A Sötétség angyala című regény A halál angyala folytatása, ám a második kötet önálló létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg, az első regény ismerete nélkül is élvezhető olvasmány. Kétségtelen azonban, hogy az első kötet története számos pluszinformációt hordoz magában a regénybeli miliő jobb megértéséhez.
Egy évvel a prostituáltakra speciálódott sorozatgyilkos ártalmatlanná tétele után (Beecham-ügy), A halál angyala történetének idején összetákolt nyomozócsoport ezúttal egy – látszólag – egyszerű gyerekrablási ügy (Libby Hatch-eset) nyomába ered. Hamarosan azonban kiderül, hogy ennél sokkal összetettebb és kényesebb ügy szálait kell kibogozniuk.
Ana Linarest, a manilai spanyol követ lányát elrabolták, aki azonban kis ujját sem akarja mozdítani lánya kiszabadítása érdekében, a kislány édesanyja azonban felkeresi Miss Howardot, aki időközben a New York-i rendőrség kötelékéből kilépve, magánnyomozói praxisba fogott. Laszlo Kreizler épp kényszerszünetet tart az általa vezetet intézet vezetésében, mert egy öngyilkossági eset miatt az intézet működőképességének vizsgálatát rendeleték el, így barátai rábeszélésére nagy erővel veti bele magát a kényes ügybe. Az ügy megoldásából ezúttal sem maradhat ki, John Schuyler Moore, a Times – egykori vagy jelenlegi – bűnügyi tudósítója, az Isaacson testvérek, valamint segítőik Stevie Tagger és Cyrus Montrose sem.
A Sötétség angyala nem foglalkozik olyan mélységekben a XIX: századi New York részletes megjelenítésével, mint elődje, azonban számos újabb korabeli információval leszünk gazdagabbal, amelyek ismételten Carr gondos kutatómunkájának eredménye. Carr számos, a regénybeli időt meghaladó, akkoriban vitatott, ma már széles körben elismert nyomozati technika (laboratóriumi munkák és a ballisztikai vizsgálatok), pszichológiai elmélet, össztársadalmi gondolkodás eredményeit dolgozza bele a történetbe.
Ötletesnek tartom a narrátori szereplő kicserélését. Ezúttal is körülbelül húsz év távlatából nézhetünk vissza a történtekre, ám ezúttal nem az újságírással foglalkozó Mr. Moore tollából ismerjük meg a nyomozás részleteit. A Sötétség angyalának elbeszélője a doktor által felkarolt, egykori utcagyerek, Stevie Tagger, vagy ahogy sokan ismerik, Csöves Stevie. A könyv stílusán is érezhető a narrátor-váltás, ahogy Mr. Moore is értékeli Stevei munkáját egy kiszólásában: "...: az elbeszélést csak lendületessége tartja egyben, egyébként sajnálatos módon hiányzik belőle a stílus." Carr könyvében azonban – véleményem szerint – ez stílusbravúr (kíváncsian várom, hogy ki lesz a készülőben levő, Az Armageddon angyala című kötet narrátora).
Ámulatba ejtő, ahogy Carr különféle zsánereket vegyít egymással, a nevelőregények, a melodráma műfaja, a lélektani krimi, a bírósági dráma, stb. elemeit pontos arányérzékkel gyúrja egy masszába. A történet során az üldözött személyre ezúttal hamar fény derül, ám a felelősségre vonás sokkal nehezebb, mint gondolnánk, Carr az angolszász bírósági büntetőeljárás tárgyalási szakából is kimerítő ízelítőt ad az olvasója számára.
Caleb Carr 1997-ben megjelent regénye, Görgey Etelka kitűnő fordításában, briliáns alkotás. Nem jobb és nem rosszabb A halál angyalánál, hanem éppolyan élvezetes olvasmány. Amennyire koherens a két könyv világa, annyira egymástól elütő. A kiadás ezúttal is jó iparos munka, néhány apróbb nyomdahibától eltekintve.
Egy évvel a prostituáltakra speciálódott sorozatgyilkos ártalmatlanná tétele után (Beecham-ügy), A halál angyala történetének idején összetákolt nyomozócsoport ezúttal egy – látszólag – egyszerű gyerekrablási ügy (Libby Hatch-eset) nyomába ered. Hamarosan azonban kiderül, hogy ennél sokkal összetettebb és kényesebb ügy szálait kell kibogozniuk.
Ana Linarest, a manilai spanyol követ lányát elrabolták, aki azonban kis ujját sem akarja mozdítani lánya kiszabadítása érdekében, a kislány édesanyja azonban felkeresi Miss Howardot, aki időközben a New York-i rendőrség kötelékéből kilépve, magánnyomozói praxisba fogott. Laszlo Kreizler épp kényszerszünetet tart az általa vezetet intézet vezetésében, mert egy öngyilkossági eset miatt az intézet működőképességének vizsgálatát rendeleték el, így barátai rábeszélésére nagy erővel veti bele magát a kényes ügybe. Az ügy megoldásából ezúttal sem maradhat ki, John Schuyler Moore, a Times – egykori vagy jelenlegi – bűnügyi tudósítója, az Isaacson testvérek, valamint segítőik Stevie Tagger és Cyrus Montrose sem.
A Sötétség angyala nem foglalkozik olyan mélységekben a XIX: századi New York részletes megjelenítésével, mint elődje, azonban számos újabb korabeli információval leszünk gazdagabbal, amelyek ismételten Carr gondos kutatómunkájának eredménye. Carr számos, a regénybeli időt meghaladó, akkoriban vitatott, ma már széles körben elismert nyomozati technika (laboratóriumi munkák és a ballisztikai vizsgálatok), pszichológiai elmélet, össztársadalmi gondolkodás eredményeit dolgozza bele a történetbe.
Ötletesnek tartom a narrátori szereplő kicserélését. Ezúttal is körülbelül húsz év távlatából nézhetünk vissza a történtekre, ám ezúttal nem az újságírással foglalkozó Mr. Moore tollából ismerjük meg a nyomozás részleteit. A Sötétség angyalának elbeszélője a doktor által felkarolt, egykori utcagyerek, Stevie Tagger, vagy ahogy sokan ismerik, Csöves Stevie. A könyv stílusán is érezhető a narrátor-váltás, ahogy Mr. Moore is értékeli Stevei munkáját egy kiszólásában: "...: az elbeszélést csak lendületessége tartja egyben, egyébként sajnálatos módon hiányzik belőle a stílus." Carr könyvében azonban – véleményem szerint – ez stílusbravúr (kíváncsian várom, hogy ki lesz a készülőben levő, Az Armageddon angyala című kötet narrátora).
Ámulatba ejtő, ahogy Carr különféle zsánereket vegyít egymással, a nevelőregények, a melodráma műfaja, a lélektani krimi, a bírósági dráma, stb. elemeit pontos arányérzékkel gyúrja egy masszába. A történet során az üldözött személyre ezúttal hamar fény derül, ám a felelősségre vonás sokkal nehezebb, mint gondolnánk, Carr az angolszász bírósági büntetőeljárás tárgyalási szakából is kimerítő ízelítőt ad az olvasója számára.
Caleb Carr 1997-ben megjelent regénye, Görgey Etelka kitűnő fordításában, briliáns alkotás. Nem jobb és nem rosszabb A halál angyalánál, hanem éppolyan élvezetes olvasmány. Amennyire koherens a két könyv világa, annyira egymástól elütő. A kiadás ezúttal is jó iparos munka, néhány apróbb nyomdahibától eltekintve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése