Márk, a tizenhárom és feles

Tizenhárom hónapos kisfiunk már kész életveszély. Mászni ugyan nem szeret, inkább kúszni, azt is rükverc üzemmódban, de állni imád. Sőt ha kézen fogjuk, széles mosollyal az arcán lépked a földön. Belekapaszkodva a dohányzó asztal peremébe, egymaga feláll a földről ülve, ami a kezébe kerül elhajítja. Rájöttem, hogy a legtöbb gyermek egy bizonyos korban lakberendező. Márk is átszabja az enteriőrt, egyelőre csak közvetlen környezetében. Nem kell sok időnek eltelni azonban, hogy a lakás megannyi pontján kísérletező kedvének zöld utat engedjen.

Márk már nem csak gügyög, hanem bizonyos szavakat kiejt. Anya és apa e minőségükben vannak már megszólítva, de vannak olyan szavak, amelyek egyelőre halmazokat jelölnek. A vau-vau lényegében minden állatot körülír, legyen szó kutyáról, macskáról vagy lóról. Az autó a kerékhajtású járműveket jelöli. Az „E” az elektromos berendezések jelzője, kezdve a kedvenc porszívójától a hajszárítón keresztül a mosógépig.
Márk napról-napra egyre jobban felfedezi maga körül a világot. Izgalmas folyamat ez nekem is. Látni, ahogy gyermekem mindennek nevet ad, új és újabb dolgokkal kerül kapcsolatba. Az ember az első és legalapvetőbb tapasztalásokat ebben a korban szerzi. Úgy gondoltuk, megörökítjük gyermekünket, milyen is volt tizenhárom hónaposan. A fényképezés alatt nagyon vidám volt, produkálta magát, kiváló fényképalany volt. Eszébe sem jutott a fényképész nagy objektíves masináját megbirizgálni, ahogy apa gépét szeretné mindig megkaparintani. Inkább játszott és hagyta magát megörökíteni.

(fotók: Horváth Csaba; http://www.horvathcsabafoto.hu/)