Bayardo San Román és Angela Vicario nászát üli meg a latin-amerikai kisváros, miközben a püspök érkezése is a küszöbön áll. Bayardo a nászéjszaka után visszahozza az ifjú arát, mert azon a vidéken a romlott hozomány még becsületcsorbító hatású. Angela az anyai elnáspángolás után, Santiago Nasart, a város egyik tehetős polgárát jelöli meg a lány szüzességének elvesztőjeként. A lány két bátyja, Pedro és Pablo Vicario a szerszámos kamrából egy-egy disznóölő kést húz elő, mert a becsület vért kíván.
Márquez egy vérbosszú - újságokban is megjelent - történetét meséli el, a gyilkosság napjára fókuszálva. A kisregény ennél fogva nem árul zsákba macskát, nincs benne fordulat, tudjuk mire megy ki a játék. A gyilkosságot magát csak a könyv utolsó lapjain olvashatjuk, de ahogy a kisváros lakói, úgy mi is tisztában vagyunk azzal, hogy itt egy gyilkosság fog történni. Egy személy nem tud csak a dologról, az maga Santiago Nasar. Pedig Pedro és Pablo Vicario mindent elkövet azért, hogy valaki megállítsa őket, ne kelljen megtenni, amit a családi becsület helyreállítása érdekében elvárnak tőlük. Amerre járnak, fennen hirdetik céljukat.
Santiago Nasar meggyilkolása mindenkit megdöbbentett, pedig az egész városban elterjedt a hír, hogy a Vicario fivérek az életére törnek. Tudott a dologról a falu plébánosa, Santiago legjobb barátja, az édesanyja, a város apraja-nagyja. Hogy miért kellett meghalnia Santiago Nasarnak? A véletlenek összejátszása, „az eleve elrendezés” elve okozta a halálát, vagy azért kellett meghalnia, mert senki nem hitte volna, hogy a városszerte szelídségéről híres testvérpár végrehajtja az őrült tervet. Ennek jár után eme előre megfontolt gyilkosság krónikása.
A nobel-díjas szerző 1981-ben megjelent „nagy novellája” minden mondatában feszes krónika, és minden elemet magába foglal annak a mágikus realizmusnak, amivel Márquez írói stílusát jellemezni szokták. Márquez krónikása pontról pontra feltérképezi a történéseket, ám annak hátteréül válaszokat nem ad, csak a kérdésekig jut el, vagy addig se. Angela Vicario miért Santiago Nasar nevét adta meg a hóhéroknak. Holott a körülmények alapján elképzelhetetlennek tűnik, hogy Nasar volt a bűnös. Épp a menyasszonyától jött i, mielőtt megtudta azt, hogy meg akarják gyilkolni, és az őszinte döbbenet volt látható az arcán. A krónikás kénytelen beérni azzal, hogy Angela Nasart állítja be tetteséként. A szerző krónikása számos szemtanú elbeszéléséből láttatja az eseményt, amelyekből egy megmagyarázhatatlan eset körvonalai bontakoznak ki. Márquez könyvében szent és profán keveredik, mely mögül Santiago Nasar képe villan elő, ahogy kibontott zsigereiről a kezével söpri le a sarat, mielőtt bezuhanna konyhája padlójára.
Márquez egy vérbosszú - újságokban is megjelent - történetét meséli el, a gyilkosság napjára fókuszálva. A kisregény ennél fogva nem árul zsákba macskát, nincs benne fordulat, tudjuk mire megy ki a játék. A gyilkosságot magát csak a könyv utolsó lapjain olvashatjuk, de ahogy a kisváros lakói, úgy mi is tisztában vagyunk azzal, hogy itt egy gyilkosság fog történni. Egy személy nem tud csak a dologról, az maga Santiago Nasar. Pedig Pedro és Pablo Vicario mindent elkövet azért, hogy valaki megállítsa őket, ne kelljen megtenni, amit a családi becsület helyreállítása érdekében elvárnak tőlük. Amerre járnak, fennen hirdetik céljukat.
Santiago Nasar meggyilkolása mindenkit megdöbbentett, pedig az egész városban elterjedt a hír, hogy a Vicario fivérek az életére törnek. Tudott a dologról a falu plébánosa, Santiago legjobb barátja, az édesanyja, a város apraja-nagyja. Hogy miért kellett meghalnia Santiago Nasarnak? A véletlenek összejátszása, „az eleve elrendezés” elve okozta a halálát, vagy azért kellett meghalnia, mert senki nem hitte volna, hogy a városszerte szelídségéről híres testvérpár végrehajtja az őrült tervet. Ennek jár után eme előre megfontolt gyilkosság krónikása.
A nobel-díjas szerző 1981-ben megjelent „nagy novellája” minden mondatában feszes krónika, és minden elemet magába foglal annak a mágikus realizmusnak, amivel Márquez írói stílusát jellemezni szokták. Márquez krónikása pontról pontra feltérképezi a történéseket, ám annak hátteréül válaszokat nem ad, csak a kérdésekig jut el, vagy addig se. Angela Vicario miért Santiago Nasar nevét adta meg a hóhéroknak. Holott a körülmények alapján elképzelhetetlennek tűnik, hogy Nasar volt a bűnös. Épp a menyasszonyától jött i, mielőtt megtudta azt, hogy meg akarják gyilkolni, és az őszinte döbbenet volt látható az arcán. A krónikás kénytelen beérni azzal, hogy Angela Nasart állítja be tetteséként. A szerző krónikása számos szemtanú elbeszéléséből láttatja az eseményt, amelyekből egy megmagyarázhatatlan eset körvonalai bontakoznak ki. Márquez könyvében szent és profán keveredik, mely mögül Santiago Nasar képe villan elő, ahogy kibontott zsigereiről a kezével söpri le a sarat, mielőtt bezuhanna konyhája padlójára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése