Bérczes László: Cseh Tamás beszélgetőkönyv, Új Palatinus Könyvesház Kft., Budapest, 2007

A 2008-as esztendőt nagy olvasási étvággyal kezdtem. Ilyenkor falom a könyveket, mert nagyon jól esik. A könyv drogként működik. Ezt az évet egy újabb lebilincselő olvasmánnyal folytattam. Karácsonyra kaptam kedvesemtől Bérczes László és Cseh Tamás beszélgető könyvét. Általában nem vonz olyan könyv, amiben egy ismert, híres ember avagy sztár beszél magáról. Nem különösebben érdekel az élete egyiknek sem. Az tetszik, amit csinál és kész. Cseh Tamás egy kicsit más ebből a szempontból. Alapjában véve Ő is a Bereményi Gézával együtt összehozott dalai miatt szeretem, de annyi sztorit hallottam már összetalálkozásukról, elválásukról, hogy érdekelt ez a könyv.A könyv alapszituációját az adja, hogy Cseh Tamás megtudja: tüdőrákja van. Úgy gondolom, és ezt egy a honlapján fellelhető 2007. októberi rádió interjúban is megerősíti, nem ez volt a könyv apropója. Mindenesetre ez egy olyan súlyos dolog, ami meghatározza a gondolatait az embernek, így a róla szóló könyv alaphangulatát is. Az könyv – az interjúban tett bevallás szerint – talán éppen ezért lett ennyire őszinte. A könyv enyhén irányított spontenaitása tetszett nekem. Nyilvánvalóan előre leegyeztette kérdező és kérdezett miről fognak beszélni, emellett azonban a könyv szerkezeti felépítése és az egyes fejezetek beindulása is spontán, ténylegesen beszélgetésről tanúskodik. Be kell vallanom ez egy olyan ajándék volt, hogy válasszak egy könyvet. Sokáig vaciláltam és azért döntöttem e mellett, mert úgy gondoltam, különben biztos nem venném meg, és nem olvasnám el. Kedvesem hazafele a vonaton bele olvasott (én akkor persze még nem nézhettem meg). Majd 50 oldalt olvasott a könyvből, Ő, aki egyébként nem szereti Cseh Tamást. A daloktól lúdbőröz a háta. Mindezt miért említem meg? Úgy gondolom, nem csak annak lehet érdekes olvasmány, aki CsT rajongó (mondjuk annak kötelező olvasmány), hanem aki szeretne tudni arról, milyen bolt a 60-as, 70-es évek, egy krakkói kirándulás (na mondjuk ez pont nincsen benne, de jól hangzott, nem?:). Érdekes lehetett az a világ, ahol ennyi színész, filmrendező, énekes összejárt. Együtt ivott, beszélgetett, együtt volt, és mindezt a kádári diktatúra éveiben. Annak ellenére, hogy folyton az halljuk, hogy a társas csoportok megszűntek ebben az időben, azért ez fű alatt ment. Együtt voltak ezek az emberek, ma meg van TV, kettészakadt közélet, nyugat, EU, stb. és minden másképp van. Na jó ne kanyarodjunk el a könyvtől…A beszélgetés során megtudhatjuk, hogyan találkozott Géza és Tamás, miért kellett külön-külön felvenni Jánossal és Tamással a Levelet, hogy találkozott Évával, miért nem disszidáltak, amikor Párizsban voltak, miért volt a 7 év szünet, miért játszanak indiánosdit nyaranta Bakonybélben, kik voltak az Editek, esetleg Juditok, stb. A könyv 2006. augusztus 26. és október 9. közötti beszélgetéseket tartalmaz, egy 2007. június 8. napi utóirattal. Megtudhatjuk, hogy CsT kicsit elcsendesedett, gitárját lerakta, amíg meg nem gyógyul, addig elő sem veszi, mert – mint mondja – a dalokhoz nem elsősorban énektudás kell, hanem rengetek energia, ami neki most nincs. Kicsit lecsendesedett, de nem keseredett el, a cigarettát is lerakta (pedig az utóirat rész előtt még betegként is dohányzott). Kiadásra került az Esszencia, a dalok válogatás lemeze (ezt név- és születésnapomra kértem és kaptam meg), amelyből nekem személy szerint hiányzik egy-két dal (főleg a Szőke barátném) de jó anyag. Kül- és belcsínyében jól kivitelezett könyv, az apró elírási hibák bosszantóak. Nem sok van, egy kezemen megszámlálható, de miért nem lehet figyelni, ezt nem értem.