James Redfield: A mennyei prófécia; Alexandra Kiadó, Pécs, 2005

A perui őserdő mélyéről, az ősi romok közül titokzatos kézirat kerül elő, amelyben az egész emberiség életét megváltoztató eszmék olvashatók. A több ezer éves próféciák megjósolják, hogy a huszadik század végén az emberiség fejlődésében döntő fordulat megy végbe, amely egy spirituális léptékváltást jelent a Föld lakossága számára. A Kéziratból végre megértjük a világegyetem titkait, a létezés misztériumát, az élet értelmét. A Kézirat által előrevetített kilenc felismerés mindenki számára elhozza a megvilágosodást.

A Kézirat természetesen azonnal felkelti a tudományos világ és néhány kalandor érdeklődését. A perui kormányzat és a katolikus egyház vezetői mindeközben mindent elkövetnek, hogy a Kézirat ne kerüljön nyilvánosságra.

Egy fiatal amerikai férfi teljesen gyanútlanul kerül az események középpontjába. A látszólagos véletlenek hatására Peruba érkezik, ahol bejárja az országot és útjába kerülő emberek, helyzetek révén megismerkedik a kilenc felismeréssel. A férfi rövid idő alatt kulcsszerepet kap a hiányzó, Kilencedik Felismerés felkutatásában.

James Redfield regénye első ránézésre egy kalandregény, de később az olvasó rájön, hogy a kaland csak ürügy, a regény igazi célja a spirituális tudás átadása. A regény kilenc felismerése tulajdonképpen útmutató ahhoz, hogy felnyissuk a szemünket a világba, és az új tudatosság útjára lépjünk. Ha ezt megtesszük, tapasztalni fogjuk az életünk folyamán bekövetkezett találkozások jelentőségét. Rájövünk, hogy a saját életünkre vetített tapasztalat, a véletlenek okkal történése az egész emberiség történetére ráillik. Megtapasztaljuk lassan, hogy Minden egyetlen nagy energiarendszer része, amelyben minden egy bizonyos rezgés szinten rezeg. Az emberek erről szakadtak le egykoron, így folytonosan az energia forrását keresik. Egymás közötti konfliktusainak nem mások, mint a szükséges energia utáni harc kivetülései. Rá kell jönnünk azonban az arra, hogy ha felhagyunk egymással szembeni hatalmi drámáinkkal, akkor képessé válhatunk a mindent körülvevő energiamező érzékelésére és akkor felismerhetjük azt, hogy hogyan tudunk a mindenségből energiát szerezni. Először azonban igazi önmagunkat kell megtalálnunk. Ennek egyetlen útja, ha szembe nézünk a múltunkkal és felhagyunk a folyamatosan ismételgetett küzdelmeinkkel. Ezek a felismerés mozgásba lendítik az Én evolúcióját a helyes kérdésfeltevés, a tennivaló megérzése és a válaszadás folyamatában. Rádöbbenünk arra, hogy nem az egymás elleni harc, a másik leigázása a helyes út, hanem az, hogy miként tudjuk a másikból, egymásból a lehető legjobbat kihozni. Ez Én fejlődése egy spirituális tudatossághoz vezeti el az emberiséget. Rájövünk majd, hogy a Boldogságot nem az anyagi javak örökös hajszolásán és birtoklásán, de nem is az önsanyargatáson keresztül érjük el, hanem Önmagunk és azon keresztül a Mindenség Szeretete által.

Redfield regénye egyszerű nyelven íródott, majdhogynem szájbarágós. Nem az irodalmi értéke jelentős, hanem a benne levő tudás. Nem beszél másról, mint az élet csodájáról. A teremtett dolgok szépségét kellene értékelnünk, ez a fajta rácsodálkozás képessége gyermekkorban mg bennünk van, később azonban a mindennapok küzdelmei során elfelejtjük ezt. Ha őszintén, nyíltan, figyelemmel csodálkozunk rá valamire, azáltal energiát nyerünk. Ha cserébe képesek vagyunk szeretetet sugározni vissza, energiát adhatunk. Egy kölcsönös áramlás indul be, ami megemeli mindannyiunk rezgésszintjét. Ez beindítja az olyan rejtett képességeket, mint például az intuíció. A Megérzés, az Álmok mind a segítségünkre lesznek hogy a fejlődés útját ne hagyjuk el.

Jézus sem beszélt másról:

„Legyetek olyanok, mint a gyermekek, hiszen övék a mennyeknek országa!”

„Új parancsolatot hozok néktek: egymást szeressétek!”

„Aki engem követ és megtartja beszédemet képes lesz azt cselekedni, amit én, és még többre is képes leszen.”

Az Örömhír sokkal kézen foghatóbb, mintsem azt gondolnánk. Csak el kell indulni ezen az úton A döntés mindenkinek a szabad akaratán múlik.