2008. március 26., szerda

Miloš Urban: Héttemplom; Ulpius-Ház Kft., Budapest, 2004


Miloš Urban Héttemplom című gótikus regénye a mai Prágában, játszódik, mely a műben szereplő titkos társaság tagjai szerint egyes hivatalnokok és építészek ténykedése miatt állandó veszélynek van kitéve: sorra bontják le történeti épületeit és nevezik át utcáit, a város egyre inkább elveszíti középkori jellegét. A rombolás nemcsak a városképet érinti, hanem a város történeti hagyományainak és kulturális lelkületének megbomlásával, a hely emlékezetének elsorvadásával is jár.
A történet főhőse egy elvetélt történész és csetlő-botló ex-rendőr, Švach (aki keresztnevét szégyelvén, K.-nak hívja magát), akit egy hivatalosan öngyilkosságként lezárt, ám valóságban megoldatlanul fiókba zárt bűnügy miatt bocsátanak el a rendőrségtől. Egy napon a munkanélkülivé lett K. kedvenc temploma környékén kószálva különös harangzúgásra lesz figyelmes. A toronyba felmászva egy vérző fejű, törött kezű-lábú, eszméletlen férfit talál a harang nyelvéhez kötözve: az ő ide-odacsapódó teste veri félre a harangot e szokatlan délelőtti órán. Későbbiekben további bizarr, rémregénybe illő módón kegyetlen és titokzatos bűntények történnek még. K.-nak az áldozatokhoz így vagy úgy valamilyen kapcsolódási pontja van, az áldozatok pedig szinte kivétel nélkül építésmérnökök, vagy a városrendezéssel és városfejlesztéssel foglalkozó szakemberek.
K. újabb megbízást kap: Matyás Gmünd és társa kísérője lesz a turisták által kevésbé ismert és látogatott Újvárosban, a Károly tér környékén és a Vysehrad alatti negyedben levő templomok feltérképezése során. Gmünd az Oltáriszentség Társaságának vezetője, melynek célja nemcsak az elhalványuló középkori gótikus Prága megmentése, hanem a régmúlt viszonyok újjáélesztése.
A regény tulajdonképpeni főszereplője maga a város, ez az gyönyörűséges hölgy, akit egyesek fenyegetnek, mások pedig csodálja, de mindenki udvarol neki, mindenki meg akarja hódítani, tisztességes vagy tisztességtelen módon.
Švach történelem iránti érdeklődése sosem volt mindennapi. Sosem az évszámok, uralkodók felsorolása érdekelte, hanem a középkor emberének gondolatai, mindennapi életvitele. K., mintegy médium épületek és romok megérintésével válik részesévé elmúlt korok eseményeinek, a hely rajta keresztül emlékezik. Ez a különleges képessége lehetővé teszi a számára, hogy áttörje az idő korlátait, s tanúja lehessen olyan eseményeknek, amelyek egyszer már megtörténtek. A múlt tehát nem semmisül meg, a kiválasztott terek tartósítják az időt, a történelmet, s így teszik azt az arra érdemesek számára újra és újra átélhetővé.
Gmünd társaságának ezért van szüksége K-ra, hogy igazolja az ideatizált fantomvárosa teóriáját.
Urban könyvében múlt és jelen kéz a kézben jár. A modern ember pusztító környezetének manapság égetően aktuális problematikáját veti fel a könyv egy erősen lokálpatrióta írói szemszögből. Izgalmas, bár kissé nehézkes olvasmánynak bizonyult számomra.

Nincsenek megjegyzések: