A Pécsi Szabadtéri Játékok keretében a pécsi író, Sárosi István Gyilkos etűdök című drámáját dolgozta színpadra Szikora János rendező. Az előadás az Anna udvarba volt meghirdetve. Az utóbbi napok időjárási körülményeire tekintettel párnával, kardigánnal felszerelkezve érkeztünk meg a helyszínre. A szabadtérről az előadás azonban a Horvát Színház apró előadó termébe került. Szikora János közönségbarát bevezetéséből a változtatás okát is megtudtuk: a folyamatos esőzés az előadást abba a térbe kényszeríttette be, amelyben született. A nézői reakciók, és az alkotók tapasztalatai azt indokolták, hogy az előadás a megszületésének helyén éljen tovább, ahol jobban lehet élvezni a színészi játék intim közelségét is. Annak ellenére, hogy szabadtéri előadásra készültem fel, nem ért csalódás a változtatás miatt, mindig is szerettem a kamaratermek, a szobaszínházak levegőtlen légkörét. Ez a fajta színházi élmény sokkal közelebb áll hozzám, mint a díszes-fényes nagyszínházi pompa.
A Gyilkos etűdök az alcím szerint halál Á-dúrban, két szólamra, hat hangszerre. Lehetne mondani azt is, hogy férfi és nő háromszor. A darab alapját – mint állítólag a szerző megannyi művének – igaz történet adta, a dráma maga természetesen már fikció. Katát és Bálintot, a híres színészházaspárt holtan találják otthonukban, mindkettejükkel lőfegyver okozta seb végzett. A helyszínre kirendelt nyomozó és pszichológusnő a tett indítékai után kutatnak, a darabot próbáló színész és színésznő is az esetben rejlő drámát akarják rekonstruálni. Három szinten, folyamatos váltásokkal, egymásba áttűnő jelenetekkel (véleményem szerint felesleges volt azt a drámában kimondani, a néző – legalábbis én – érti, mi is folyik a színpadon) rakodnak egymásra a történet mozaikdarabjai. Bálint csak akkor érez szexuális kielégülést, ha Kata a nála jóval idősebb színházi rendezővel Gyulával flörtöl. Kata a játékba csak férje érdekében megy bele. A férfi azonban a szexuális deviancia és a féltékenység szorítókötelében őrlődik. Az évek alatt a pár kapcsolatát a játék alaposan felkavarja. A történetnek három befejezését látjuk, amelyben meghal férfi és meghal nő is. A nyomozó álláspontja szerint a hisztérikus és gonosz nő miatt a férfi húzza meg a ravaszt, a pszichológusnő szerint az áldozat nő több megaláztatást már nem bírván elviselni, lelövi a férfit. Az előadást próbáló férfi és nő kezei között maga a dráma hal meg. A többszintes képkirakóba negyedik elemként maga a néző lép be.
A szerepeket játszó Szikszai Rémusz (akit érdekes volt látni a Mulatság B legénye után egy másik szerepben is) és a harmadéves színművészeti főiskolás Petrik Andrea komoly fizikai és lelki munkát végeznek az előadás 80 perce alatt. Főleg Petrik Andre játéka tetszett az előadásban, Szikszai is jól működött a párosban, de játékával velem még nem tudta feledtetni a Mulatságot (ezért is veszélyes egy annyira jól sikerült darab, mert nehéz kilépni az árnyékából). Élő, feszes tempójú előadást kaptam a Horvát Színházban. A karakter- és a szituációváltások sokszor párbeszéd közben történnek, de az előadás során ez végig jól követhető, érthető. Szikora János díszlete egyidejűleg egyszerű és metaforikus (a szín Kata és Bálint szobája, ahol a gyilkos tett is elkövettetett: ágy, asztal, karosszék, firdzsider, könyvespolc). A jegyeket még júniusban a POSzT ideje alatt vásároltuk, akkor az jegyárus javasolta az utolsó előadást, mert akkorra jobban összeáll az előadás. A színészek az előadások előtt két hétig gyakorolták a darabot és júliusban összesen 7 előadást játszottak el. Úgy gondolom, Szikoráék jó előadást alkottak, de a későbbiekben – ha egyáltalán lesz folytatása valahol – sokat fog még javulni. 
(fotók: Tóth László; www.port.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése