Lawrence Block: Nyolcmillió halál; Agave Kiadó, Budapest, 2007

Matt Scudder ezúttal könnyű feladatot kap. Egy prosti bízza meg azzal, hogy a stricijének adja be azt, hogy ki akar lépni a bízniszből. Scudder teljesíti a küldetést, a vártnál könnyebben. A gyakorlott olvasó, főleg hogy még csak a könyv alig pár oldalán jutottunk túl, tudja már, hogy itt még történni kell valaminek. Aki pedig Lawence Block Scudder sorozatát ismeri, az tudja, hogy egy gyilkosságnak kell következnie. Nem csalatkozunk. A prostit megölik, elég brutális módon. A strici – akit első nekifutásból a gyilkosnak vélnénk – pedig megbízza Scuddert, hogy derítse ki : ki a gyilkos.
Agathe Christie helyett, ha könnyed olvasmányra vágyom, Block könyveit veszem a kezembe (Henning Mankell egy más tészta, Ő ver mindenkit nálam eddig a krimi múfaján belül).
Az Agave Kiadó eddig 5 kötetnyit jelentetett meg Bernie Rhodenbarr történeteiből, megismertette a magyar olvasókkal a Bérgyilkos trilógiát, és a Scuder sorozatnak is ez az 5. darabja.
Scudder, a rendőrségtől kilépett magánkopó. Évekkel ezelőtt rablókat üldözött, mikor egy, a pisztolyából eltévedt, golyó egy kislány életét oltotta ki. Az alkohol azóta a barátja. Nem újszerű az alkoholista nyomozó alakja a krimi irodalomban, aki az utca mocskának látványát csak a pohár fenekén keresztül bírja elviselni.
Az utóbbi időben egyre laposabbnak éreztem a Block írásokat. A betörő sorozat forgatőkönyve könnyen felvázolható: Adott egy betörés, ahol Berniet megelőzik. A tett helyszínén egy hulla hever, és Bernie nyomában lohol is már a rendőrség. Bernie feladata ezután nem lehet más, minthogy megtalálja a gyilkost, és maga helyett a rendőrségnek tálalja, és megpróbáljon a lehető legjobban kijönni a szorult helyzetből.
A Scudder sorozat állandósult alapszituációja az, hogy valaki betéved Scudder törzshelyére, az Armstrongba, hogy a nyomozótól egy szívességet kérjen. Scudder erkölcsisége egyben mérhető. Elnéz mindent, de a gyilkosságot nem. Idegesítően alapos önfejűséggel veti magát a gyilkos nyomába, és sikerrel jár. Közben pedig lecsúszik jó pár bourbon.
Nos a Nyolcmillió halál nem csak a szokatlanul hoszzú terjedelmével tűnik ki az eddigi, hazánkban piacra dobott részek közül, hanem a főszereplő egyre emberibbé tételében is.
Scudder a könyv végére eljut addig a pontig, hogy a “A nevem matt Scudder, passzolnék.” Mondat helyet az Anonim Alkoholisták gyűlésén beismeri alkoholizmusát. Miközben egyre elkeseredettebben próbál meg a gyilkos után futni, küszkódik az ivási ingerével. Persze egy kissé közhelyes az, ahogy a New Yorkban dúló erőszakhullámot egy-egy újságcikkből felolvasott esettel próbálja meg szemléltetni. Egyre többször halljuk azt, hogy szar ez a világ, és Block tollából ez nekem picit unalmasan hatott.
Ami emellett a regény erénye szerintem, hogy Scudder alkoholproblémája rájátszik a nyomozói munkára is. Nehézkesen halad előre az ügy. Az eddigi megszokott bourbon beöntés nélkül nem mennek olyan gördülékenyen a dolgok. A vége nem okoz nagy izgalmat, igazából számomra kicsit érdektelenné is válik a gyilkos személye.
Blockot összeségében jó olvasni, még akkor is ha egy kaptafára faragottak a történetei, a Nyolcmillió halál a Scudder sztorik közül egy kicsit kiemelkedik. Vannak hibái, de szerethető.