Dr. Hyde és Mr. Jekkyll

A környékbeli videotéka kínálata igencsak alacsony színvonalúnak mondható a magamfajta fogyasztónak, főleg hogy a tulaj nem oly rég azt ígérte, hogy igényesebb filmeket fog a környékbeliek elé teríteni. Nos, nem így történt, avagy a tulaj és jómagam igényesség fogalma lényegesen elüt egymástól.
Nem lévén más a tékában, a Mr. Brooks című filmet vettem magamhoz. Gondoltam, egy olcsó szórakozásnyi két órát megér talán a film.
Earl Brooks (Kevin Costner) elismert üzletember és példás családapa, akit a Portlandi Kereskedelmi Kamara az Év Embere díjjal tűntetett ki. Earl titokban szenvedélybeteg, ám két éven keresztül absztinens volt. Earl szenvedélye azonban pusztítóbb az alkoholnál, a drognál is: az ölés kényszere hajtja. Meghasonult elméjének sötét oldala, Marshall (William Hurt) hosszas rábeszélését követően, egy utolsó gyilkosságot még elkövet. Egy táncospárral végez szerelmi légyottjuk közben nylonba csomagolt fegyverével. A pár szeret elhúzott függöny mellett szeretkezni, és erre más is felfigyelt már.
A táncos pár szembe szomszédja, álnevén Mr. Smith (Dane Cook) borítéknyi képet nyújt át az üzletembernek, rajtuk Earl a halott párral a háttérben. Mr. Smith nem pénzt akar, hanem a gyilkolás ízét kívánja megkóstolni.
Tray Atwood (Demi Moore) – a válófélben levő – nyomozó rááll újból az „Ujjlenyomatos Gyilkosként” ismert sorozatgyilkos ügyére, miközben Meeks, az általa rács mögé juttatott brutális is megszökik a fegyintézetből.
Earl lány, Jane (a Sharkból ismert Danielle Panabaker) hazatér családjához azzal az elhatározással, hogy az első félévet sem befejezve, abbahagyja az egyetemet. Szüleinek azt vallja, hogy terhes, de Earl tudja, hogy ennél van egy sokkal meghatározóbb indoka.
Dr. Jekyll és Mr. Hyde régóta a filmtörténet ikonja. Earl és Marshall is e vidékről származik. A film képes R. L. Stevenson, az emberi psziché ijesztő kétarcúságáról szóló klasszikus történetét felfrissítenie, és egy feszültséggel jól adagolt thriller, valamint valódi érzelmekkel tarkított dráma elegyét sikerült elegyítenie az alkotóknak.
A Waterworld kilencvenes évekbeli bukását a mai napig ki nem heverő Kevin Costner visszatérésének is felfoghatjuk akár ezt a filmet, ugyanakkor nem gondolom, hogy Costner ezzel a filmmel újra Hollywood élvonalában érezheti magát. Ennek ellenére Earl Brooks szenvedélybetegségétől gyötrődő, ám precízségéről ismert gyilkos alakját véleményem szerint meglepő módon sikerült megfogni a színésznek. William Hurt rideg cinikus alakja kiválóan egészíti ki az elme „jobbik” felét. A film másik főszereplője, az utóbbi időkben szintén eltűnt Demi Moore tulajdonképpen bátran helyettesíthető lenne bárkivel. Az igazán idegesítő a Mr. Smith (eredeti nevén Bafford) szerepét alakító Dane Cook. A gyilkolás ízére rákapó fiatal hobbyfotós játéka hisztérikus, ráadásul a karakter motívumai sem ismertek. Dramaturgiailag izgalmassá teszi a történetet, ám nem ártott volna kicsit többet dolgozni az alakjával.
Mindezek mellet a Mr. Brooks kellemes meglepetés. Az összes fogyatékosságával együtt remek fordulatokkal teli mozi egy bomlott elme szemszögéből.

(Bruce A. Evans: Mr. Brooks)