Szeretek fényképezni, de sosem tanultam meg igazán. Zenittel kezdtem, most egy félautomata Canonom van. Nincsen profi technika háttérfelszerelésem ahhoz, hogy igazán jó fotókat csináljak, egyelőre megfelelő anyagi fedezet híján nem is lesz. Így csak valódi dilettáns lehetek. Azért rendre fotózgatok, ha látok valamit, mert a vágy még mindig bennem van. Mondjuk egyre kevesebbet, amióta fiam megszületett. Azóta rendszerint Ő kerül az objektív fókuszába bele. Biztosan lehetne nagyobb elhivatottsággal hozzáállni, de egyelőre nekem így megy:
6 megjegyzés:
Nem rossz képek ezek, csk az a baj, hogy nem lehet nagy alakban megnyitni őket és így nem is lehet igazán élvezni. Úgy tedd fel a blogra, hogy meg lehessen nyitni nagy formátumban is, mondjuk legalább ilyen 600 X 400-as formátumban.
hajaj:)
azt nem tudom hogy kell:)
egyébként a picasawebes albumaimban megtalálhatod...
például réákakttintasz az oldalt futó diavetítésekre, akkor odajutsz
vagy
http://picasaweb.google.com/efrijefeg/EfriFotL#
lehet hogy ott jobb ha egyenként felmész rá.
Az írógépes kép jó.
Az írógépes valóban kiemelkedő. A lámpások pedig jól hozzák az félhomályos, csendesen elmélkedős kávéházi hangulatot. Nekem tetszenek. A képeket elnézve egyébként - önkéntelen reflexként - egy kis történet kerekedik ki:
A történet egy alkotói válsággal küszködő íróról szól, akit egyre jobban szorongat a határidő, és egyben saját tehetetlenségének tudata. De hiába erőlködik, csak nem tudja felvenni az írás fonalát. Elkeseredttségében egy kávéházba veti be magát. Ott ücsörög naphosszat, kócosan, borostásan, kialvatlanul egy füstös félsarokban, üres káváscsészék és brandys poharak mellett, amikor végre rátalál az ihlet! Ettől megmámorosodva hazarohan, és éjszakákon át dolgozik lámpa és gyertyefény mellett, amíg végre elkészül a nagy mű, aminek a címe: Lakatláz ;)
Nagyon jó fotók...
sokszor nem a gépen múlik
Egyébként egy idő után úgy rá lehet szokni, hogy az ember a végén már zuhanyozni se tud úgy elmenni, hogy ne alkosson legalább fejben pár fotót :)
érdekes a történeted Joruba!:))
Nóri: na igen, sajna még én is sokszor elfeledkezem magamról, é s mindenhol képeket akarok csinálni. Szóval az intelmeim magamnak (is) szóltak.:))
Megjegyzés küldése