A felnőtté válás rögös útjai kikövezetlenek, fájdalmas tapasztalatszerzéseken keresztül szerezhetjük meg érettséginket. Különösen így van ez, ha lányokról van szó. Nővé válni cseppet sem leányálom. Erről tanúskodik Lone Scherfig (Egy lányról – An Education) és Andrea Arnold (Akvárium – Fish Tank) filmje is. A végkövetkeztetésük hasonló, az önmegvalósítás nem a férfin keresztül vezet, szabadágunk megteremtéséről magunknak kell gondoskodni.
Lone Scherfig filmjében, a 16 éves Jenny (Carey Mulligan) szüleivel él a hatvanas évek Londonjának egyik szerény külvárosában. A családi környezet stabil, mint a beton. Az édesapának határozott elképzelései vannak lányával kapcsolatban: a cél az Oxfordi Egyetem, hogy a lány többre vigye az életben, mint ő. Jenny jól tanul, de lánylelkét könnyen bekebelezi egy idősebb férfi, aki bevezeti a bohém éjszakák, fényes szalonok, drága éttermek világába. Találkozásaikból szerelem szövődik, a fiú olyannyira elcsavarja a fejét, hogy könnyen sutba vágja továbbtanulási lehetőségeit, belemegy szülei becsapásába és ezzel együtt önmaga áltatásába is.
Andrea Arnold környéke a lepusztult, fojtogató légkörű külvárosi gettó, az Akvárium, amely az ott élők játszótere. Itt él a 15 éves Mia (Katie Jarvis), akit magatartásproblémái miatt kidobnak az iskolából, osztálytársai kiközösítik. Egyetlen dolog, ami érdekli az utcai tánc, amelyet szenvedélyesen gyakorol egy elhagyott lakásban. Mia egyedülálló édesanyjával és húgával él egy szűk lakótelepi lakásban. Apa hiányában érzelmileg védtelennek mutatkozik az anyja által a csonka családi légkörbe hazahurcibált férfival szemben.
Mindkét lány estében megtörténik szellemi és testi síkon is az ártatlanság elvesztése, aztán jön az arculcsapás. A férfiak családos emberek, a sarjadzó leánygyermekek könnyű préda. Az önértékelési problémákkal küszködő fiatal férfi képtelen ellenállni a vágyakozó, sőt felmagasztaló tekintetnek. Egyik férfi sem számító liliomtipró, egyszerűen nem tud ellenállni a kísértésnek.
Bár Andrea Arnold filmje sokkal összeszedettebb és konkrétabb, mindkét film erénye, hogy nem a mély depresszióba, a totális csődbe vezeti főhősét, hanem megállásra, majd a tanulságok levonása után cselekvésre sarkallja őket. Jenny újabb esélyt szerez magának tanulmányai folytatására, Mia pedig tovább lép a szülői házból.
A két lányfőszereplő nagyon jól játszik, különösen Katie Jarvis természetessége lenyűgöző. Az Akvárium kapcsán azonban Michael Fassbinder – aki talán eddigi legjobb alakítását hozza – és édesanyát alakító Kierston Wareing játékát is ki kell emelni.
A nővé válás nem csipkerózsika történet. A felébredés nem old meg mindent, de elvezethet a helyes útra. Lone Scherfig mérsékelt képi- és hangulatvilágú filmje ugyanarról beszél, mint Andrea Arnold nyersebb, realistább mozija. Csak a hangsúlyok mások kicsit, és talán a Fish Tank valósághoz közelibb miliője közelebb hozza szereplőit.
Lone Scherfig filmjében, a 16 éves Jenny (Carey Mulligan) szüleivel él a hatvanas évek Londonjának egyik szerény külvárosában. A családi környezet stabil, mint a beton. Az édesapának határozott elképzelései vannak lányával kapcsolatban: a cél az Oxfordi Egyetem, hogy a lány többre vigye az életben, mint ő. Jenny jól tanul, de lánylelkét könnyen bekebelezi egy idősebb férfi, aki bevezeti a bohém éjszakák, fényes szalonok, drága éttermek világába. Találkozásaikból szerelem szövődik, a fiú olyannyira elcsavarja a fejét, hogy könnyen sutba vágja továbbtanulási lehetőségeit, belemegy szülei becsapásába és ezzel együtt önmaga áltatásába is.
Andrea Arnold környéke a lepusztult, fojtogató légkörű külvárosi gettó, az Akvárium, amely az ott élők játszótere. Itt él a 15 éves Mia (Katie Jarvis), akit magatartásproblémái miatt kidobnak az iskolából, osztálytársai kiközösítik. Egyetlen dolog, ami érdekli az utcai tánc, amelyet szenvedélyesen gyakorol egy elhagyott lakásban. Mia egyedülálló édesanyjával és húgával él egy szűk lakótelepi lakásban. Apa hiányában érzelmileg védtelennek mutatkozik az anyja által a csonka családi légkörbe hazahurcibált férfival szemben.Mindkét lány estében megtörténik szellemi és testi síkon is az ártatlanság elvesztése, aztán jön az arculcsapás. A férfiak családos emberek, a sarjadzó leánygyermekek könnyű préda. Az önértékelési problémákkal küszködő fiatal férfi képtelen ellenállni a vágyakozó, sőt felmagasztaló tekintetnek. Egyik férfi sem számító liliomtipró, egyszerűen nem tud ellenállni a kísértésnek.
Bár Andrea Arnold filmje sokkal összeszedettebb és konkrétabb, mindkét film erénye, hogy nem a mély depresszióba, a totális csődbe vezeti főhősét, hanem megállásra, majd a tanulságok levonása után cselekvésre sarkallja őket. Jenny újabb esélyt szerez magának tanulmányai folytatására, Mia pedig tovább lép a szülői házból.
A két lányfőszereplő nagyon jól játszik, különösen Katie Jarvis természetessége lenyűgöző. Az Akvárium kapcsán azonban Michael Fassbinder – aki talán eddigi legjobb alakítását hozza – és édesanyát alakító Kierston Wareing játékát is ki kell emelni.A nővé válás nem csipkerózsika történet. A felébredés nem old meg mindent, de elvezethet a helyes útra. Lone Scherfig mérsékelt képi- és hangulatvilágú filmje ugyanarról beszél, mint Andrea Arnold nyersebb, realistább mozija. Csak a hangsúlyok mások kicsit, és talán a Fish Tank valósághoz közelibb miliője közelebb hozza szereplőit.
(Lone Scherfig: Egy lányról)
(Andrea Arnold: Akvárium)
(képek: www.est.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése