„A legnagyobb élő amerikai krimiíró” (The New York Times) áll a Krimiklub.hu kiadásában készült könyv borítólapján. Sosem szerettem az efféle hatásvadász, leellenőrizhetetlen figyelemkeltő szlogeneket, mindenesetre Elmore Leonard neve felkeltette az érdeklődésemet. A Glanc című regény ugyan nem az első Leonard mű a honi könyvpiacon, de korábban csak filmes adaptációk sikere nyomán kerülhetett a Leonard mű a magyar olvasó kezébe. A Szóljatok a köpcösnek!, a Csak lazán vagy a Mint a kámfor című – a film plakátjával illusztrált – könyvek azonban sosem csábítottak engem. Akkoriban ezeket a kiadásokat a film alapján készült termékeknek (elképzelhető, hogy tévesen) tudtam be. Aki ismeri Quentin Tarantinot (1993 óta ki ne ismerné), az is sokat hallhatott már a jelenleg 82 éves szerzőről. A kiadó sem feledkezett meg erről a kapcsolatról, és nem átallott egy QT mondattal megtoldani az idétlen PR szlogenek sorát („Imádom Elmore Leonardot. Rengeteget köszönhetek neki, az ő könyveit olvasva alakítottam ki a stílusomat.”) A Glanc is megért ugyan egy televíziós filmadaptációt (1988, rendező: Sandor Stern), de aligha hiszem, hogy erre valaki is emlékezne, vagy láthatta volna. Én biztosan nem találkoztam vele.Az 1985-ben íródott könyv a ponyva kiadásokra jellemző, már említett ajnározó mondatoktól eltekintve jó munka, és a zsebkönyv mérete is csalogatja az olvasót. A könyv bevezetőjében Stephen King áradozik Elmore Leonardról. Ezen sikerült felülemelkednem, és szerencsémre belevágtam a könyvbe.
Vincent Mora, Miami utcáin szolgál és véd. Egyik este egy rabló megsebesíti. Miután kikerül a kórházból, betegszabadságra Puerto Ricóba utazik. Iris Ruizzal, a helyi prostituálttal itt találkozik. A gyönyörű nőt szeretné a rá leselkedő veszélyektől megóvnia, de próbálkozásai eredmény nélkül maradnak. Iris Atlantic City egyik szállodaépületének erkélyéről lezuhanva szörnyethal. Vincent a lány gyilkosa után veti magát, illetékességi területén kívül, saját szakállára nyomoz. A nyomok a csillogó-villogó kaszinók világába vezet. Miközben Vincent a gyilkos után kutakodik, Teddy Magyk személyében egy kisstílű, bosszúszomjas figura minden energiáját abba fekteti, hogy Vincenten megbosszulja hét évvel korábbi bebörtönzését.
Leonard nem építi fel karaktereit olyan míves gondossággal, mint Mankell vagy Carr, ő e tekintetben a hagyományos bűnügyi regénybe illő karakterábrázolás gyakorlója. A szereplők magánéletéről, motivációról a kelleténél többet nem árul el. Karaktereket alkot, és nem személyiségeket ábrázol. Természetesen ezt nem rovom fel hibaként még akkor sem, ha Mankell és Carr könyvei épp emiatt nyűgöztek le. Könyve nem sodró lendületű, ám több szálon futó történetfűzésével és dialógusaival köti le az olvasó figyelmét. Ahogy a Szóljatok a köpcösnek! Chili Palmere, úgy Vincent Mora is csavaros észjárásával állja meg a helyét a prostituáltakkal, alvilági figurákkal, szerencsejáték-függőkkel, szálloda tulajdonosokkal terhelt közegben (filmes párhuzamként Tom Reagan alakja jut eszembe a Coen univerzumból – Miller’s Crossing).
Első találkozásom az író Elmore Leonarddal jóra sikeredett, érdemes lesz a krimiklub.hu kiadásaira is odafigyelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése