2008. július 31., csütörtök

Hjalmar Söderberg: Doktor Glas; Polar Könyvek, Budapest, 2008


Hjalmar Söderberg (1869-1941) a vámtisztviselőből lett újságíró – akit az egyik legnagyobb skandináv íróként tartanak számon – nevét korábban sosem hallottam, ami nem meglepő annak fényben, hogy hazánkban eddig ismeretlen szerzőnek számított. A könyvtárban akadt a kezembe a fő művének tartott írása, a Doktor Glas, amely 1905-ben jelent meg először, és akkoriban hatalmas botrány kavart. Ezen nem is lehet csodálkozni, hisz olyan gondolatok jelennek meg a regényben, amivel jóval megelőzte korát. Söderberg máig izgalmas témákat feszeget a könyvben, mint például a házasságtörés, szexualitás, eutanázia, abortusz, erkölcs és vallás kapcsolata, a vallás megkérdőjelezése. Ma azért akkor traumát ezek a gondolatok már nem okoznak az olvasónak, mint akkoriban okozhattak.
A Stockholmban praktizáló Tyko Gabriel Glast egy júniusi délután rendelőjében felkeresi a gyönyörű Helga Gregorius, a lelkész felesége. A nő kezét tördelve elmeséli, hogy beleszeretett egy ifjúba, és képtelen teljesíteni házassági kötelezettségeit. A férjét sosem szerette, a sors szülte kényszerből ment hozzá feleségül. Arra kéri orvosát, hogy segítsen valahogy tőle távol tartani a férjét. A nő jó ajtón kopogtatott be, a doktor sosem szerette a lelkészt, többek között ezért is kötelességének érzi, hogy segítséget nyújtson ennek az esendő asszonynak, egészen odáig, hogy végül szívrohamnak álcázva megöli Luther odaadó szolgáját. A könyv egy szerelmi háromszög, vagy inkább – a doktor szemében visszataszító férj, Gregorius lelkész, a fiatal szerető, Klas Recke, és a plátói szerelmes doktor Glas, valamint Helga Gregorius által bezárt titkos – négyszög történetét dolgozza fel:
A Doktor Glas naplóregény, amely a címszereplő öthónapos bejegyzését követi nyomon, a napi történésektől kezdve, az időjáráson, a múltbeli emlékeken való töprengéseken keresztül, egészen a személyiségelemzésekig. Az olykor ironikus és szellemes, olykor pedig komor és érzelmes monológokból egy intelligens, művelt, magányos, racionális, hideg, és tulajdonképpen szimpatikus harmincéves férfi alakja bontakozik ki a szemünk előtt.
Söderberg a napló elbeszélésmód használatával a rövid, tömör, világos stílust teremtett a könyvben, amely alkalmas a címszereplő lelkivilágának jellemzésére is. Amikor Glas elhatározza tettét, egye inkább a tervezés foglya lesz, bezárkózik magányába, és a naplóbejegyzések sűrűsödnek, hosszabbodnak. Glas gyilkos tettével tulajdonképpen saját büntetőbírája lesz, mindinkább elzárkózik a külvilág elől.
A Polar Könyvek sorozatában megjelent kemény kötésű könyv olvasóbarát megjelenésű, bár van benne némi arisztokrata jelleg, ahogy abban is, amit egy XXI. századi olvasó egy XX. század eleji regény olvasása során érez.

Nincsenek megjegyzések: