Az 1979-es nápolyi születésű Roberto Saviano 2006-ban megjelent regénye, a Gomorra, nem kevesebbre vállalkozott, minthogy bemutassa a camorra, a tagjai által csak „rendszer”-nek nevezett alvilági szervezet működési mechanizmusát. Saviano nem kevesebbet állít, minthogy a camorra az egyik legveszedelmesebb maffiaszerű szerveződés, hisz már nemcsak Nápolyban és környékén, de egész Itáliában, sőt bizonyos bonyolult mechanizmusokon keresztül egész Európát átszövi, és az élet minden területén megjelenik, úgy, hogy emberek millióinak ad munkát, és a legmagasabb szintű politikai és gazdasági hatalomban is képviselteti magát. 2004 végétől a nápolyi Scampia városrészben véres háború tört ki a klánok között, azóta több száz ember halt meg a harcokban, nem kevés ártatlan ember is a harcok áldozatává vált.
Sajnos a könyvet nem volt szerencsém olvasni, köszönhetően azonban a Partvonal Kiadónak a magyar olvasó is kezébe veheti az írott művet. A könyv megfilmesítésére nem sokat kellet várni, hiszen Matteo Garrone 2008-ban 137 percbe zsúfolta össze a regény mondanivalóját. Erőfeszítéseinek eredménye nem maradt el: a cannes-i zsűri nagydíja lett a jutalma.
A maffiák közül a szicíliai-amerikai Cosa Nostra történetének filmre vitele a legemlékezetesebb a filmtörténelemben. Francis Ford Coppola Mario Puzo regényéből három részes sagát készített. A keresztapa trilógia kétséget kizáróan emlékezetes filmes teljesítmény, de vitathatatlanul a hollywoodi filmipar terméke, annak minden előnyével és hátrányával. Egy sor sztár (Marlon Brando, Al Pacino, Robert De Niro, Robert Duvall, James Caan, Andy Garcia, stb.) adta a film sikeréhez a nevét, amely relikvia, kultuszfilm lett, tökéletes profi munka, a gengszterromantika legjava.
Garrone filmje ezzel szemben ízig-vérig európai film, és ettől még hátborzongatóbb, mint tengerentúli kollégája. A néző ugyanis nem talál benne semmi olyan elidegenítő hatást, ami a valóság tudata mellett a fikció kényelmes pozíciójába engedné helyezni magát. A Gomorra öt történetet fon egymásba a maffia által megfertőzött hétköznapokból. A 13 éves Totó azoknak a családoknak vásárol be, amelyek valamelyik tagja vagy börtönbüntetését tölti, vagy a rendőri erőkkel vívott harcok közben elesett. Totó történetén keresztül a beavatást szemtanúi lehetünk, hogyan válnak a fiatalok a rendszer részévé. Don Ciro a havi járandóságot hordja ki a családoknak. Idős emberek, családanyák panaszait hallgatja nap mint nap. A pénz odaítéléséről nem ő dönt, csak kézbesít, mégis két tűz közé kerül, ahol a rendszer alján lévők sem hessegethetik el saját felelősségüket. A szabómester Pasquale ugyan legális ruhagyártó cégben dolgozik, de a rendszer tartja el őt is. Veszélyes terepre lép azonban, amikor jó pénzért a kínai vetélytársaknak tanítja a szakmát, ahol tudását a korábbiaktól eltérően megbecsülik. Az eset ráébreszti, hogy tehetségét a rendszer kihasználja, munkájának gyümölcsét lefölözik, miközben ő szinte rabszolgaként dolgozik. Marco és Ciro, a két suhanc Tony Montana vélt klónjaiként beletenyerelnek a klánok érdekeltségi köreibe. Nem tisztelnek semmiféle tekintélyt, semmiféle hatalmat. Csak saját magukban bíznak, és nem akarnak behódolni senkivel. Ifjú függetlenségi törekvéseik kihívják a rendszer haragját, és ezzel rövidre zárják parabolisztikus történetüket. Az ötödik történetben az ifjú Roberto egy éltes öltönyös úriembertől, Francotól kap titkári munkát. Franco a kommunális vagy ipari, és legfőképp a veszélyes hulladékok eltüntetésében jeleskedik. Ezen a történeten keresztül a rendkívül jól jövedelmező, ám de tömeges méretű illegális hulladéklerakás visszataszító képeivel szembesülhetünk. Az öt történet valamennyi főszereplője választás elé kerül, és ki így vagy úgy dönt. Dönteni kénytelen mindegyikük, jó megoldás valószínűleg nincs.
A könyv szerzője ötödmagával (Maurizio Braucci, Ugo Chiti, Gianni Di Gregorio, Matteo Garrone, Massimo Gaudioso) dolgozta filmre tényfeltáró regényét, talán ennek is köszönhető, hogy aprólékosan egybeszerkesztett filmet kaptunk. A film realista képi világát a nápolyi nyomortelepek, az összeválogatott talján arcok, a színészek improvizatív játékának összhatása adja. A Gomorra a hétköznapokba ívódott pokol tanúja. Olyan mű, amelynek mondanivalójáról nem akarunk tudni, de muszáj kinyitnunk rá a szemünket.
Sajnos a könyvet nem volt szerencsém olvasni, köszönhetően azonban a Partvonal Kiadónak a magyar olvasó is kezébe veheti az írott művet. A könyv megfilmesítésére nem sokat kellet várni, hiszen Matteo Garrone 2008-ban 137 percbe zsúfolta össze a regény mondanivalóját. Erőfeszítéseinek eredménye nem maradt el: a cannes-i zsűri nagydíja lett a jutalma.
A maffiák közül a szicíliai-amerikai Cosa Nostra történetének filmre vitele a legemlékezetesebb a filmtörténelemben. Francis Ford Coppola Mario Puzo regényéből három részes sagát készített. A keresztapa trilógia kétséget kizáróan emlékezetes filmes teljesítmény, de vitathatatlanul a hollywoodi filmipar terméke, annak minden előnyével és hátrányával. Egy sor sztár (Marlon Brando, Al Pacino, Robert De Niro, Robert Duvall, James Caan, Andy Garcia, stb.) adta a film sikeréhez a nevét, amely relikvia, kultuszfilm lett, tökéletes profi munka, a gengszterromantika legjava.Garrone filmje ezzel szemben ízig-vérig európai film, és ettől még hátborzongatóbb, mint tengerentúli kollégája. A néző ugyanis nem talál benne semmi olyan elidegenítő hatást, ami a valóság tudata mellett a fikció kényelmes pozíciójába engedné helyezni magát. A Gomorra öt történetet fon egymásba a maffia által megfertőzött hétköznapokból. A 13 éves Totó azoknak a családoknak vásárol be, amelyek valamelyik tagja vagy börtönbüntetését tölti, vagy a rendőri erőkkel vívott harcok közben elesett. Totó történetén keresztül a beavatást szemtanúi lehetünk, hogyan válnak a fiatalok a rendszer részévé. Don Ciro a havi járandóságot hordja ki a családoknak. Idős emberek, családanyák panaszait hallgatja nap mint nap. A pénz odaítéléséről nem ő dönt, csak kézbesít, mégis két tűz közé kerül, ahol a rendszer alján lévők sem hessegethetik el saját felelősségüket. A szabómester Pasquale ugyan legális ruhagyártó cégben dolgozik, de a rendszer tartja el őt is. Veszélyes terepre lép azonban, amikor jó pénzért a kínai vetélytársaknak tanítja a szakmát, ahol tudását a korábbiaktól eltérően megbecsülik. Az eset ráébreszti, hogy tehetségét a rendszer kihasználja, munkájának gyümölcsét lefölözik, miközben ő szinte rabszolgaként dolgozik. Marco és Ciro, a két suhanc Tony Montana vélt klónjaiként beletenyerelnek a klánok érdekeltségi köreibe. Nem tisztelnek semmiféle tekintélyt, semmiféle hatalmat. Csak saját magukban bíznak, és nem akarnak behódolni senkivel. Ifjú függetlenségi törekvéseik kihívják a rendszer haragját, és ezzel rövidre zárják parabolisztikus történetüket. Az ötödik történetben az ifjú Roberto egy éltes öltönyös úriembertől, Francotól kap titkári munkát. Franco a kommunális vagy ipari, és legfőképp a veszélyes hulladékok eltüntetésében jeleskedik. Ezen a történeten keresztül a rendkívül jól jövedelmező, ám de tömeges méretű illegális hulladéklerakás visszataszító képeivel szembesülhetünk. Az öt történet valamennyi főszereplője választás elé kerül, és ki így vagy úgy dönt. Dönteni kénytelen mindegyikük, jó megoldás valószínűleg nincs.
A könyv szerzője ötödmagával (Maurizio Braucci, Ugo Chiti, Gianni Di Gregorio, Matteo Garrone, Massimo Gaudioso) dolgozta filmre tényfeltáró regényét, talán ennek is köszönhető, hogy aprólékosan egybeszerkesztett filmet kaptunk. A film realista képi világát a nápolyi nyomortelepek, az összeválogatott talján arcok, a színészek improvizatív játékának összhatása adja. A Gomorra a hétköznapokba ívódott pokol tanúja. Olyan mű, amelynek mondanivalójáról nem akarunk tudni, de muszáj kinyitnunk rá a szemünket.(Matteo Garrone: Gomorra)
(képek: http://www.port.hu/)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése