Oravecz Imre: Ondrok gödre, Jelenkor, Pécs, 2007

Egyszer volt, hol nem volt. Valahol a Tengeren innen, a Kárpát-medence szívében volt egy Osztrák-Magyar Monarchia. Deákék épphogy aláírták a kiegyezési dokumentumokat. Nos ebben az időben kezdődik Oravecz történetének törzse. Élt ezen a területen sokféle nép, és sokféle rangú ember. Az Ondrok gödre parasztregény, egy kicsit Németh László Iszonya jut az ember eszébe róla. De ez egy más kor írója, másféle nyelvezet (még akkor is, ha a paraszti ember egyféleképpen beszélt, természetesen tájegységenként differenciálva). Tulajdonképpen nem kategorizál Oravecz parasztra és dzsentrire. Persze falun, földművesek között játszódik története, karakterei mégis sokkalta összetettebbek, mint a köztudatba beépített parasztalkaté. A frissen felszabadított magyar jobbágyok és azok közvetlen leszármazottainak világa ez. Oravecz az 1867-1896 közti állapotokat tálalja fel az olvasónak. Azért olyan egyszerűen nem ússzuk meg. Mondhatjuk, hogy parasztregény, meg hogy faluregény, de emellett ez családregény is. Az Árvai család három generáción átívelő történetét olvashatjuk a regényben. Emellett kapunk fejlődéstörténetet is. István, a legnagyobb fiú felcseperedésének lehetünk szemtanúi. Sőt kapunk szerelmi történetet is, az udvarlástól egészen a naturalista szexig is. A könyv igazi főszereplője azonban maga a vidék, amelyet az író igazán jól ismer: Szajla. Ezen belül, Ondrok gödre egy völgy, ahol az Árvai családnak földje volt. A regény főbb szereplői közül talán legérdekesebb Árvai János alakja. Összetett és bonyolult apafigura az övé. Aki a férfi a házban, kemény szigorral bán fiúgyermekeivel a kezdeti heves szeretet után. Teljhatalma mégis véges, köszönhetően a család nőtagjainak, akiknek érdekérvényesítő képesség lenyűgözően kifinomult. Kapunk történelmi leckéket is, egészen finom köntösbe bújtatva, egy-egy társaságbéli beszélgetésekből kiszűrve. Megjelenik a Monarchia elhibázott kisebbség politikája is, és ennek vetülete a kisemberek gondolkodásában. Teljesen természetes, hogy a rutén, a tót, stb. hülye, menjen Amerikába minek az ide. Hol jöhetne itt szóba diszkrimináció, xenofóbia, stb. Megtudhatjuk (szemlesütve bevallom, erről nem igen tudtam), hogy abban az időben milliós nagyságrendű magyar állampolgár, nagyrészt parasztember vándorolt ki Amerikába a jobb fizetés reményében, hogy majd idehaza földet tudjon vásárolni. István és felesége Anna a hatalmi erőket fitogtató apa/após János árnyékában így kényszerül a könyv végén a Tengerentúlra. Itt ér véget a regény, lezáratlanul, vagyis inkább folytatásra késztetvén. Ahogy az alcím is ígéri, hisz ez az első könyv, Az álom anyaga. Kíváncsian várom, hogy Oravecz merre viszi magánmitológiáját. Oravecztől először az 1972. szeptembert olvastam. Ami, akkoriban nőínséges korszakomban kiválóan passzolt lelkivilágomhoz. Tetszett nekem az Egy földterület növénytakarójának változása című kötet prózaversszerű költeményei, de A megfelelő nap lecsupaszított (szerintem nem is) versei teljesen elfordítottak tőle. Az Ondrok gödre szememben újra felépítette Oravecz renoméját. Ezután másképpen fogok odafigyelni rá.