Csajok, Buli, Recina

Képeslapra rajzolt görög sziget, ahol éjkék a tenger, hófehér a házikó fala, és tengerkék az ablakkeret. Donna és lánya él az idilli kis szigeten, egy kis szállodát üzemeltetve. Sophie, a lány húsz évesen olyat akar tenni, amit édesanyja sosem tett meg, össze akarja kötni életét egy férfival Isten és Ember színe előtt. Az ifjú leányok az esküvőjüket leginkább úgy képzelik el, hogy édesapjuk vezetik a nagy pillanatban őket az oltár elé. Csakhogy Sophie nem ismeri az édesapját, anyja ez idáig ködös emlékfoszlányokat volt hajlandó elárulni csemetéjének. Sophie azonban megtalálja anyja naplóját abból az évből, amikor fogant, és kiderül, mindjárt három férfi is aspirálhat a megtisztelő apai címre. Gyorsan fogant ötletből mindhárom férfiút meghívja anyja nevében az esküvőre. Hogy teljes legyen a kép az esküvőre megérkezik Tánya és Rosie, Donna fiatalkori barátnői, a fiatalkori Dinamó zenekar tagjai.
A történet nem eredeti, sőt inkább butyuta, de az alkotók azt tették, amit tenniük kellett ebben a helyzetben, egyáltalán nem vették komolyan magukat, így váltak hitelessé. A Mamma mia! a világhírű svéd zenekar, az ABBA univerzumokat átszelő dalaira épül, minden más csak ürügy. A film alapvetően igazi csajszis film, de még anyáink korosztályának is való, mégis a férfiak sem restellhetik megnézni ezt a pasztellszínekben pompázó filmre turbózott Broadway slágert. A svéd négyes fogat zenéje számomra legalább annyira meghatározó fiatalkori (és még felnőttkorban is ható) élmény, mint a gombafejű beatek muzsikája.
A rendezői székbe a darab Broadway-előadásának rendezője, Phyllida Lloyd ült, és a produkcióhoz olyan nagy sztárok, mint Meryl Streep, Colin Firth, Pierce Brosnan vagy Stellan Skarsgard is csatlakozott. A szereplőgárda láthatóan jól érezte magát a szerepben, maguk is csupa mókának és kacagásnak fogva fel a filmet. Meryl Streep véleményem szerint újabb bizonyítékát adta annak, hogy Ő ugyanaz női színészként, mint Jack Nicholson férfi színészként. Mindent el tud játszani, és ráadásul ugyanazon az igen magas színvonalon.
A film az első perctől az utolsó percig robog előre. 24 óra kaotikus, varázslatos kavalkád kerekedik a csöppnyi görög szigeten. Felhangzik a Chiqiuta; a Money, Money, Money; (amelynek magyar feliratozás nagyon vicces: „mani, mani, mani”), a Honey, Honey; a Super Trouper, stb. A Mamma mia! kidomborítja az ABBA slágerek játékos, frivol mivoltát, így lesz például a Dancing Queenből a független nők dicshimnusza, az I Do, I Do, I Do, I Do című nótából Isten előtti szerelmi hűségnyilatkozat, a Gimme! Gimme! Gimme! (A Man After Midnight) slágerből leánybúcsúztatós férfivetkőztető.
A csajok fülsértően sikongatnak, a helyi lakosokat jelezni kívánt arcok, mint vokalisták és táncosok, beszállnak a népünnepélybe. Bohóckodik az egész stáb, és így lesz a gagyiból szerethető, nyári frissítő üdítő. Aki nem szégyelli magát átengedni ennek az élvezetnek, az kitűnően fog szórakozni és kikapcsolni a film játékideje alatt.

(Phyllida Lloyd: Mamma Mia!)