„You’ve changed things. Forever.”

1939-ben Superman sikerén felbuzdulva, a National Periodical Publications (később: DC Comics) – Amerika legnagyobb képregény kiadója – szerkesztőket kért fel, több szuperhős létrehozására. Bob Kane és Bill Finger író részben a Zorro-legenda alapján létrehozta Batman karakterét, aki először a Detective Comics 27. számában bukkan fel, amelyet 1939. májusában adtak ki.
Batman a legmodernebb technikákat, intelligenciáját, ösztöneit és testi erejét használja fel, de nincsenek neki szuper érzékei, különleges képességei vagy természetfeletti ereje. Ebben különbözik a többi szuperhőstől. A polgári életben álcája a milliárdos üzletember, Brice Wayne, aki gyermekkorában egy rablótámadás során elvesztette szüleit, később ennek köszönhetően elhatározta, hogy életét a bűn üldözésének szenteli.

A negyvenes évek filmes feldolgozások (Batman 1943 a 15-részes Columbia-sorozat; Batman és Robin 1949) hamisítatlan vasárnapi rajzfilm-matinéhősként mutatta be a Denevérembert, aki folyamatosan csapdába esik, küzd, harcol. Tizenöt évnyi mélyzuhanás után, a 60-as évek derekán Batman is eljutott a televízió sorozatok világába. Az Adam West főszereplésével készült széria széles körben ismertté tette a Denevérembert. A televíziós sorozat és a 1966-ban készült, első moziváltozat, a Batman: The Movie (rendező: Leslie H. Martinson) komikus stiláris túlzásokkal teletűzdelt pop-art jellegű kavalkád volt, amely a szuperhős paródiájává vált.
A képregény világában már a hatvanas évek közepétől kezdődően, Batmant néhány kiváló alkotó (Neal Adams, Denny O'Neil) egy valóságosabb és árnyasabb világba vezeti, minek hatására 1979-től Michael E. Uslan (aki először vezetett egyetemi kurzust a képregényről Amerikában a 60-as évek végén) minden produceri erejével azon kezdett munkálkodni, hogy összehozzon egy immár a megreformált képregényhez méltó, nagyszabású és sötét tónusú Batman-filmet. A Uslannek ez végül csak 1989-ben sikerült az addig eltelt tíz esztendőben azonban a Denevérember forradalmi metamorfózison esett át.
Frank Miller 1986-os Batman: The Dark Knight Returns című comics a gyermeteg Batman-koncepcióktól teljesen elszakadva, visszatér a gyökerekhez, és egy nyomasztó, szorongásokkal teli groteszk világot teremt. Miller Batmanje, az önbíráskodásra berendezkedett hérosz, ellentmondásos figura.
A Warner Brothers vállalkozása több évtizedes lemaradással a filmadaptációk terén is meghozta a szükséges váltást. Az 1989-es moziváltozat alapját Alan Moore-Brian Bolland A gyilkos tréfa című képregénye (1990 januárjában ezzel az egyfüzetessel kezdte meg röptét a denevér Magyarországon) adta.
Ez a széria éles határral elválasztva két részre osztható. Az első, a Tim Burton nevével fémjelezett Batman (1989) és Batman visszatér (1992) komor, erősen stilizált, neogótikus látványvilágot teremtett, amely ügyesen elegyített a képregény és a film alapvető erényeit. Joel Schumacher két opusza (Mindörökké Bartman 1995; Batman és Robin 1997) teljesen erőtlen, nélkülöz mindenféle tehetséget és ötletet, gyatra giccs.
Joel Schumacher nyolcévnyi mélységbe taszította a Batman univerzumot. Szerencsére azonban az eredeti és izgalmas Memento, valamint az igényes bérmunkának tekinthető Tökéletes trükk alkotója Christopher Nolan újra értelmezte a mozi számára is a Batman kultuszt. A 2005-ben moziba került Batman Begins egy hús-vér szuperhőst mutatott fel a nézőnek a korábbi papírmasé figurához képest. Nolan a 80-as évekbeli Frank Miller szériához nyúlt vissza. Nolan filmjei sok szempontból realisták, akár a karaktereinek motivációit, akár az akciójelenteket, vagy magát Gotham Cityt nézzük.
A legújabb opusz, A The Dark Night bemutatóját hihetetlen mértékű reklámkampány előzte meg, meglovagolva kissé, miszticizálva a tragikus hirtelenséggel elhunyt Heath Ledger halálát. Sosem voltam comics rajongó, a Tim Burton filmeket gyerekként láttam, szerettem, bár nem varázsolt el igazán, Joel Schumacher pedig teljesen elfordította a figyelmemet a bőregérről. A Batman Begins című filmet jóval a moziba kerülése után volt szerencsém látni, leginkább Nolan neve vezetett a videotékába. Nolan nemcsak hogy újraértelmezte a legendát, de összetett történettel, árnyalt jellemekkel állt elő. A bőrcuccba ezúttal Christian Bale bújt, aki – véleményem szerint – sokkal jobb választás volt az elődeinél (Michael Keaton, Val Kilmer, George Clooney).
A The Dark Knight még az első Nolan adaptációnál is tovább megy: Batman esendő, emberi arcát, az örök kétségek között őrlődő, végeredményben az áldozathozatalra is kész hős képét mutatja be. A film egyéb fő- és mellék szerepeiben is remek színészek veszik fel a kiváló karakterek jelmezeit. Aaron Eckhart igazán hitelesen alakítja az idealista főügyész Harvey Dent és a gonosz által maga alá gyűrt Kétarc szerepét. Gary Oldman James Gordon rendőrfőnök, Micha Caine Alfred Pennyworth, Morgan Freeman Lucius Fox, Maggie Gyllenhaal Rachel Dawes, Eric Roberts Salvatore Maroni szerepében remekel, együtt izmos szereplőgárdát alkotnak.
A film – főleg az előzmények ismeretében – Joker, illetve az őt alakító Heath Ledger nagy mutatványa. Jack Nicholson véleményem szerint bármit képes eljátszani, és máig emlékezetes Joker alakítása a Burton féle filmben, de Heath Ledger átírja az eddigi Jokerértelmezést is. Az új film Jokerje az őrült gonosz megtestesítője. Nem tudjuk honnan jön, és merre tart. Teljesen kiszámíthatatlan, nem jön számításba nála sem pénz, sem emberi élet. A Káoszt akarja, létének ez az alapja. Joker tébolyodott, de nem örült, gondolkodásában pedig leginkább Anton Chigurh alakjával rokonítható.
Nolan ügyesen szövi a film történetét, a két és fél órás filmidő észrevétlenül robog előre. Hangos robbanások, látványos autósüldözések, fejlett technika fénylik fel a vásznon. Nolan viszont nem elégszik meg, a Káosz és a terrorizmus elleni harc természetét is kutatja, amelyből egyértelműen kiolvasható a 9/11 utánérzése. Ami viszont a – véleményem szerint – a film legnagyobb erénye, az a szuperhősi mivolt árnyoldalainak bemutatása. A The Dark Knight felteszi azt az alapkérdést, amit – ugyan csekély – ismereteim szerint eddig egyik szuperhősről szóló filmadaptáció nem tett meg: a mindenféle világi hatalomtól, hivatalos erőszakszervezettől független szuperhős létének alapjára kérdez rá, valamint a jó és rossz közötti határvonal vékony voltára mutat rá.
Joker él, de Heath Ledger meghalt. A Batman legendárium a poraiból újra lett teremtve. Azt a kérdést, hogy a The Dark Knight után vajon lehet-e, érdemes-e továbblépni, nehéz megválaszolni, mindenesetre Christopher Nolan magasra helyezte a lécet.

(Christopher Nolan: Batman The Dark Knight)