Több mint három napos esőzés után elcsendesedett az ég. A fenyegetettség azért még nem szűnt meg, hiszen itt-ott feketéllik a mennyboltozat, de a nap is előbújt pár pillanatra. Reggel munkába menet a felújított, végre köztérként funkcionáló Kossuth téren jöttem át. Oldalról nekem nem tűnik olyan nagynak, de amikor rámerészkedik az ember, ámul csak a csodálattól.
Ráfordultam az Irgalmasok útjára, mely szintén új köntösében pompázik. A LIBRI könyvesbolt kirakatánál megálltam. Ők már felkészültek: jobb oldalon az idei Könyvhét újdonságai várják leendő tulajdonosaikat (engem sajnos csak várhatnak, a családi költségvetés efféle luxus cikkeket nem enged meg), a másik oldalon egy nagy kék zsákban valószínűleg könyvek emelvénye található, a zsákon a meglepetés szó függeszkedik. A kirakat ezen részén Színház az egész világ jelszava hirdeti, hogy Pécsett az elkövetkező másfél hétben a színházé lesz a főszerep. Ebből kifolyólag én már sejteni vélem, hogy mi lehet a zsákbamacska. Idén 10 éves a Pécsi Országos Színházi Találkozó. Ez alkalomból könyv is megjelenik, melyben felelevenedik Pécs város egyik büszkeségének első dekádja. Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen igényű munkával rukkoltak elő.
Miután befejezetem a kirakat előtti bámészkodást és vágyakozást (azért sokáig nem tartott, mégis csak munkába megyek), a Széchenyi téren át vezetett az utam. Általában innen egyenesen felmegyek a Megye utca irányába, de ezúttal elkanyarodtam a Király utcába. A mai induló POSzT előkészületeit akartam megnézni, hogy beleszagoljak kicsit az ébredező fesztiválhangulatba.
A Színház téren a programokat népszerűsítő állványok már állnak, a színház épülete a versenydarabok nevét hirdető zászlókkal már feldíszítésre került. Arra jártamkor a színház előtti bokrokat egy kertész csinosította, az egykori Belvárosi Étterem kirakatára pedig egy férfi ragasztotta a Találkozó plakátjait. Gondoltam egyet és udvariasan megkérdeztem, hogy kaphatok-e egyet a plakátokból. A kedves hangnem célba talált, hisz hamar jött a „Lehet róla szó” válasz. Ezt követően szépen lassan felballagtam a munkahelyemre, mint újdonsült plakáttulajdonos.
Idén önerőből egy versenydarabra és két off-programra megyünk el. Választásunk az egriek mobil telefon revüjére, a Csörgess meg-re esett. Tavaly a Bóbita Bábszínházban már láttam az egriektől egy nagyon szellemes előadást, amit egy az aznapi újságcikk nyomán hoztak össze pár nap alatt. Fiatalos és tehetséges csapat az egrieké, ezért idén ő rájuk esett a választásunk. A Katona József Színház minden évben állandó résztvevője volt a POSzT-nak. Két évvel ezelőtt Kukorelly Endre nem válogatta be őket, ez volt ez első alkalom, hogy nem vettek részt a versenyprogramba. Idén, Fáy Miklós beválogatta őket, ám később ezt nyilatkozta: „A hős és a csokoládékatona ímmel-ámmal került be. Törekszik arra, hogy egy, a maga korában szellemes darabot ma is szellemessé tegyen; ez sokszor sikerül, de csomó közhelyes témáról beszél, amire nem lehet rácsodálkozni. Például arról -amit anno merészség volt kimondani,- hogy a háborúban inkább túlélni, mint harcolni kell. Mindezt próbálták irtózatos zajongással feldobni, ami nem tetszett. Mégis azt láttam, hogy odarakták magukat és ez a Katona legjobb előadása.” („Kinyílik egy másik világ” – interjú Fáy Miklóssal; www.szinhaz.hu; 2010. március 2.)
Valószínűleg emiatt is, bár döntésüket nem indokolták, a Katona vissza lépett a versenyprogramtól, ezzel egyedülálló, ám remélhetőleg nem követendő lépést vezetve be a POSzT történelmébe. Az elmaradó versenydarab helyett egy általuk jobbnak tartott előadást szerettek volna elhozni az off-programba, aminek zöld utat engedtek. Így történhetett meg az, hogy Weöres Sándor A kétfejű fenevad című – pécsi kötődésű – drámáját a Katona Jószef Színház bemutatja Pécsett. Az, hogy erre az előadásra jegyet kaptunk, valószínűleg pont annak köszönhető, hogy nem került be a versenyprogramba, mert az off-programok jegyeire nincs akkora vásárlói roham, mint az a versenydarabokra való jegyek árusításának megnyitásakor lenni szokott.
A fentiekkel kapcsolatban érdekességként álljon itt pár mondat egy későbbi Fáy Miklós interjúból:
„Fidelio Est: Hogy érintett a Katona visszalépése?
Fáy Miklós: A futballban az a szabály, hogy kézzel nem érünk a labdához. A POSzT-on pedig az, hogy a válogató dönti el, mely színház mely előadását találja a legjobbnak. A Katona megpróbált egy másik szabály szerint játszani, aminek az lett a vége, hogy nem szerepelnek a versenyprogramban. Ők hozzászoktak, hogy megkerülhetetlenek a színházi életben, és én sem akartam őket szándékosan megkerülni, de mégis ez történt. Végül az off-programba meghívták őket, aminek örülök. Nyilván nagyon meg akarják mutatni, hogy A kétfejű fenevad jó előadás.
FE: Muszáj volt valamit választanod a Katonából? Azt mondod: ímmel-ámmal került be A hős és a csokoládékatona. De ha egyszer nem tetszett neked igazándiból egyik idei katonás előadás sem, akkor nem lett volna jobb, ha nem válogatsz be semmit?
FM: Végül is, ez történt. Nem azért tettem be őket, mert úgy éreztem, a Katona nélkül nincsen POSzT. Egyszerűen volt még egy hely, mert nem találtam hét olyan nagyszínpadi előadást, aminek az én szempontjaim szerint egy ilyen fesztiválon helye van. És végül ezt találtam a hetedik legjobbnak. De én jól jártam ezzel, mert az egri Mayát jobbnak gondolom.” (Épphogy tizennégy – interjú Fáy Miklóssal; www.fidelio.hu; 2010. április 29.)
Míg korábban az Országos Színházi Találkozó évről-évre városról-városra vándorolt, nem volt igazi gazdája, nem telepedett meg sehol, elkallódott. Miután Pécsre költözött a hagyományos versenyprogram mellett tíz év alatt egy markáns OFF (Országos Fesztiválmelletti Fesztivál) program sorozat vetette meg a lábát. Mára már az off-programok a fesztivál savát-borsát adják. Az az igazság, hogy én is hajlamos voltam, vagyok megfeledkezni erről, mindig is a versenydarabok érdekeltek. Olyan időszakomban nem találkoztam a POSzT-tal, hogy időm és kedvem lett volna éjjel-nappal fesztiválozni. Egyetemista koromban még nem fogott meg a POSzT, amint hazatértem azonban, szépen lassan megfertőződtem én is. A családi és szülői felelősségvállalással viszont már nincs annyi időm, hogy mindenen részt vegyek, szelektálnom kell. Minden évben azért részt szeretnék venni a POSzT forgatagában, amennyire időmből, energiámból és pénzemből telik.
Szombaton még a Magyar Hangja… című programra szeretnénk elmenni, amely a Bóbíta Bábszínházban kerül megrendezésre. A produkció a filmszinkronizálás rejtelmeibe vezeti be a nézőt olyan színészek közreműködésével, mint Németh Judit, Spilák Klára, Csankó Zoltán, Bodrogi Gyula, Stohl András és Jordán Tamás. Kíváncsi leszek rá.
Egy mondat a X. POSzT-ról:
Maya, nagyon szépen kérlek, Csörgess meg!- esedezett Übü király a telefonvonal végén - nagy bajban vagyok! A Kockavető átvágott! Nem jók a számlák, amiket vettem tőle és bejelentkezett A revizor! Háztűznézőbe jön! Mindjárt itt lesz! Ha hallod az üzenetemet, ellenőrizd kérlek, az SZJ 9231 avagy a művtev vége számlákat, amiket a városi színháznak állítottam ki! Emlékszel? Volt egy levél, azt kellene megtalálnod! Az tisztára moshat, az Az elveszett levél.
Ráadásul a nyomomban van Kasimir és Karoline, a híres nyomozó páros és csak rövid idő kérdése, hogy rájöjjenek arra, hogy igen, valóban 20/20-as voltam.
De mindez már csak Veszett fejsze nyele volt. A nagy király utolsó szavai alatt immár semmi sem állíthatta meg Arturo Ui feltartóztatható felemelkedését.
A Fodrásznő, aki szemtanúja volt a rövid, de véres eseményeknek, hisztérikusan felkacagott és tört angolsággal kiáltotta: Let's go to The beach! S.K.
(forrás: http://www.poszt.hu/)
Ráfordultam az Irgalmasok útjára, mely szintén új köntösében pompázik. A LIBRI könyvesbolt kirakatánál megálltam. Ők már felkészültek: jobb oldalon az idei Könyvhét újdonságai várják leendő tulajdonosaikat (engem sajnos csak várhatnak, a családi költségvetés efféle luxus cikkeket nem enged meg), a másik oldalon egy nagy kék zsákban valószínűleg könyvek emelvénye található, a zsákon a meglepetés szó függeszkedik. A kirakat ezen részén Színház az egész világ jelszava hirdeti, hogy Pécsett az elkövetkező másfél hétben a színházé lesz a főszerep. Ebből kifolyólag én már sejteni vélem, hogy mi lehet a zsákbamacska. Idén 10 éves a Pécsi Országos Színházi Találkozó. Ez alkalomból könyv is megjelenik, melyben felelevenedik Pécs város egyik büszkeségének első dekádja. Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen igényű munkával rukkoltak elő.
Miután befejezetem a kirakat előtti bámészkodást és vágyakozást (azért sokáig nem tartott, mégis csak munkába megyek), a Széchenyi téren át vezetett az utam. Általában innen egyenesen felmegyek a Megye utca irányába, de ezúttal elkanyarodtam a Király utcába. A mai induló POSzT előkészületeit akartam megnézni, hogy beleszagoljak kicsit az ébredező fesztiválhangulatba.
A Színház téren a programokat népszerűsítő állványok már állnak, a színház épülete a versenydarabok nevét hirdető zászlókkal már feldíszítésre került. Arra jártamkor a színház előtti bokrokat egy kertész csinosította, az egykori Belvárosi Étterem kirakatára pedig egy férfi ragasztotta a Találkozó plakátjait. Gondoltam egyet és udvariasan megkérdeztem, hogy kaphatok-e egyet a plakátokból. A kedves hangnem célba talált, hisz hamar jött a „Lehet róla szó” válasz. Ezt követően szépen lassan felballagtam a munkahelyemre, mint újdonsült plakáttulajdonos.
Idén önerőből egy versenydarabra és két off-programra megyünk el. Választásunk az egriek mobil telefon revüjére, a Csörgess meg-re esett. Tavaly a Bóbita Bábszínházban már láttam az egriektől egy nagyon szellemes előadást, amit egy az aznapi újságcikk nyomán hoztak össze pár nap alatt. Fiatalos és tehetséges csapat az egrieké, ezért idén ő rájuk esett a választásunk. A Katona József Színház minden évben állandó résztvevője volt a POSzT-nak. Két évvel ezelőtt Kukorelly Endre nem válogatta be őket, ez volt ez első alkalom, hogy nem vettek részt a versenyprogramba. Idén, Fáy Miklós beválogatta őket, ám később ezt nyilatkozta: „A hős és a csokoládékatona ímmel-ámmal került be. Törekszik arra, hogy egy, a maga korában szellemes darabot ma is szellemessé tegyen; ez sokszor sikerül, de csomó közhelyes témáról beszél, amire nem lehet rácsodálkozni. Például arról -amit anno merészség volt kimondani,- hogy a háborúban inkább túlélni, mint harcolni kell. Mindezt próbálták irtózatos zajongással feldobni, ami nem tetszett. Mégis azt láttam, hogy odarakták magukat és ez a Katona legjobb előadása.” („Kinyílik egy másik világ” – interjú Fáy Miklóssal; www.szinhaz.hu; 2010. március 2.)
Valószínűleg emiatt is, bár döntésüket nem indokolták, a Katona vissza lépett a versenyprogramtól, ezzel egyedülálló, ám remélhetőleg nem követendő lépést vezetve be a POSzT történelmébe. Az elmaradó versenydarab helyett egy általuk jobbnak tartott előadást szerettek volna elhozni az off-programba, aminek zöld utat engedtek. Így történhetett meg az, hogy Weöres Sándor A kétfejű fenevad című – pécsi kötődésű – drámáját a Katona Jószef Színház bemutatja Pécsett. Az, hogy erre az előadásra jegyet kaptunk, valószínűleg pont annak köszönhető, hogy nem került be a versenyprogramba, mert az off-programok jegyeire nincs akkora vásárlói roham, mint az a versenydarabokra való jegyek árusításának megnyitásakor lenni szokott.
A fentiekkel kapcsolatban érdekességként álljon itt pár mondat egy későbbi Fáy Miklós interjúból:
„Fidelio Est: Hogy érintett a Katona visszalépése?
Fáy Miklós: A futballban az a szabály, hogy kézzel nem érünk a labdához. A POSzT-on pedig az, hogy a válogató dönti el, mely színház mely előadását találja a legjobbnak. A Katona megpróbált egy másik szabály szerint játszani, aminek az lett a vége, hogy nem szerepelnek a versenyprogramban. Ők hozzászoktak, hogy megkerülhetetlenek a színházi életben, és én sem akartam őket szándékosan megkerülni, de mégis ez történt. Végül az off-programba meghívták őket, aminek örülök. Nyilván nagyon meg akarják mutatni, hogy A kétfejű fenevad jó előadás.
FE: Muszáj volt valamit választanod a Katonából? Azt mondod: ímmel-ámmal került be A hős és a csokoládékatona. De ha egyszer nem tetszett neked igazándiból egyik idei katonás előadás sem, akkor nem lett volna jobb, ha nem válogatsz be semmit?
FM: Végül is, ez történt. Nem azért tettem be őket, mert úgy éreztem, a Katona nélkül nincsen POSzT. Egyszerűen volt még egy hely, mert nem találtam hét olyan nagyszínpadi előadást, aminek az én szempontjaim szerint egy ilyen fesztiválon helye van. És végül ezt találtam a hetedik legjobbnak. De én jól jártam ezzel, mert az egri Mayát jobbnak gondolom.” (Épphogy tizennégy – interjú Fáy Miklóssal; www.fidelio.hu; 2010. április 29.)
Míg korábban az Országos Színházi Találkozó évről-évre városról-városra vándorolt, nem volt igazi gazdája, nem telepedett meg sehol, elkallódott. Miután Pécsre költözött a hagyományos versenyprogram mellett tíz év alatt egy markáns OFF (Országos Fesztiválmelletti Fesztivál) program sorozat vetette meg a lábát. Mára már az off-programok a fesztivál savát-borsát adják. Az az igazság, hogy én is hajlamos voltam, vagyok megfeledkezni erről, mindig is a versenydarabok érdekeltek. Olyan időszakomban nem találkoztam a POSzT-tal, hogy időm és kedvem lett volna éjjel-nappal fesztiválozni. Egyetemista koromban még nem fogott meg a POSzT, amint hazatértem azonban, szépen lassan megfertőződtem én is. A családi és szülői felelősségvállalással viszont már nincs annyi időm, hogy mindenen részt vegyek, szelektálnom kell. Minden évben azért részt szeretnék venni a POSzT forgatagában, amennyire időmből, energiámból és pénzemből telik.
Szombaton még a Magyar Hangja… című programra szeretnénk elmenni, amely a Bóbíta Bábszínházban kerül megrendezésre. A produkció a filmszinkronizálás rejtelmeibe vezeti be a nézőt olyan színészek közreműködésével, mint Németh Judit, Spilák Klára, Csankó Zoltán, Bodrogi Gyula, Stohl András és Jordán Tamás. Kíváncsi leszek rá.
Egy mondat a X. POSzT-ról:
Maya, nagyon szépen kérlek, Csörgess meg!- esedezett Übü király a telefonvonal végén - nagy bajban vagyok! A Kockavető átvágott! Nem jók a számlák, amiket vettem tőle és bejelentkezett A revizor! Háztűznézőbe jön! Mindjárt itt lesz! Ha hallod az üzenetemet, ellenőrizd kérlek, az SZJ 9231 avagy a művtev vége számlákat, amiket a városi színháznak állítottam ki! Emlékszel? Volt egy levél, azt kellene megtalálnod! Az tisztára moshat, az Az elveszett levél.
Ráadásul a nyomomban van Kasimir és Karoline, a híres nyomozó páros és csak rövid idő kérdése, hogy rájöjjenek arra, hogy igen, valóban 20/20-as voltam.
De mindez már csak Veszett fejsze nyele volt. A nagy király utolsó szavai alatt immár semmi sem állíthatta meg Arturo Ui feltartóztatható felemelkedését.
A Fodrásznő, aki szemtanúja volt a rövid, de véres eseményeknek, hisztérikusan felkacagott és tört angolsággal kiáltotta: Let's go to The beach! S.K.
(forrás: http://www.poszt.hu/)
Utóirat (2010. 06. 04.):
Én balga marha! Délután hazalele menet megérdeklődtem a LIBRIben, hogy tulajdonképpen mit takart a meglepetés zsák. Kiderült, hogy az Alkonyat sorozat legújabb kötetét, én meg naívan azt hittem, hogy a LIBRI igazodva a helyi hagyományokhoz, a POSzT könyvét propagálja. Persze elsiklottam azon tény felett, hogy a POSzT könyvet az Alexandra Kiadó adta ki. Köztudomású, hogy a két könyvterjesztő birodalom nincs túl jó viszonyban. A könyv mindenesetre megjelent.
"Nánay István, a kötet szerkesztője a POSZT alapítóit, szervezőit, résztvevőit arra kérte, elevenítsék fel a fesztiválhoz kötődő legfontosabb élményeiket. A visszaemlékezések mellett az olvasó a POSZT-ról megjelent kritikák és tanulmányok révén is lépegethet a színházi és a privát élet kulisszái között, s a kötet végén található adattárban böngészhet a seregszemle és előzménye, az Országos Színházi Találkozó programjaiban. Az egyszeri és megismételhetetlen fesztiválpillanatokat Simara László és Tóth László fotói teszik feledhetetlenné."
A fenti kötet mellett még egy könyv megjelent:
"A kötet szerkesztője és legnagyobb részt szerzője, lapunk munkatársa (értsd: Új Dunántúli Napló), Mészáros B. Endre, aki a POSZT születésétől szorgalmas és lelkes kísérője az eseményeknek és a szereplőknek. Előszavában így ír: „Nem tudom, hogy a város formálja jobban a színházi világot, vagy inkább a színtársulatok Pécset a POSZT-ok idején, de az bizonyos, hogy az elmúlt tíz esztendőben felerősödött itt a mediterrán hangulat.”
A POSZT tíz esztendejéről szóló kötet azonban nem pusztán kellemes emlékidézés, hanem kordokumentum, a 21. század eleji magyar színháztörténet egy fontos szelete, továbbá ténysoroló adattár. Hiszen a valaha megjelent cikkeken túl itt megtaláljuk az eddigi összes POSZT válogatói által kiszemelt versenydarabok sorát, valamint a fesztiválok végén kihirdetett eredményeket, teljes részleteséggel." (forrás: www.bama.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése