Július folyamán számos filmet néztem meg, amelyről eddig hallgattam. Úgy gondoltam, pár sorban összefoglalom a benyomásaimat.
RIDLEY SCOTT: AMERIKAI GENGSZTER (American Gangster, 2007)
Frank Lucas (Denzel Washington) a múlt század hetvenes éveiben vált Harlem drogbárójává. Vagyonát a Vietnámból visszatérő katonák koporsójában Amerikába csempészett heroinből szedett össze. A film másik szálában Richi Roberts (Russel Crowe) felügyelő rendőrségen belüli és kívüli harcát követhetjük végig. Ridley Scottról nincs túl jó véleményem a Gladiátor óta. Az Amerikai gengszter tulajdonképpen tisztességesen megcsinált film, de nincs benne semmi eredeti. Kapunk egy kicsit a Keresztapából, egy kicsit a Serpicoból. Azt is megtudhatjuk, hogy Denzel Washington bűnözőként is gentlemanként hat, Russel Croweban meg még mindig ott szunnyad az ösztönszerű őserő.
SUSANNE BIER: A TŰZ MARTALÉKA (Things We Lost in the Fire, 2007)
Számos esetben láttunk már olyat, hogy az európai filmművészet hagyományain nevelkedő rendező átmerészkedik a Tengerentúlra, és kipróbálja tehetségét Hollywood világában. Susanne Bier olyan remek filmekkel járult hozzá az egyetemes filmtörténethez, mint például a Testvéred feleségét. A tűz martaléka történetében erős szálakkal kötődik a dán filmhez, de a kettő mégsem ugyanaz, remakéről szerencsére nem beszélhetünk (Semmit sem tartok szánalmasabbnak, mint amikor például Michael Haneke kockáról kockára Amerikában újraforgatja a Funny Games-t). A nő (Halle Berry) férje (David Duchovny) meghal, miközben megpróbál egy veszekedő házaspárt szétválasztani. A férfi narkós barátja (Benico Del Toro) azt az egyetlen embert veszíti el, aki maradéktalanul elfogadta. A férfi és az özvegy között különös kapcsolat szövődik, amely a hiány betöltését szolgálja. A történettel tulajdonképpen nincs baj, A színészek is jók, mégsem működik az egész úgy, ahogy Dániában működött. A makulátlan fényképezés már-már zavarba ejtő, és a néhol izgő-mozgó kamera disszonánsan hat együtt. Egyszer nézhető, de könnyen felejthető film. Reméljük Bier csak vakációzni ment az Újvilágba, és nemsokára megint az északi vizeken evez majd.
NATASHA ARTHY: NÉZZ BALRA, OTT EGY SVÉD! (Se til venstre, der er en svensker, 2003)
A kortárs dán film folyamatosan ámulatba ejt, egyszerűen nem tudok betelni velük. Natasha Arthy filmje is olyan irreális konfliktushelyzetbe állatja szereplőit, amennyire az Élet maga teheti. Katrine (Sidse Babett Knudsen) és Thomsen (Søren Byder) az esküvőjére készül. Az ifjú ara nővére. Mette (Lotte Andersen) az Idegszanatóriumban, mióta Jonas (Björn Kjellman) elhagyta. A nő nem meri testvérének elmondani házasságát, közben Jonas is megérkezik, és megannyi sebet tép fel. A Nézz balra, ott egy svéd! amennyire komoly, legalább ugyanannyira komolytalan. A film végig egyensúlyozik a kőkemény családi dráma és a maga egyszerűségében vidám vígjáték között, és rendkívül pontosan sikerül is a mértéket megtartania.
MARTIN MCDONAGH: ERŐSZAKIK (In Bruges, 2008)
Martin McDonagh ír drámaíró, akit a 2007-es POSzT alkalmával sikerült megszeretnem, amikor az egri Gárdonyi Színház jóvoltából A Párnaembert láthattam, aztán az Európa Kiadó drámasorozatában megjelent POGÁNYTÁNC című kötetben olvastam Az Inishmore-i hadnagy drámáját. McDonagh a krimit groteszk humorral elegyíti. Nincs ez másként az In Bruges-ben sem (a magyar cím hihetetlenül szerencsétlen és ügyetlen). A két bérgyilkost, Rayt (Colin Farrell) és Kent (Brendan Gleeson) főnökük, Harry (Ralph Fiennes) Brugesbe küldi egy akció után, ahol a hívására kell várniuk. Ray szenved attól, hogy az egyik bevetés alkalmával egy fiút is megölt véletlenül, az öngyilkosság gondolatával is foglalkozik. Harry Kent azzal bízza meg, hogy ölje meg Rayt, mert a hiba nem maradhat megtorlatlanul. A komoly és vicces történet közben egy ír turista szemével megelevenedik szemünk előtt Bruges óvárosa. McDonagh egész estés filmes kiruccanása bár nem volt rám olyan hatással, mint a vele való színházi találkozás, de meglehetősen intelligens rendezésű film, amelyben a színészek a maximumot hozzák ki magukból.
WERNER HERZOG: HAJNALI MENTŐAKCIÓ (Rescue Dawn, 2006)
RIDLEY SCOTT: AMERIKAI GENGSZTER (American Gangster, 2007)
Frank Lucas (Denzel Washington) a múlt század hetvenes éveiben vált Harlem drogbárójává. Vagyonát a Vietnámból visszatérő katonák koporsójában Amerikába csempészett heroinből szedett össze. A film másik szálában Richi Roberts (Russel Crowe) felügyelő rendőrségen belüli és kívüli harcát követhetjük végig. Ridley Scottról nincs túl jó véleményem a Gladiátor óta. Az Amerikai gengszter tulajdonképpen tisztességesen megcsinált film, de nincs benne semmi eredeti. Kapunk egy kicsit a Keresztapából, egy kicsit a Serpicoból. Azt is megtudhatjuk, hogy Denzel Washington bűnözőként is gentlemanként hat, Russel Croweban meg még mindig ott szunnyad az ösztönszerű őserő.SUSANNE BIER: A TŰZ MARTALÉKA (Things We Lost in the Fire, 2007)
Számos esetben láttunk már olyat, hogy az európai filmművészet hagyományain nevelkedő rendező átmerészkedik a Tengerentúlra, és kipróbálja tehetségét Hollywood világában. Susanne Bier olyan remek filmekkel járult hozzá az egyetemes filmtörténethez, mint például a Testvéred feleségét. A tűz martaléka történetében erős szálakkal kötődik a dán filmhez, de a kettő mégsem ugyanaz, remakéről szerencsére nem beszélhetünk (Semmit sem tartok szánalmasabbnak, mint amikor például Michael Haneke kockáról kockára Amerikában újraforgatja a Funny Games-t). A nő (Halle Berry) férje (David Duchovny) meghal, miközben megpróbál egy veszekedő házaspárt szétválasztani. A férfi narkós barátja (Benico Del Toro) azt az egyetlen embert veszíti el, aki maradéktalanul elfogadta. A férfi és az özvegy között különös kapcsolat szövődik, amely a hiány betöltését szolgálja. A történettel tulajdonképpen nincs baj, A színészek is jók, mégsem működik az egész úgy, ahogy Dániában működött. A makulátlan fényképezés már-már zavarba ejtő, és a néhol izgő-mozgó kamera disszonánsan hat együtt. Egyszer nézhető, de könnyen felejthető film. Reméljük Bier csak vakációzni ment az Újvilágba, és nemsokára megint az északi vizeken evez majd.NATASHA ARTHY: NÉZZ BALRA, OTT EGY SVÉD! (Se til venstre, der er en svensker, 2003)
A kortárs dán film folyamatosan ámulatba ejt, egyszerűen nem tudok betelni velük. Natasha Arthy filmje is olyan irreális konfliktushelyzetbe állatja szereplőit, amennyire az Élet maga teheti. Katrine (Sidse Babett Knudsen) és Thomsen (Søren Byder) az esküvőjére készül. Az ifjú ara nővére. Mette (Lotte Andersen) az Idegszanatóriumban, mióta Jonas (Björn Kjellman) elhagyta. A nő nem meri testvérének elmondani házasságát, közben Jonas is megérkezik, és megannyi sebet tép fel. A Nézz balra, ott egy svéd! amennyire komoly, legalább ugyanannyira komolytalan. A film végig egyensúlyozik a kőkemény családi dráma és a maga egyszerűségében vidám vígjáték között, és rendkívül pontosan sikerül is a mértéket megtartania.MARTIN MCDONAGH: ERŐSZAKIK (In Bruges, 2008)
Martin McDonagh ír drámaíró, akit a 2007-es POSzT alkalmával sikerült megszeretnem, amikor az egri Gárdonyi Színház jóvoltából A Párnaembert láthattam, aztán az Európa Kiadó drámasorozatában megjelent POGÁNYTÁNC című kötetben olvastam Az Inishmore-i hadnagy drámáját. McDonagh a krimit groteszk humorral elegyíti. Nincs ez másként az In Bruges-ben sem (a magyar cím hihetetlenül szerencsétlen és ügyetlen). A két bérgyilkost, Rayt (Colin Farrell) és Kent (Brendan Gleeson) főnökük, Harry (Ralph Fiennes) Brugesbe küldi egy akció után, ahol a hívására kell várniuk. Ray szenved attól, hogy az egyik bevetés alkalmával egy fiút is megölt véletlenül, az öngyilkosság gondolatával is foglalkozik. Harry Kent azzal bízza meg, hogy ölje meg Rayt, mert a hiba nem maradhat megtorlatlanul. A komoly és vicces történet közben egy ír turista szemével megelevenedik szemünk előtt Bruges óvárosa. McDonagh egész estés filmes kiruccanása bár nem volt rám olyan hatással, mint a vele való színházi találkozás, de meglehetősen intelligens rendezésű film, amelyben a színészek a maximumot hozzák ki magukból.WERNER HERZOG: HAJNALI MENTŐAKCIÓ (Rescue Dawn, 2006)
A film megtörtént eseményeken alapszik. A német születésű Dieter Dengler (Christian Bale) egész életében pilóta akart lenni. 18 éves korában az Egyesült Államokba költözött, ahol a vietnámi háború idején beállt a hadseregbe. Egy bevetés során gépét lelőtték Laosz felett, őt pedig foglyul ejtették. A kínzások, éheztetések során ment keresztül, de Dieter türelmesen kivárta a kínálkozó alkalmat és néhány társával együtt megszökött a fogolytáborból. Vietnámról számos filmet láthatott már a nagyérdemű, ezek közül a legjobb – véleményem szerint – még mindig Coppola Apokalipszis, Most-ja. Werner Herzogot egyáltalán nem ismerem, így nem tudom az őt híressé tevő életművét (amelyben olyan filmek vannak, mint a Fitzcarraldo, a Kaspar Hauser, a Nosferatu, a Cobra Verde, az Aguirre, a Woyzeck és a Legkedvesebb ellenségem) és legújabb opuszát egymás fényében értékelni. A Hajnali mentőakció közepes film, a filmtörténet simán elbírná a hiányát. Nem ad újabbat a Vietnámi háború képed feldolgozásához, viszont ennél sokkal rosszabb filmek is készültek már a témában.
JOHNNY TO: Száműzöttek (Fong juk, 2006)
John Woo után Johnny To is kezdi szélesebb körben meghódítani Európát (várható, hogy előbb-utóbb Amerikába is meghívást kap). Az Adásunkat megszakítjuk pörgő akciómozija után hazánkban is látható egy igazi keleti western mozi, akarom mondani egy eastern. A film a Volt egyszer egy vadnyugatot idéző elnyújtott leszámolás jelenettel kezdődik. Wo-ra a volt főnöke azt a bérgyilkos bandát küldi rá, hogy öljék meg, akiket azért hagyott el, hogy családot alapítson. Az akció kudarcba fullad, és az egykori bajtársak egy utolsó dobásra készülnek. A gengszterfőnök azonban nem nézi jó szemmel az engedetlenséget, így a bandának menekülnie kell. A film belevaló hongkongi akciómozi a maga balettjával, mitikus vonásaival együtt. Néhol (főleg a nyitánynál) a lelassított, kimerevített akciójelenteket túlzónak éreztem, de valószínűleg ez pusztán csak az európai érzékeimnek hat furcsán.
JOHNNY TO: Száműzöttek (Fong juk, 2006)
John Woo után Johnny To is kezdi szélesebb körben meghódítani Európát (várható, hogy előbb-utóbb Amerikába is meghívást kap). Az Adásunkat megszakítjuk pörgő akciómozija után hazánkban is látható egy igazi keleti western mozi, akarom mondani egy eastern. A film a Volt egyszer egy vadnyugatot idéző elnyújtott leszámolás jelenettel kezdődik. Wo-ra a volt főnöke azt a bérgyilkos bandát küldi rá, hogy öljék meg, akiket azért hagyott el, hogy családot alapítson. Az akció kudarcba fullad, és az egykori bajtársak egy utolsó dobásra készülnek. A gengszterfőnök azonban nem nézi jó szemmel az engedetlenséget, így a bandának menekülnie kell. A film belevaló hongkongi akciómozi a maga balettjával, mitikus vonásaival együtt. Néhol (főleg a nyitánynál) a lelassított, kimerevített akciójelenteket túlzónak éreztem, de valószínűleg ez pusztán csak az európai érzékeimnek hat furcsán. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése