Szeptember 11-én debütált a hazai mozikban Mundruczó Kornél Filmszemle fődíjas és cannes-i sikerekben gazdag mozgóképes alkotása, a Delta. A filmet a hétvégén jóval többen látták (Budapesten 1716 mozilátogató), mint a tavalyi Szemlenyertes Iszka utazását (nyitáskor 554 néző volt rá kíváncsi), köszönhetően az újonnan üzembe állított digitális, 1-1,3 K-s mozirendszernek, amely 18 helyszínen tette láthatóvá a filmet. Ráadásul a rendező a pécsi bemutató alkalmával, az első napi adatok ismeretében azt is elmondta, hogy (akkor még) vidéken többen voltak kíváncsiak a filmre, mint a fővárosban.
A Delta útja viszontagságosan vezetett a megvalósítás felé. A rendező elmondása szerint 2002-ben a Duna-deltában tett utazásának élményei indították el benne egy a delta különleges hangulatú helyszínén játszódó film gondolatát. Mundruczó 2003 nyarán dolgozott a forgatókönyvön, a forgatás megkezdését először 2004 őszére tervezték, majd a rendező operafilmje, a Johanna befejezésének késése miatt a Delta forgatása is csúszott. Végül a magyar-német-román együttműködésben készülő film forgatása 2005 végén 2006 elején kezdődött meg.
A Delta forgatásának közepén tragikus hirtelenséggel elhunyt a film férfi főszereplője, az alig 40 éves Bertók Lajos. Bertók halálával nemcsak a Delta alkotóit, hanem az egész magyar filmes és színházi életet komoly veszteség érte. A tragikus eseményt követően teljes bizonytalanság övezte a produkciót, hiszen az 50 forgatási napból 22 Bertókkal zajlott, és világossá vált, hogy nélküle a megkezdett formában már nem lehetett folytatni a filmet.
Mundruczó Kornél hosszú fejtörés és még több pénz összekalapozása után, a 2007 évi szemlén jelentette be, hogy a Deltát minden nehézség ellenére befejezik. Miután az eredeti filmtervből kb. 45 percnyi anyagot forgattak le, amelyet Bertók Lajos nélkül befejezni nem tudnak, teljesen új filmet forgattak a vásznon debütáló Lajkó Félix főszereplésével. Mundruczó Tóth Orsi kivételével az egész szereplő gárdát lecserélte.
A hányattatott sorsú Delta története innentől kezdve a romantikos Csipkerózsika meséhez hasonlít. A 39. Magyar Filmszemlén a filmet a szakma (Arany Orsó díj) és külföldi filmkritikusok (Gene Moskowitz díj) is a legjobbnak ítélték (Lajkó Félix pedig a legjobb eredeti filmzenének járó díjat vehette kézbe). A Berlini Filmfesztivál meghívását elutasítva, a film végül a Cannes-i versenyprogramba kötött ki. A fényes sikert a fesztiválon a nemzetközi filmkritikusok által kiosztott FRIPESCI díj koronázta meg. A Delta napjainkban fesztiválkörúton van, Szarajevóból is elhozott egy díjat (CICAE-díj) és az Európai Filmdíjra is jelölték.
Jómagam szeptember 12-én, a pécsi Apolló Art mozi közönségtalálkozóval egybekötött premierjén láttam a filmet. A Delta története egyszerű, modell-szerű. Ahogy a rendező elmondta, Ő nem újat akar mondani, nem kívánja meglepni a nézőket, hanem egy létező történetet akar a saját olvasatában elmondani.
A tékozló fiú (Lajkó Félix) hazaérkezik (hogy honnan, ki tudja, nem is érdekes) gyerekkora helyszínére. Egykori családjának már nem lehet tagja, mert apja helyét egy új férj (Gáspár Sándor) foglalta el. A fiú hazaérkezése felborítja – először – az egész család, majd az egész közösség megszokott életét. A fiú hiába ismeri jól a helyet, az ott élő embereket, egyszer onnan elment, így visszavonhatatlanul az idegenség jelét vette magára. A lánytestvér (Tóth Orsi) inkább a bátyját és a nomád életét választja, mint hogy mostohaapjával együtt éljen. Ezt sem a mostohaapa, sem a közösség nem nézheti jó szemmel. Az is bizonyos, hogy az anya (Monori Lili) az új férje mellé áll. Az lényegtelen is, hogy a fiú ás a lány végül is vétkezik vérfertőzésben, a közösség szemében már az előkészület büntetendő. A közösség tagjai, akik gyűlölve szeretik azt a helyet, ahol mindennapjaikat élik, magányos emberek, sokat nem beszélnek, részesei és alkotói annak a rendnek, amely a megszokott közegükben felépült. A kívülről jövők ezt az építményt veszélyeztetik. A ház és a folyót kettészelő stég megépítése kiváló metaforája az önmagát megvalósító egyén és a status quot őrző közösség konfliktusának.
A film szerves szereplője, maga a táj, a tüskevári környezet, ahol fiú és lány megtalálják a szavak nélküli közös hangot. Monori Lili ismét nagy hatással volt rám (akárcsak Mundruczó színpadi művében, a Frankenstein-tervben), Gáspár Sándor is végre komolyabb színészi arcát fordította felém, a számos idétlen vígjátéki filmszerep után. Tóth Orsi jelenléte a vásznon fajsúlyos, és ugyanez (lenne) igaz Lajkó Félixre is. A hegedű virtuóz szótlanságának súlya azonban a film vége felé mintha kezdene kissé kifulladni. Számomra ez a film szépséghibája. Egyébként a Delta is azon filmek sorába áll be, amely többet próbál behozni a nézők érzelmi oldaláról, mintsem az értelemre kívánna hatni. Ez a fajta filmes felfogás számomra szerethető, de bizonyosan a fanyalgók elégedetlenkedése ebből fakadhat, amikor a Deltát nézőellenes filmnek tekintik
Az operatőri munka nem tesz hozzá túl sokat a film nyelvéhez, de nem is vesz el belőle. A kiemelkedően jó filmzene emelhető ki még az összképből, de – Mundruczó bevallása szerint az eddigi rendezői korszakát lezáró – film nem csak ezért lesz figyelemre méltó, hanem az elkészült matériából áradó őserő miatt.
A Delta útja viszontagságosan vezetett a megvalósítás felé. A rendező elmondása szerint 2002-ben a Duna-deltában tett utazásának élményei indították el benne egy a delta különleges hangulatú helyszínén játszódó film gondolatát. Mundruczó 2003 nyarán dolgozott a forgatókönyvön, a forgatás megkezdését először 2004 őszére tervezték, majd a rendező operafilmje, a Johanna befejezésének késése miatt a Delta forgatása is csúszott. Végül a magyar-német-román együttműködésben készülő film forgatása 2005 végén 2006 elején kezdődött meg.
A Delta forgatásának közepén tragikus hirtelenséggel elhunyt a film férfi főszereplője, az alig 40 éves Bertók Lajos. Bertók halálával nemcsak a Delta alkotóit, hanem az egész magyar filmes és színházi életet komoly veszteség érte. A tragikus eseményt követően teljes bizonytalanság övezte a produkciót, hiszen az 50 forgatási napból 22 Bertókkal zajlott, és világossá vált, hogy nélküle a megkezdett formában már nem lehetett folytatni a filmet.
Mundruczó Kornél hosszú fejtörés és még több pénz összekalapozása után, a 2007 évi szemlén jelentette be, hogy a Deltát minden nehézség ellenére befejezik. Miután az eredeti filmtervből kb. 45 percnyi anyagot forgattak le, amelyet Bertók Lajos nélkül befejezni nem tudnak, teljesen új filmet forgattak a vásznon debütáló Lajkó Félix főszereplésével. Mundruczó Tóth Orsi kivételével az egész szereplő gárdát lecserélte.
A hányattatott sorsú Delta története innentől kezdve a romantikos Csipkerózsika meséhez hasonlít. A 39. Magyar Filmszemlén a filmet a szakma (Arany Orsó díj) és külföldi filmkritikusok (Gene Moskowitz díj) is a legjobbnak ítélték (Lajkó Félix pedig a legjobb eredeti filmzenének járó díjat vehette kézbe). A Berlini Filmfesztivál meghívását elutasítva, a film végül a Cannes-i versenyprogramba kötött ki. A fényes sikert a fesztiválon a nemzetközi filmkritikusok által kiosztott FRIPESCI díj koronázta meg. A Delta napjainkban fesztiválkörúton van, Szarajevóból is elhozott egy díjat (CICAE-díj) és az Európai Filmdíjra is jelölték.Jómagam szeptember 12-én, a pécsi Apolló Art mozi közönségtalálkozóval egybekötött premierjén láttam a filmet. A Delta története egyszerű, modell-szerű. Ahogy a rendező elmondta, Ő nem újat akar mondani, nem kívánja meglepni a nézőket, hanem egy létező történetet akar a saját olvasatában elmondani.
A tékozló fiú (Lajkó Félix) hazaérkezik (hogy honnan, ki tudja, nem is érdekes) gyerekkora helyszínére. Egykori családjának már nem lehet tagja, mert apja helyét egy új férj (Gáspár Sándor) foglalta el. A fiú hazaérkezése felborítja – először – az egész család, majd az egész közösség megszokott életét. A fiú hiába ismeri jól a helyet, az ott élő embereket, egyszer onnan elment, így visszavonhatatlanul az idegenség jelét vette magára. A lánytestvér (Tóth Orsi) inkább a bátyját és a nomád életét választja, mint hogy mostohaapjával együtt éljen. Ezt sem a mostohaapa, sem a közösség nem nézheti jó szemmel. Az is bizonyos, hogy az anya (Monori Lili) az új férje mellé áll. Az lényegtelen is, hogy a fiú ás a lány végül is vétkezik vérfertőzésben, a közösség szemében már az előkészület büntetendő. A közösség tagjai, akik gyűlölve szeretik azt a helyet, ahol mindennapjaikat élik, magányos emberek, sokat nem beszélnek, részesei és alkotói annak a rendnek, amely a megszokott közegükben felépült. A kívülről jövők ezt az építményt veszélyeztetik. A ház és a folyót kettészelő stég megépítése kiváló metaforája az önmagát megvalósító egyén és a status quot őrző közösség konfliktusának.
A film szerves szereplője, maga a táj, a tüskevári környezet, ahol fiú és lány megtalálják a szavak nélküli közös hangot. Monori Lili ismét nagy hatással volt rám (akárcsak Mundruczó színpadi művében, a Frankenstein-tervben), Gáspár Sándor is végre komolyabb színészi arcát fordította felém, a számos idétlen vígjátéki filmszerep után. Tóth Orsi jelenléte a vásznon fajsúlyos, és ugyanez (lenne) igaz Lajkó Félixre is. A hegedű virtuóz szótlanságának súlya azonban a film vége felé mintha kezdene kissé kifulladni. Számomra ez a film szépséghibája. Egyébként a Delta is azon filmek sorába áll be, amely többet próbál behozni a nézők érzelmi oldaláról, mintsem az értelemre kívánna hatni. Ez a fajta filmes felfogás számomra szerethető, de bizonyosan a fanyalgók elégedetlenkedése ebből fakadhat, amikor a Deltát nézőellenes filmnek tekintikAz operatőri munka nem tesz hozzá túl sokat a film nyelvéhez, de nem is vesz el belőle. A kiemelkedően jó filmzene emelhető ki még az összképből, de – Mundruczó bevallása szerint az eddigi rendezői korszakát lezáró – film nem csak ezért lesz figyelemre méltó, hanem az elkészült matériából áradó őserő miatt.
(Mundruczó Kornél: Delta)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése