2008. július 17., csütörtök

Julian Barnes: Anglia, Anglia; Ulpius-ház Kiadó, Budapest, 2007

Kíváncsi voltam Anglia, az utóbbi időben, sokat emlegetett írójára, Julian Barnes-ra. Az Ulpius-ház Könyvkiadó jóvoltából több munkája (Dumáljuk meg rendesen; A világ története 10 és ½ fejezetben; Szerelem meg miegymás; A napba nézve; Falubert papagája) is eljuthatott a magyar olvasóközönséghez. Az 1998-ban írt Anglia, Anglia (Vintage) című regényével ismerkedhettem meg, Gács Anna kiváló fordításában.
Sir Jack Pitman, a kissé különc angol milliárdos, kitalálja, hogy életművét csak olyasféle nagydobás koronázhatja meg, mint amilyen Beethovennek a IX. szimfónia volt. A Projekt hamar körvonalazódik a fejében: létrehozza az Anglia skanzent, melyben minden értékeset, ami angol, összegyűjt és a kíváncsi szemek elé tár. Mint egy valamire való pénzügyi despota, a Projekt megvalósítására egy csapatot hoz létre, és elkezdődik a brain storming.


Az 50 Legangolabb Dolog (a Minőségi Szabadidőprogram közvélemény-kutatásai alapján)

1. A KIRÁLYI CSALÁD
2. BIG BEN / PARLAMENT
3. A MANCHESTER UNITED FUTBALLCSAPAT
4. OSZTÁLYTAGOZÓDÁS
5. PUBOK
6. VÖRÖSBEGY A HÓBAN
7. ROBIN HOOD ÉS VIDÁM CIMBORÁI
8. KRIKETT
9. DOVER FEHÉR SZIKLÁI
10. IMPERIALIZMUS
11. ANGOL ZÁSZLÓ
12. SZNOBIZMUS
13. ISTEN ÓVJA A KIRÁLYNŐT (KIRÁLYT)
14. BBC
15. WEST END
16. A TIMES CÍMŰ NAPILAP
17. SHAKESPEARE
18. ZSÚPFEDELES HÁZIKÓK
19. EGY CSÉSZE TEJES TEA
20. STONEHEDGE
21. FAPOFA
22. VÁSÁRLÁS
23. NARANCSLEKVÁR
24. BEEFEATEREK ÉS A TOWER
25. LONDONI TAXIK
26. KEMÉNYKALAP
27. KLASSZIKUSOK A KÉPERNYŐN
28. OXFORD ÉS CAMBRIDGE
29. A HARRODS ÁRUHÁZ
30. EMELETES PIROS BUSZOK
31. KÉPMUTATÁS
32. KERTÉSZKEDÉS
33. MEGBÍZHATATLANSÁG
34. FAVÁZAS ÉPÜLETEK
35. HOMOSZEXUALITÁS
36. ALICE CSODAORSZÁGBAN
37. WINSTON CHURCHILL
38. MARKS & SPENCER
39. AZ ANGLIAI CSATA
40. FRANCIS DRAKE
41. ZÁSZLÓS DÍSZSZEMLE
42. PANASZKODÁS
43. VIKTÓRIA KIRÁLYNŐ
44. REGGELI
45. SÖR (MELEG SÖR)
46. KIMÉRTSÉG
47. A WEMBLEY STADION
48. ELŐKELŐ MAGÁNISKOLÁK
49. A MOSAKODÁS HIÁNYA
50. MAGNA CHARTA

A Minőségi Szabadidőprogram közvélemény-kutatási – Sir Jack által megrostált – eredményei alapján Anglia, Anglia elnevezéssel az egykori Wight-szigeten megvalósul a Projekt. A Pitman birodalom megalkotja az Óhazától különálló autentikus másolatot, amely a – leginkább amerikai – turisták kedvence lesz, hisz itt szemtanúi lehetnek az angliai csatának, I. Károly kivégzésének, megnézhetik Robin Hoodot és vidám csapatát a sherwoodi erdőben, találkozhatnak a Királlyal, láthatják a Manchester United meccseit, vörösbegyeket a hóban, vásárolhatnak a Harrods áruházban, olvashatják a Timest, utazhatnak a Londoni taxival vagy az emeletes piros buszokon, összességében olcsóbban és kényelmesebben, mint Angolhonban.
Sir Jack Pitman nem éppen a legelbűvölőbb fickó a világon, és amikor fény derül egy sötét titkára (May néni) vissza kell vonulnia a háttérbe. A regény tulajdonképpeni főszereplője, a tervezőcsapat egyik tagja, Martha Cochrane vezérigazgató veszi át a szigeten a hatalmat, aki apakomplexussal küzd, mióta az édesapja gyerekkorában elhagyta őt, zsebében Nottinghamshire megyével. Martha az életét, mint ifjú megcsalatott lány kezdi, középkorú puccsistaként folytatja, és trónjáról letaszított vénlányként tér vissza Angolhonba, az egykori virágzó ország letűnt vidékére.
A Projekt olyannyira beválik, hogy a játékpark szereplői, akiknek játszaniuk kellene a szerepeket, fokozatosan azonosulnak is velük. Az igazi Nagy-Britannia lassan háttérbe kerül, a turisták elkerülik, az Óanglia nevet veszi föl, és már a Times-t sem ott adják ki. A Wight-szigeten születő Anglia Anglia fokozatosan elszakad az anyaországtól, és emancipálódik a nemzetközi politikában, mindezt az óhaza kárára. Óangliát elkerülik a turisták, elfeledkezik róla egész Európa. A másolat igaziból nem különbözik az eredetitől, sőt csak idő kérdése, és az eredetivé válik maga is, mondja egy helyütt Sir Jack.
Barnes cinikus humorral fűszerezett utópiája érdekes olvasmány, mégsem fog meg igazán, könnyen lehet, hogy a háttérben a legújabb Block bérgyilkos sztori iránti türelmetlen várakozásom áll, illetve az, hogy kétszer is megszakítottam a könyv olvasását, holott nem szokásom. Korábban valahogy Kurt Vonnegut sem tudott sajátos humorával elvarázsolni, és Barnes sem. Személyes attitűdömben keresendő a hiba.

Nincsenek megjegyzések: