imádság előtt. Mi a délután öt óra előtti müezzinének szem- és fültanúja boltunk. Ahmed AL-Zahraniaki hangja betöltötte az egész teret.A térre Ziya Azazi dervistánca miatt mentünk, aki a tradicionális dervistáncot (a kerengő dervisek folyamatos körben forgását) kortárs táncelemekkel ötvözi. A táncoló dervis az összeesésig és ájulásig vezető hosszú forgással jut el a misztikus eksztázis állapotába. A dervistánc (sufa) alatt a dervis (szufi) a jobb kezét felemelve tartja, míg a bal kezét leereszti, hogy minden rosszat, ami élete során éri, visszaadjon a földnek. A forgás a sors bizonytalanságát, ciklikus ingadozását, a magasság és mélység váltakozását hivatott jelképezni, amely mozgásban tartja a világot, mert így működik az univerzum.
A bő húszperces tánc csodálatos élmény volt. Bár nem jártam Törökországban, de úgy érzem, hogy közel áll hozzám ez a kultúra, valami vonz engem oda, ami több, mint a reklámvilág tárgyiasított keleti miszticizmusának hazug hívószava. Pamuk Isztambulja csodálatos élmény volt, azóta szeretném megnézni magam is Isztambult, még ha csak a turista járta utakon is lenne rá módom. Épp aznap volt a városban a Nyitott templomok napja, amikor a város kulturális sokszínűségét is jelképező eltérő felekezetű szakrális helyeken különböző koncerteket tartottak. Eleinte terveztem, hogy a Zsinagógába elmegyek a Bíró Eszter Quintet koncertjére, de aztán egyedül nem volt kedvem elmenni, így mire elérkezett vasárnap, már ezt a tervet elvetve mentem a városba. Mindenesetre jó volt látni, ahogy egyre több program beindult a városban, és hogy a belváros terei is kezdenek életre kelni.
A Jókai téren még egy kis rosét elfogyasztottunk, aztán hazamentünk, ahol már várt ránk Márk, a vonatnézegető.

Nincsenek megjegyzések: