A Bunge Gimnázium egyik tanárnőjét a szintén az iskolában dolgozó férje holtan találja közös otthonukban egy átszeretkezett és átmulatott éjszaka után. A férfinek alibije nincs, és nem emlékszik semmire sem. Miután minden ellene szól, elítélik. A börtöncellában feldereng valami arról a homályos éjszakára. Telefonál a rendőrségre, de nem éri el az illetékest, ezért levelet ír a gyilkosnak.Van Veeteren felügyelő kezdettől fogva gyanította, hogy ebben az ügyben valami nincs rendben, és nem a férfi az elkövető. Van Veeteren az a fajta nyomozó, akinek a megérzései mindig nyomra vezetnek 20 esetből 19-szer, és ezt nem rest hangsúlyozni.
Az Animus kiadó jóvoltából újabb nyári könnyed olvasmányban részesülhettem a skandináv krimi remekeinek egyike révén, ezúttal a kevésbé északi nevű Hakan Nesser tollából valót. Ez a kiadás jobban sikerült, mint Az utolsó rítusé, de még mindig sok a bosszantó elírási hiba benne. Sokkal figyelmesebbek és igényesebbek lehetnének a kiadónál.
Habár Van Veeteren felügyelő alakja nem annyira kidolgozott, mint a Mankell könyvek Kurt Wallander rendőréé, de talán többet kapunk egy-két klasszikusnak mondott nyomozó alak alkoholista sztereotípiájánál. Van Veeteren magának való alak. Elvált, abajgatja lánya nála ragadt kutyáját, olykor meglátogatja a börtönben sínylődő drogos fiát, modortalan a kollégáival és az általa is ártatlannak tartott gyanúsítottal. Kétségek gyötrik, de ez a fajta szkepticizmus nincs olyan jól kidolgozva, mint a Mankell könyveket jellemző. életszagúbb hamis nyom (ne felejtsük el persze, hogy Nesser könyve fele olyan hosszú terjedelmű, mint Mankellé)
A történettel a gyakorlott krimi olvasónak nem lehet baja. Nem állítom azt, hogy ennél csavarosabb gyilkossági történetet nem olvastam már, de a végéig, vagy az előtt egy kicsivel még nem is sejtettem a valódi tettes kilétét. Nyári strandszezonra mindenképp kellemes kikapcsolódás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése