Az utóbbi hónapokban láttam néhány filmet, amelyről még nem szóltam. Álljon itt néhány mondat róluk:
Joachim Trier: Szerzők (2006)
A fiatal szőke szépfiú Erik és a nyurga Philip két oslói srác, akik a felnőttkor küszöbéhez érkeznek lassan. Helyüket keresik a világban. Mindketten gyakorló irodalomkedvelők, ennek megfelelően sajátszerzésű művek írásával próbálkoznak. A szerzői pálya útjai azonban kifürkészhetetlenek. A vágy szerint elmesélt történetben, Erik és Philip egy posta előtt állva útnak indítják könyveiket, aminek következtében egy-egy sikertörténet bontakozik ki. A Valóság azonban cseppet sem ilyen egyszerű, amely olyan alapvető választási kényszer elé állítja a film hőseit, minthogy a művész vagy reklámszakember legyen az ember. Joachim Trier filmje „így jöttem” történet, csak éppen a filmezést az írásra váltja át, de minden kockáján látszik a személyes vallomás lehelete. A Szerzők késő kamaszkori éretlenség, naiv szemlélődése ellenére igényes elsőfilm.
Jens Lien: A kiállhatatlan (2006)
Egy negyvenes éveit taposó, szemmel láthatóan zaklatott fiatalember áll a metró alagútban, nem messze tőle egy brutális erővel smároló pár dugja le egymás torkán a nyelvét. A metró elrobog, Andreas előredől. A következő jelenetben valahol a kopár, kietlen vidéken egy rozzant autóbuszról száll le egy elhagyatott benzinkút közelébe, amelyen az „Isten hozott!" felirat olvasható. Andreast az egyszemélyes fogadóbizottság azonnal a közeli városba szállíttatja, ahol munkahelyet, lakást, barátokat kap, majd hamarosan összebútorozik Annával, a belsőépítésszel. Andreas egy minden ízében kiszámított, szép világba érkezett, ahol nincsen anya, apa, gyerekek, csak felnőttek léteznek, akik kedvesek egymáshoz, még a főnök is elnéző, barátságos, de valahogy üresen kong az egész. Andreas megpróbálja kibillenteni ezt a világot a helyéről. Levágja az egyik ujját egy papírvágó géppel, de az visszaforr, leugrik a metró elé, de meg sem kottyan neki.
A kiállhatatlan című film tűpontos előadásmódjában a jóléti társadalmak kaffkai, orwelli kritikáját adja, miközben a fekete humort sem nélkülözi. A modernkori társadalmak az egyénnek akkor adnak idillt, ha betagozódik a tömegbe, egyéniségét leveti. Ebben az esetben minden flottul megy. Ha azonban az egyén fellázad, borul a bili, de a fogyasztói társadalmak működési mechanikája olyan alattomosan szövi be életünket, hogy az öntudatra ébredés kínkeserves útján nagyon nehéz elindulni.
Andreas egy pincelakásban furcsa hangokra lel, a fal mögül gyerekzsivaj, zeneszó hallatszik. Minden erejét annak szenteli, hogy a hangok eredete után járjon. Andreas szépen lassan eléri azt a határt, amit a város még megtűr. Nemsokára Anna is új lakótársat talál, a munkahelyén is gond nélkül helyettesítik. Andreas egy busz csomagtartójából összetörve szemléli a szép új világ fényét.
Kiváló film A kiállhatatlan, amelyet különösen a főszereplő Trond Fausa Aurvaag lenyűgöző minimalista alakítása miatt érdemes megnézni.
Jasmila Žbanič: Szerelmem, Szarajevó (2006)
A berlini fődíjas film azzal is büszkélkedhet, hogy Pécs városában a 2007-es Moveast Filmfesztiválon megjelent nemzetközi zsűri FRIPESCI díjét is magával vihette. Én csak sokára nézhettem meg a filmet, de a látottak meggyőztek arról, hogy amit a híre kínált.
Esma tinédzser lányával, Saraval együtt Szarajevó háborús romjain éli hétköznapi lakótelepi életét, amelyet a folytonos álláskeresés, alamizsnakérés, segélyegyleti foglalkozások jellemeznek. A film néhány hétköznap történetét meséli el, amelynek gócpontja egy iskolai kirándulás köré szerveződik. A család szegény, Esma ugyan kap némi segélyt az államtól, de az nem elegendő ahhoz, hogy a lány a kiránduláson részt vegyen. Lenne egy megoldás, igazolni kellene, hogy Sara apja a fronton vesztette életét. Esma erről hallani sem akar, inkább kölcsönt kér, vagy újabb munkát vállal, csak ezt nem. Sara értetlenül áll anyja magatartása előtt. Ő büszke arra, hogy az apja háborús hős. A film végén egy súlyos titokra derül fény, amely kibeszélése lehet az út a fény felé Esma és Sara számára is.
Jasmila Žbanič filmje gyönyörűen mesél a kimondhatatlanról. Egy hétköznapi történeten keresztül mutatja be a bosnyák társadalom szívébe beleégett mély, lassan gyógyuló sebet.
Paul Greengrass: Zöld zóna (2010)
Joachim Trier: Szerzők (2006)
A fiatal szőke szépfiú Erik és a nyurga Philip két oslói srác, akik a felnőttkor küszöbéhez érkeznek lassan. Helyüket keresik a világban. Mindketten gyakorló irodalomkedvelők, ennek megfelelően sajátszerzésű művek írásával próbálkoznak. A szerzői pálya útjai azonban kifürkészhetetlenek. A vágy szerint elmesélt történetben, Erik és Philip egy posta előtt állva útnak indítják könyveiket, aminek következtében egy-egy sikertörténet bontakozik ki. A Valóság azonban cseppet sem ilyen egyszerű, amely olyan alapvető választási kényszer elé állítja a film hőseit, minthogy a művész vagy reklámszakember legyen az ember. Joachim Trier filmje „így jöttem” történet, csak éppen a filmezést az írásra váltja át, de minden kockáján látszik a személyes vallomás lehelete. A Szerzők késő kamaszkori éretlenség, naiv szemlélődése ellenére igényes elsőfilm.
Jens Lien: A kiállhatatlan (2006)
Egy negyvenes éveit taposó, szemmel láthatóan zaklatott fiatalember áll a metró alagútban, nem messze tőle egy brutális erővel smároló pár dugja le egymás torkán a nyelvét. A metró elrobog, Andreas előredől. A következő jelenetben valahol a kopár, kietlen vidéken egy rozzant autóbuszról száll le egy elhagyatott benzinkút közelébe, amelyen az „Isten hozott!" felirat olvasható. Andreast az egyszemélyes fogadóbizottság azonnal a közeli városba szállíttatja, ahol munkahelyet, lakást, barátokat kap, majd hamarosan összebútorozik Annával, a belsőépítésszel. Andreas egy minden ízében kiszámított, szép világba érkezett, ahol nincsen anya, apa, gyerekek, csak felnőttek léteznek, akik kedvesek egymáshoz, még a főnök is elnéző, barátságos, de valahogy üresen kong az egész. Andreas megpróbálja kibillenteni ezt a világot a helyéről. Levágja az egyik ujját egy papírvágó géppel, de az visszaforr, leugrik a metró elé, de meg sem kottyan neki.
A kiállhatatlan című film tűpontos előadásmódjában a jóléti társadalmak kaffkai, orwelli kritikáját adja, miközben a fekete humort sem nélkülözi. A modernkori társadalmak az egyénnek akkor adnak idillt, ha betagozódik a tömegbe, egyéniségét leveti. Ebben az esetben minden flottul megy. Ha azonban az egyén fellázad, borul a bili, de a fogyasztói társadalmak működési mechanikája olyan alattomosan szövi be életünket, hogy az öntudatra ébredés kínkeserves útján nagyon nehéz elindulni.
Andreas egy pincelakásban furcsa hangokra lel, a fal mögül gyerekzsivaj, zeneszó hallatszik. Minden erejét annak szenteli, hogy a hangok eredete után járjon. Andreas szépen lassan eléri azt a határt, amit a város még megtűr. Nemsokára Anna is új lakótársat talál, a munkahelyén is gond nélkül helyettesítik. Andreas egy busz csomagtartójából összetörve szemléli a szép új világ fényét.
Kiváló film A kiállhatatlan, amelyet különösen a főszereplő Trond Fausa Aurvaag lenyűgöző minimalista alakítása miatt érdemes megnézni.
Jasmila Žbanič: Szerelmem, Szarajevó (2006)
A berlini fődíjas film azzal is büszkélkedhet, hogy Pécs városában a 2007-es Moveast Filmfesztiválon megjelent nemzetközi zsűri FRIPESCI díjét is magával vihette. Én csak sokára nézhettem meg a filmet, de a látottak meggyőztek arról, hogy amit a híre kínált.
Esma tinédzser lányával, Saraval együtt Szarajevó háborús romjain éli hétköznapi lakótelepi életét, amelyet a folytonos álláskeresés, alamizsnakérés, segélyegyleti foglalkozások jellemeznek. A film néhány hétköznap történetét meséli el, amelynek gócpontja egy iskolai kirándulás köré szerveződik. A család szegény, Esma ugyan kap némi segélyt az államtól, de az nem elegendő ahhoz, hogy a lány a kiránduláson részt vegyen. Lenne egy megoldás, igazolni kellene, hogy Sara apja a fronton vesztette életét. Esma erről hallani sem akar, inkább kölcsönt kér, vagy újabb munkát vállal, csak ezt nem. Sara értetlenül áll anyja magatartása előtt. Ő büszke arra, hogy az apja háborús hős. A film végén egy súlyos titokra derül fény, amely kibeszélése lehet az út a fény felé Esma és Sara számára is.
Jasmila Žbanič filmje gyönyörűen mesél a kimondhatatlanról. Egy hétköznapi történeten keresztül mutatja be a bosnyák társadalom szívébe beleégett mély, lassan gyógyuló sebet.
Paul Greengrass: Zöld zóna (2010)
A Véres vasárnap óta Paul Greengrass védjegyévé vált a mozgókamerás, dokumentarista hangulatú, igényes kivitelezésű akciófilmek gyártása. Greengrassnak köszönhető többek között, hogy a Borune trilógia kiemelkedő, emlékezetes akciómozi sorozat lett. A Bourne széria alatt Matt Damonnal egymásra találtak, éppen ezért kézenfekvő volt, hogy folytatni kell az együttműködést. Greengrass ezúttal az iraki háború övezetre főkuszált kamerájával. A Green Zone Bagdadban játszódik, abban az időben, amikor az amerikai hadsereg Szaddam Husszein uralmát megdöntve, az invázió alátámasztásaként tömegpusztító fegyvereket keres. A hadsereg persze nem talál semmit, mert – mint azt már tudjuk – mindez csak ürügy volt, hogy Szaddamot eltávolítsa az amerikai vezetés. Roy Miller főtörzs egy elit alakulat vezetője, aki naponta vásárra viszi a bőrét a semmiért. Ez nem is tetszik neki, és fel is hívja a felelősök figyelmét erre. Greengrass stílusa mit sem változott, Damon nagyszerűen helyt áll ezúttal is, még sincs kellő alázat, kellő erő a Green Zone-ban. Egyszer fogyasztható, felejthető film született, ami messze alulmarad a Bourne trilógia izgalmas, meglepetésekkel tarkított cselekményével szemben.
(képek: www.filmkatalogus.hu)
2 megjegyzés:
Basszus, most nagyon mérges vagyok rád. :-)))
Azt hittem, hogy a Kiállhatatlan csak az én személyes titkom,hetek óta készülök arra, hogy írok róla egy nagggggyon izgalmas szöveget, de nem hittem, hogy valaki még felfedezi ezt a filmet rajtam kívül. Kibaszott (bocs) NAGY FILM!
Írok róla majd, olvasd el! Amúgy szerintem teljesen jól látod/láttad a lényeget! Feri egyre jobb írásaid és választásaid vannak! Le fogsz engem hagyni, simán.
Már régóta meg akartam nézni. Sokáig nem sikerült,mígnem a Dunán leadták. Már egy hónapja láttam, de csak most jutottam el odáig, hogy megfogalmazzam a látottakat. Szerintem is nagyon jó film. Kíváncsian várom az írásodat. Egyébként meg nem hagylak le, nem s célom:))
Megjegyzés küldése