Lawrence Block: A betörő, aki eladta Ted Williamst; Agave Kiadó, Budapest, 2008

Egy krimisorozat egyes darabjai általában „a ne változtass a jól bevált recepten” rendezőelve szerint termeli ki az újabb ás újabb történeteket. Nincs ez másként Lawrence Block sorozatainál. Vegyük például Matt Scuddert, a szerencsétlen baleset utána rendőrségtől kilépő magánnyomozót, aki nem vállal el minden ügyet, csak amihez kedve van. Nem szab magas tarifát, némi pénzért dolgozik, és általában az alkoholizmusával küszködik. Scudder nem erkölcscsősz, a gyilkosságot tartja a legnagyobb bűnnek, így nyomozásai ilyen ügyek megoldására fókuszálnak.
J.P.Keller tulajdonképpen a haverunk is lehetne, bár nincsenek barátai, magányos ember. Olykor kutyája van, vagy bélyegeket gyűjt. Egyéni vállalkozó, aki bizonyos megbízásokat teljesít, de az ebből szerzett jövedelméből nem adózik. Keller foglalkozása bérgyilkos. Hidegvérrel gyilkol, de mélységei vannak a figurának. Ez is csak egy munka, gondolja. Persze ahogy a pornószínésznő esetében, Kellertől sem néznénk jó szemmel, ha hazahozná a munkáját.
Amíg Scudder történetei komorak, New York legsötétebb világában játszódnak, míg Keller világa viccesen véres, addig Bernie Rhodenbarr New Yorkja ironikusan könnyed.
A betörő sorozat jól bevált receptje a következőképpen festhető fel: Bernie azt teszi, amihez igazán ért. Idegen lakásokba jut be művészi szintre kivitelezett lakatosmesterségével, és nyom nélkül tűnteti el a lakás egyes részeinek tartalmát. Bernie kedvenc foglalatosságába azonban mindig valami belerondít, és ez valakinek a holtteste, így legtöbb esetben nem csak a saját betevőjének megteremtésével kell foglalkoznia, de még tisztára is kell mosnia magát egy gyilkossági ügyben.
A legújabb opuszban, A betörő, aki eladta Ted Williamst című könyvben, Bernie már egy éve absztinens a betörés területén. Bérelt kis könyvesboltjában, antikváriumosként adja veszi a könyveket, mígnem az épület főbérlője közli vele, hogy ritka alacsony bérleti díját meg kívánja háromszorozni. Bernie ezután igencsak elgondolkozik, hogy felélessze kedvenc hobbyját. Egy átitalozott estén a kinézett lakás helyett egy másikba tör be, ahol egy elzárt helységben egy hullát is talál. Az eredeti célponttól valaki közben ellopta a híres baseballkártya gyűjteményt, és sokan Berniet gyanúsítják az elkövetéssel. Ahogy a könyvből is kiszólnak, a két ügy között persze összefüggés van, különben nem szerepelnek együtt a történetben. Bernie a végén, mint anti Poirot megoldja az ügyet, összehívja az ügy össze szereplőjét, hogy segítsen régi ismerősének, Ray Kirschman rendőrnek az ügy megoldásában. Bernie azonban nem egy éles eszű nyomoz, hanem csavaros gondolkodású betörő, aki nem a teljes, hanem a saját szája íze szerinti igazságot leplezi le, így a végén minden a helyére kerül, ezúttal még sajátosabb módon.
A betörős történeteket a Block univerzum leggyengébb darabjainak tartottam, de most már árnyaltabban fogalmaznék. Block betörős könyvei néhány órányi könnyed kikapcsolódást nyújtanak, és ebben a műfajban élvezetes, igényes módon teszik azt. A nyári strandszezon idejére különösen ajánlott.