2008. november 26., szerda

Tasnádi István: Magyar a Holdon; rendezte: Árkosi Árpád; Tatabányai Jászai Mari Színház és a Szombathelyi Kamara Savaria közös produkciója

Majdnem egyhónapnyi – a szakvizsga miatti – kényszerszünet után újra élesztem a blogomat. A tanulási időszakba csempészett színházlátogatásomat veszem górcső alá.

2007-ben Tasnádi István Nézőművészeti Főiskola című darabjával vendégszerepelt a Krétakör Színház és a Tatabányai Jászai Mari Színház közös produkciója. A szereplőgárda ismerős volt: Scherer Péter, Mucsi Zoltán, őket kiegészítve Katona László lépett a színpadra. A darabot Árkosi Árpád rendezte. Az előadás önfeledt marháskodás volt, a népszerű nyílt egyetemeket is torz tükör elé állítva a magyar jelenvalóról is karikatúrát festett.

Ha a recept bevált, akkor jöhet a folytatás. Az idei évben ismét vendégszereplésre hívta a Pécsi Harmadik Színház a csapatot, csak ezúttal a szétszéledő Krétakör helyét a Szombathelyi Kamara Savaria foglalta el. A szereplőgárdát pedig Csákányi Eszter egészítette ki. Ezúttal is Tasnádi István egy darabja, a Magyar a holdon volt terítéken, a rendezést ez alkalommal is Árkosi Árpád jegyezte.

A Magyar a holdon mintha a Nézőművészeti Főiskolából nőtt volna ki, csak a nyílt egyetemek légkörét a népszerű show műsorok világa váltja fel. A szereposztás is hasonló. Scherer Péter alakítja Priblik Olivér animátort, a segéderő szerepében ezúttal is Katona László látható. Mucsi Zoltán és Csákányi Eszter pedig a szerencsés házaspárt alakítja. Miért is szerencsések ők? Ők a show főnyereményének nyertesei.

Az ENSZ felparcellázta a Holdat, és a telkeket területarányosan elosztotta a Föld országai között. A holdosztás közjegyző előtt, sorsolás alapján dőlt el: Magyarország közvetlen telekszomszédjai Jemen, Szudán, Kelet-Timor, Tonga, Mikronézia, Szlovákia és Románia. A kormány megkezdi az Űr Kolombuszainak kiképzését. A cél: egy Új Világ meghódítása, a magyar holdlakópark létrehozása. Holdtelepesek kerestetnek!
A darab az első magyar holdtelepesek kiválasztásával veszi kezdetét, remek lehetőséget adva a szereplőknek, hogy a közönséget is bevonják a játékba (ahogy tették azt a Nézőművészeti Főiskola esetében). Az előadás félkész, nyers szövegből kiindulva a színészi improvizációra támaszkodva rögzült, ez látszik az előadás egészén. A darab nagy részében jól szórakoztam mind a színpadon, mind a nézőtéren történtek miatt (volt egy néző aki hátborzongató nevetésével borzolta a kedélyeket a környezetünkben ülök körében).
Scherer Péter jól alakítja a gátlástalan showman szerepét, ő a cég embere, aki a tömegpszichózist is felhasználva adja veszi a terméket. Mucsi Zoltán és Csákányi Eszter a munkanélküli, az ötvenes éveiben járó házaspár szerepében remek kettős alkotnak. Párosuk humorral telítve mutatja meg a kiszolgáltatottságot, az elesettséget, a kihasznált emberi naivitást. Katona László – hasonlóan „nézőművészetis” szerepéhez – test- és arcjátékával hozza az érzelmekkel bíró android szerepét.
Ez valahonnét ismerős nekem. Ezzel az érzéssel ültem végig az előadást. Egy ideig nagyon jól szórakoztam, aztán a vége felé kezdett kifulladni a darab. Úgy gondolom, sokat befolyásolta befogadó készségemet az a körülmény is, hogy mellettünk egy néző folyamatosan kommentálta az eseményeket, felbátorodván azon, hogy bevonják a nézőket az előadásba. Bekiabált, örült annak, hogy ismerőseit láthatja a színpadon, és hangos kommenteket fűzött az előadás folyamán. Az effajta nézői kultúra egy idő után kihoz a sodromból, ezúttal is a teljes odafigyelésben megzavart.
Mindemellett az előadás nem hagyott akkora nyomot bennem, mint a Nézőművészeti Főiskola. A hasonló másodszorra nálam nem működött ugyanúgy, mint, ahogy elvártam volna. Mindeközben hiányoltam belőle a kellő komolyságot, a tragikumot, ami pedig véleményem szerint lehetőségként benne él a darabban. Az alkotók a groteszkből a humort domborították ki. Hiányoltam azt, hogy odafagyjon a mosoly az arcomra. Ehelyett lassan elolvadt a mosoly az arcomon. Összességében remek szórakozás a darab, csak a mélység élesség kérdésében hagy kívánni valót maga után.



(fotók: www.pecsiharmadikszinhaz.hu)

Nincsenek megjegyzések: