Bodor Ádám: Sinistra körzet, Magvető, Budapest, 2007

Bodor Ádám Sinistra körzete a határvidék, akár mint a Purgatórium, az Élet és Halál mezsgyéjén kell keresgélni, Természet és Ember találkozási pontjánál. Bodor röpke műve titokzatos atmoszférát teremt. Talán Dragomán A pusztítás könyve című művét tudnám hasonlítani hozzá. Eegyedi szabályok érvényesek ezen a környéken, és furábbnál furább emberek fordulnak meg itt. Ha meg akarnánk határozni, földrajzilag bejelölni, akkor valahol a Kárpátokban, a román-ukrán határnál kötnénk ki. A körzet a Sinistra folyó mentén terül el, mely búvópatakjaival behálózza az egész térséget. Ennek ellenére fogalmunk nincs arról, hogy merre járunk. Csak annyit tudunk olyan hely ez, ahol az erdőnek, a földnek, a víznek, a tűznek és a levegőnek súlyos szava van. Hátborzongató hely, és egyben csodálatos. A területet a hegyi vadászok uralják, azok ezredese valósággal mindenható, ő dönt arról, hogy ha új ember vetődik arra, milyen nevet kapjon (a nevet aztán dögcédulára nyomják, amit többé levenni nem lehet), mit dolgozhat, hol lakhat. Ő az, aki eldönti, hogy az adott évben a szörnyű tunguznátha-járvány kitör-e, vagy nem fertőz meg senkit. Arról is ő határoz, hogy kit lehet ellene beoltani arra az esetre, ha mégis kitörne. Andrej Bodor, akinek neve szintén ily módon választott, erre a vidékre jön, hogy fogadott fiát Béla Bundusiant megtalálja. Szép lassan halad előre célja felé: Andrej a kívülálló, a korrumpálható és mindenre használható ember, aki teljesen legálisan és a férj által is elfogadottan férjes nőre tesz szert, aki ezt-azt megteszi az ezredesnek. A könyv ugyan annyira nem szippantott be, mint a világában általam hasonlónak tartott Dragomán-mű (bár az meg olyan olvasmány volt, amelyet lassabban lehet megemészteni), mégis markáns világával együtt, élmény volt olvasni.