Kondor Vilmos első regényével, mely a Budapest Noir címet viseli kietlen vidékre merészkedett, ugyanos a magyar irodalom egyik hiátusát, a krimi műfajának kondérját kezdte megtölteni. A Budapest Noir a semmiből jőve úgy robbant be a magyar irodalomtörténetbe, mintha komoly előzményei lennének, holott nincsenek. Véleményem szerint a Budapest Noir-on nem látszik a kezdők igyekezete, erős, érett mű. Számomra nem volt kérdéses az, ami az erős kezdés esetén jogosan merülhet fel az olvasókban, ugyanilyen lesz-e a folytatás, vagy tiszavirág-életű próbálkozásról van szó. Kondor Vilmos a 80. Könyvhéten megjelent regényével bebizonyította, hogy létjogosultsága van a magyar irodalmi palettán a krimi műfajának.
A Bűnös Budapest eseményei 1939 őszén játszódnak, 3 évvel az első kötet történései után. Gordon Zsigmond édesapja elhunyt, barátnője Krisztina pedig Londonban dolgozik. Kondor e két momentummal kiírja a történetből a Budapest Noirt meghatározó személyes hangvételt, ami engem kicsit a skandináv krimikre (Mänkell, Sigurðardóttir) emlékeztetett, ahol a főhős emberi arca, háttere is megjelenik. Kondor a Bűnös Budapestben még egy lépéssel közelebb kerül a hard-boiled krimik magányos főhőseihez. Szerencsére Kondor ezzel nem elégszik meg, hanem két szálon futó nyomozássá alakítja a történetet.
Lengyelországban kitört a háború, ekkor még nem látszik az, hogy ebből nagy világégés lesz. A magyar-lengyel határt megnyitották a menekültek ezrei előtt, akik tömegével tódulnak be az országba a német és a szovjet csapatok elől. Gordon Zsigmond, a Magyar Nemzet újságírója a határon szemléli az eseményeket, amikor három vöröskeresztes teherautó tűnik fel. Beszélni akar az egyik sofőrrel, de az válasz nélkül továbbhajt. Gordon barátját Radványit és két fiatal leányt holtan találják, a diagnózis szerint kábítószer-túladagolás végzett mind hármójukkal. Gordon nyomozni kezd, és hamarosan tiltott és titkos kártyabarlangokra lel, ahol egyetlen éjszaka leforgása alatt egész vagyonokat lehet elveszíteni és nyerni.
Ezzel egy időben Neme Sándor a nyugállományban lévő detektív-főfelügyelő visszautasíthatatlan megbízást kap, ki kell nyomoznia a lengyel katonáknak szánt orvosi kábítószer-szállítmány hollétét. Nemes lépésről-lépésre lassan belesétál a bűnös város szennyébe. A két nyomozás egy ponton összeér, Gordon és Nemes hallgatólagos egyezséget kötnek a szörnyű titok viszonylagos megoldására.
Kondor detektívtörténeteiben a társadalmi kód a II. világháború előszele által fenyegetett Magyarország, ahol a nyilaskeresztes párt már bontogatja szárnyait, de még senki sem akarja elhinni, hogy sötét fellegként borul majd az egész országra. Az ember bármerre néz, sötét titok rejtőzködik. Kondor a hard-boiled hangulat megfestéséhez nem is választhatott volna tökéletesebb korszakot, mint Magyarország szégyentelen időszakát, ahol valóban az ember embernek farkasa volt. Természetesen a történet magva ezúttal is a nyomozás, a bűnösök és nyomozók közötti játszma, amelyet azonban a megtörtént történelmi események kiválóan egészítenek ki, megfestve a bűnös város hiteles látképét.
Kondor remekül keveri a fiktív és valós elemeket, ügyesen rázza össze bűnös koktélt. A Bűnös Budapest kontúrjaiban sokkal erősebb, mint elődje. Nem mondanám, hogy ettől jobb, inkább más. Nincs benne egyetlen egy pillanat sem, amikor az olvasó fellélegezhetne, míg Budapest Noirban még az emberi vonás apró morzsái megtalálhatóak voltak. Persze 1939 szeptemberéhez nem illik csöppnyi emberség sem. Kíváncsi vagyok, hogy Kondor hogyan fűzi tovább zsurnaliszta hőse történetét. Mert folytatásnak lennie kell, nagy hiba lenne parlagon heverni a folytatást.
A Bűnös Budapest eseményei 1939 őszén játszódnak, 3 évvel az első kötet történései után. Gordon Zsigmond édesapja elhunyt, barátnője Krisztina pedig Londonban dolgozik. Kondor e két momentummal kiírja a történetből a Budapest Noirt meghatározó személyes hangvételt, ami engem kicsit a skandináv krimikre (Mänkell, Sigurðardóttir) emlékeztetett, ahol a főhős emberi arca, háttere is megjelenik. Kondor a Bűnös Budapestben még egy lépéssel közelebb kerül a hard-boiled krimik magányos főhőseihez. Szerencsére Kondor ezzel nem elégszik meg, hanem két szálon futó nyomozássá alakítja a történetet.
Lengyelországban kitört a háború, ekkor még nem látszik az, hogy ebből nagy világégés lesz. A magyar-lengyel határt megnyitották a menekültek ezrei előtt, akik tömegével tódulnak be az országba a német és a szovjet csapatok elől. Gordon Zsigmond, a Magyar Nemzet újságírója a határon szemléli az eseményeket, amikor három vöröskeresztes teherautó tűnik fel. Beszélni akar az egyik sofőrrel, de az válasz nélkül továbbhajt. Gordon barátját Radványit és két fiatal leányt holtan találják, a diagnózis szerint kábítószer-túladagolás végzett mind hármójukkal. Gordon nyomozni kezd, és hamarosan tiltott és titkos kártyabarlangokra lel, ahol egyetlen éjszaka leforgása alatt egész vagyonokat lehet elveszíteni és nyerni.
Ezzel egy időben Neme Sándor a nyugállományban lévő detektív-főfelügyelő visszautasíthatatlan megbízást kap, ki kell nyomoznia a lengyel katonáknak szánt orvosi kábítószer-szállítmány hollétét. Nemes lépésről-lépésre lassan belesétál a bűnös város szennyébe. A két nyomozás egy ponton összeér, Gordon és Nemes hallgatólagos egyezséget kötnek a szörnyű titok viszonylagos megoldására.
Kondor detektívtörténeteiben a társadalmi kód a II. világháború előszele által fenyegetett Magyarország, ahol a nyilaskeresztes párt már bontogatja szárnyait, de még senki sem akarja elhinni, hogy sötét fellegként borul majd az egész országra. Az ember bármerre néz, sötét titok rejtőzködik. Kondor a hard-boiled hangulat megfestéséhez nem is választhatott volna tökéletesebb korszakot, mint Magyarország szégyentelen időszakát, ahol valóban az ember embernek farkasa volt. Természetesen a történet magva ezúttal is a nyomozás, a bűnösök és nyomozók közötti játszma, amelyet azonban a megtörtént történelmi események kiválóan egészítenek ki, megfestve a bűnös város hiteles látképét.
Kondor remekül keveri a fiktív és valós elemeket, ügyesen rázza össze bűnös koktélt. A Bűnös Budapest kontúrjaiban sokkal erősebb, mint elődje. Nem mondanám, hogy ettől jobb, inkább más. Nincs benne egyetlen egy pillanat sem, amikor az olvasó fellélegezhetne, míg Budapest Noirban még az emberi vonás apró morzsái megtalálhatóak voltak. Persze 1939 szeptemberéhez nem illik csöppnyi emberség sem. Kíváncsi vagyok, hogy Kondor hogyan fűzi tovább zsurnaliszta hőse történetét. Mert folytatásnak lennie kell, nagy hiba lenne parlagon heverni a folytatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése