Clint Eastwood, miután leszámolt a Piszkos Harry-féle szereppel, és a Gran Torinoval befejezettnek tekintette színészi pályáját, a rendezői pályáját egyengette tovább. Az éltes rendező a kor előrehaladtával egyre jobb és jobb munkákkal rukkolt elő. Kétségtelenül Walt Kowalski története lett az egyik legjobb munkája.
Kérdés volt, hogy ez után milyen téma után nyúlhat a rendező? A Gran Torino után bármi jöhetett, nehéz volt felülírni annak jelentőségét. Clint Eastwood önbizalomnak sem volt híján, amikor Nelson Mandela személyét tette új filmje középpontjába.
Az Invictus címen megszülető film azonban nem az appartheid szörnyűségeiről, és az embertelenséggel szembeszálló emberről szól. Az Invictus üzenete sokkal egyszerűbb és megközelítése sokkal intelligensebb, mint gondolnánk. Mandela tudta, mitől döglik a légy. A rögbit Dél-Afrika fehér bőrszínű lakossága imádta, minden fekete a nemzeti csapat, a South Africa's Springboks (Gazellák) ellen drukkolt, annak színösszetétele miatt. Mandela gyorsan felismerte a helyzetet, akkor tud sikeres politikus lenni, ha az etnikai ellentéteket lecsitítja. Ez másként nem sikerülhet, csak úgy, ha ösztönösen összefogásra készteti az embereket.
Az 1995-ben Dél-Afrikában megrendezésre kerülő rögbi világbajnokság jókor jött, sőt így rendeltetett. Az élet heppiendet rendezett. Mandela Francois Pienaar vezette nemzeti csapatnak köszönhetően győzelmet aratott az ország felett. A csapat megnyerte a világbajnokságot, az ország ünnepelt, fekete és fehér együtt. No persze nyílván nem ment ilyen simán minden, de a film üzenete roppant okos. Ez a film talán nem véletlen, hogy a Dél-Afrikai rendezésű labdarugó-világbajnokság évében került a mozikba.
Az Invictus nem a legjobb film Clint Eastwood repertoárjából. A politikai filmként induló mű sportdrámává, heroikus eposszá alakul át. Eastwood azonban sokkal okosabb annál, mintsem olcsó hatásvadász elemekkel szője tele filmjét. Morgan Freeman ismételten bebizonyítja, hogy csodálatos színész. Jelenléte egyszerűen manírmentes a filmvásznon. Matt Damonről bennem kialakított kép a Bourne-trilógia óta pozitív előjelűvé változott. Az Invictus című filmben éretten játszik ismét, talán kijelenthető, hogy végérvényesen levetkőzte tejfelesszájú amerikai csávó fizimiskáját. Jól áll neki a színészet.
Az Invictus a közepesnél súlyosabb, ámde jelesnél pehely könnyebb film, néhány kivételes színészi pillanattal fűszerezve.
Kérdés volt, hogy ez után milyen téma után nyúlhat a rendező? A Gran Torino után bármi jöhetett, nehéz volt felülírni annak jelentőségét. Clint Eastwood önbizalomnak sem volt híján, amikor Nelson Mandela személyét tette új filmje középpontjába.
Az Invictus címen megszülető film azonban nem az appartheid szörnyűségeiről, és az embertelenséggel szembeszálló emberről szól. Az Invictus üzenete sokkal egyszerűbb és megközelítése sokkal intelligensebb, mint gondolnánk. Mandela tudta, mitől döglik a légy. A rögbit Dél-Afrika fehér bőrszínű lakossága imádta, minden fekete a nemzeti csapat, a South Africa's Springboks (Gazellák) ellen drukkolt, annak színösszetétele miatt. Mandela gyorsan felismerte a helyzetet, akkor tud sikeres politikus lenni, ha az etnikai ellentéteket lecsitítja. Ez másként nem sikerülhet, csak úgy, ha ösztönösen összefogásra készteti az embereket.
Az 1995-ben Dél-Afrikában megrendezésre kerülő rögbi világbajnokság jókor jött, sőt így rendeltetett. Az élet heppiendet rendezett. Mandela Francois Pienaar vezette nemzeti csapatnak köszönhetően győzelmet aratott az ország felett. A csapat megnyerte a világbajnokságot, az ország ünnepelt, fekete és fehér együtt. No persze nyílván nem ment ilyen simán minden, de a film üzenete roppant okos. Ez a film talán nem véletlen, hogy a Dél-Afrikai rendezésű labdarugó-világbajnokság évében került a mozikba.Az Invictus nem a legjobb film Clint Eastwood repertoárjából. A politikai filmként induló mű sportdrámává, heroikus eposszá alakul át. Eastwood azonban sokkal okosabb annál, mintsem olcsó hatásvadász elemekkel szője tele filmjét. Morgan Freeman ismételten bebizonyítja, hogy csodálatos színész. Jelenléte egyszerűen manírmentes a filmvásznon. Matt Damonről bennem kialakított kép a Bourne-trilógia óta pozitív előjelűvé változott. Az Invictus című filmben éretten játszik ismét, talán kijelenthető, hogy végérvényesen levetkőzte tejfelesszájú amerikai csávó fizimiskáját. Jól áll neki a színészet.Az Invictus a közepesnél súlyosabb, ámde jelesnél pehely könnyebb film, néhány kivételes színészi pillanattal fűszerezve.
(Clint Eastwood: Invictus)
(képek: http://www.est.hu/)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése