Doris Lessing: Az ötödik gyerek; Ulpius-Ház, Budapest, 2007

A perzsiai Kermansahban született, 88 éves nobel-díjas írónő minden idők legidősebb díjazottja a Svéd Akadémia kitüntetettjei között. Magyarországon eddig két kötete jelent meg: Az első regénye, A fű dalol, és a sorban harminnegyedik műve, Az ötödik gyermek. Az igazi nagymama külsejű írónőt a honi piacon úgy néz ki az utóbbi években a friss nobel-díjasokra specializálódó ULPIUS-HÁZ Kiadó ismertetheti meg a hazai olvasókkal, így talán reménykedhetünk abban, hogy a főművének tartott, Az arany jegyzetfüzet (a sorrendben a 12. regénye) című alkotást is a kezünkbe vehetjük majd.
Az ötödik gyerek című regény egy család története. Harriet és David az 1960-as évek elején házasodnak össze, és a korszellemmel szembe menve nagycsaládot, benne 8 gyereket szeretnének megvalósítani. Rövid ismerkedés után a közös jövőre szánják a fejüket, és a családtagjaik rosszalló tekintetük árnyékában is egymás után, mindenféle fogamzásgátlást elvetve, világra hozzák csemetéiket. A párnak sikerül elérni azt, amit legfőképp szerettek volna: hatalmas házuk családi összejövetelek színhelye lesz, igazi boldog zsibongó, zsongó dühöngő otthon. 1973-ban Harriet már az ötödik gyermekével állapotos, ezúttal azonban egy be nem tervezett gyermeket kell az anyának kihordania. Harriet érzi, hogy itt nincs valami rendjén: Az Ötödik gyermek üt, püföl, rúg, megállás és számalom nélkül a pocakban.
Ben, az Ötödik gyereket ösztönösen mindenki kerüli. Külsőre olyan, mint egy csúf manó, hideg szemmel, vicsorgó arccal szemléli a világot és dühös, agresszív hang jön ki a torkán. Ben idegen világában, senki sem mondja ki, se orvos, se családtag, de abnormálisnak tartják.
Mindenki elől elzárva, a ház egyik külön szobájában él, majd a család unszolására Harriet belemegy, hogy Bent egy intézetbe adják, ahonnan rövid idő után anya visszahozza a fiát, mert az Intézet élőhalottat csinál gyermekéből. Ezt követően, Ben otthon nevelkedik, azonban az anyján kívül senki sem foglalkozik vele. Az ötödik gyermek szétzúzza Harriet és David családját, a gyerekek szépen lassan elmenekülnek a házból, a legkisebb, Paul pedig kezelhetetlen lesz, hisz nem volt, aki foglalkozott volna vele. Ben végül is felnő és lecsúszott, iskola kerülők társaságában leli meg otthonát.
Bevallom amennyire tetszett A fű dalol, akkora csalódás volt Az ötödik gyerek. A könyv első része közhelyekkel teli, üres szöveg, ahol megismerhetjük a korabeli gondolkodást. Lehet ez a fordító slendriánsága is, de minden valószínűsítéssel ez Lessing gyengesége elsősorban. Ben megszületése után, a történet beindul, érdekesebbé válik, ám szóhasználatában, stílusában nem sokat emel a műélvezeten. Annyit legalább javul a mű, hogy az olvasó ne tegye felére a könyvet azonnal, hanem befejezze a történetet.
Számomra Az ötödik gyerek csalódás, ennél Lessingtől csak jobb jöhet.