2010. július 20., kedd

Ugrás a mélybe

Olyan jó néha egy-egy eldugott igazgyöngyöt találni a filmek tengerében. Ezúttal egy elfeledett, a magyar mozikat messze elkerülő, csak a DVD piacon megjelenő és az interneten letölthető 2003-as ausztrál filmre bukkantam rá. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy szükségem volt arra is, hogy a figyelmemet valaki felhívja Sue Brooks Japanes Story című filmjére, amely magyarul az elcseszett A japán szerető nevet kapta.
Sandy (Toni Collette), az ausztrál geológus azt a feladatot kapja, hogy a társtulajdonos japán cég képviselőjét, Hirotmitsut (Gotaro Tsunashima) kalauzolja végig az országban, bármerre is kíván menni a férfi. A fiatal nőnek láthatóan semmi kedve nincs a hivatalos pesztráláshoz. A férfi a cég tulajdonában lévő bányákat szeretné megnézni, de végül kiderül a kalandvágy is fűti, útjuk a Pilabra-sivatagon át vezet. A kaland nem indul túl ígéretesen, hiszen a két emberben látszólag semmi közös nincsen. Sandy temperamentumos, spontán reakcióktól sem mentes nő, aki olykor a női eleganciát is messzire hajítja. Hirotmitsu hűvös és fegyelmezett, bár néha kibújik a szög a zsákból.Az autó egyszer csak lerobban a sivatag közepén, és egy éjszakát az ausztrál pusztában kénytelenek tölteni. Ahogyan az lenni szokott, a kényszeres összezártság közelebb hozza egymáshoz az embereket, ezúttal sem marad el a románc.
Sue Brooks filmjének első fele egy közepesen kivitelezett romantikus film szintjét üti meg, amelyben a különböző kultúrák felnevelkedett nő és férfi összeeresztése történik (ezen a téren azért kevés jobb film van, mint Sophia Coppola Lost in Translation-ja – bár ott a környezet más, a két fél egy kultúrkörbe tartozik). Kedves jelentek, gyönyörű tájképek teszik elfogadhatóvá az élményt, ám mindez önmagában kevés lenne az üdvösséghez.
Aztán a film cselekményének sűrűjében jön egy csavar, egy törés, amely felülír minden addigit, amire én semmiképp sem számítottam, és amit most itt el kell, hogy hallgassak, mert aki e sorokat esetleg olvassa, azt megfosztanám a film leglényegétől, ha most lehullajtanám a leplet (talán már így is sokat mondtam). A film második fele felszámol minden addigi sztereotípiát, amire addig a film felépült. Mintha tudatos lenne az ekkora kontraszt. Leszáll a felhők közül és helyenként egészen naturalista módon mutatja meg magát. A film ereje tulajdonképpen Toni Collette játékán áll vagy bukik. És ő bebizonyítja, hogy – a véleményem szerint – miért oly nagyszerű színésznő (pl: Muriel esküvője, Egy fiúról, A Család kicsi kincse, Este). A Japanese Story összességében gyönyörű szép és megrendítő film, amely képes felülírni önnön szabályait, így lesz igazán szerethető és üdítően emberi.
(Sue Brooks: Japanese Story)

5 megjegyzés:

Novics János írta...

Örülök, hogy tetszett, bár hogy "képes felülírni önnön hibáit", ezzel nem egészen értek egyet, vagy nem így fogalmaztam volna, hiszen szerintem hibátlan, inkább talán azt mondanám, hogy a film első fele a műfajnak megfelelően működik (és míg így is magas színvonalon, hitelesen!), míg a második fele áttöri a műfaj kereteit is. De tényleg örülök, hogy megnézted és tetszett!

jeges-varga írta...

Lehet, hogy a megfogalmazás tényleg rossz, mert a műfaj kliséit jól alkalmazza. A hibáit a műfaj szokott hibáira értem.
A felülemelkedést pont arra értem, mait Te is írsz. Túllép önmagán, ettől lesz jó film.

jeges-varga írta...

A hibáit kijavítottam szabályaira, talán így más kisebb a képzavar?:)) [vagy nagyobb?:))]
Kösz az észrevételt.

Ajánlhatnál még valami filmet.
Egyébként a hétvégén újranéztem az Egyszert is. Most is mélyen megérintett. Gyermekem is jó pár percet nézte. Neki ugye egy film még nem oly nagy élmény, de már most van ízlése:))

Novics János írta...

Hát a 100-as listámon nem találták még valami jót magadnak? Pusher-trilógia? Ez a legnagyobb! Funny games, Amores perros, Spoorloos?
Dont look now? Ezeket mind-mind meg kell nézni, ha még nem láttad őket!

Egyébként nemsokára lesz fent a blogomon megint friss filmes jegyzet, abból is meríthetsz!

jeges-varga írta...

Korcs szerelmek az egyik kedvencem. A Funny Games-t láttam, az amerikai változatot még nem.
Ne nézz vissza, naná hogy láttam. A többinek utána nézek.