2010. február 15., hétfő

Brummogda



Szombat délelőtt a Brummogdába vitt az utunk. A Brummogda Művészetterápiás Műhelynek, Maciklinkának nevezi magát, ahol macikat készítenek rendelésre, de lehetőség van arra is, hogy Te magad is részese legyél a maci megszületésének. Sosem csitítottam el magamban a gyermeket, ezért sem szégyellem bevallani, hogy már harmincas éveimben járva is, még mindig macival alszom. Nincs ebben semmi rossz, de jó annál több. Elvégre minden ellenkező állítás ellenére a plüssmaci érző- és élő lény, mondhatni élőlény. Jótékony hatásai pedig beláthatatlanok.Még tavaly fedeztem fel ezt a kis helyet, amely Pécsett a Jókai tér és a Ferencesek utcája sarkán található, mindjárt a Jókai téri antikvárium után. Belépve a kis műhelybe, éreztem, hogy jó helyen járok. Akkoriban már foglalkoztatott a dolog, hogy gyermekünknek kellene egy saját készítésű medvét is készíteni. Mivel tavaly még annyira nem értékelte a plüssállatkákat, akkor félre tettem az ötletet. Azóta azonban sokat változott a világ, Márk teljes jogú tagja lett a maciszeretők közösségének. Így elterveztük feleségemmel, hogy a második születésnapjára meglepjük őt egy sajátkezűleg készített macival. Fél 11-kor vackoltuk be magunkat a Brummogdába és délután négy órakor távoztunk, immár a megszületett születésnapi ajándékkal. Ott tartózkodásunk ideje alatt nekiláttunk a macivarrásnak. Annamari, a műhely egyszemélyi vezetője szabásmintákat vett elő, amelyekből képzeletben megalkottuk a mackót. Annamari kiszabta az alapanygot, mi meg hozzákezdtünk a macivarrásnak. Ugyan egyikünk sem híres a kézügyességéről, de nagyon egyszerű öltéseket kellett alkalmaznunk, így lassan megalkottuk a fejet, a testet, majd a végtagokat. Jómagam a macifej varrásával foglalatoskodtam, míg feleségem a hát- és a hasrészből alkotott testet, míg a kezeket és a lábakat megosztottuk egymás között. Az egyes testalkatrészek összevarrása után puha anyaggal kitömtük, megformáltuk a macitagokat. A testrészek összeillesztését, az egy testté varrást viszont már átengedtük Annamarinak. Persze a munka javát Ő csinálta, mégis elmondhatjuk: részesei voltunk az új maci megszületésének.
Annamarival mindeközben nagyon jót beszélgettünk, a munka hevében a közeli cukrászdából még finom süteménnyel is megleptük magunkat. Ritka pillanat rohanó világunkban az, hogy az ember időt enged arra, hogy órákat eltöltsön eladdig idegen emberek társaságában, és úgy beszélgessen velük, mintha mindig is ismerősök lettek volna. A Brummogdában valami ilyesmi történt. Meg kell, hogy mondjam, nem olcsó píárfogás a Brummogda Művészetterápiás Műhely önmeghatározása, ugyanis nekem kifejezetten szükségem volt erra a napra az utóbbi napok stresszes légköre után, és úgy éreztem, hogy kicserélődök minden porcikámban. Annamari meglepő, ámde részünkről természetesnek fogadott nyíltsággal és őszinteséggel beszélt önmagáról, és tanulságos történetekről is mesélt. Nagyon jó volt érezni ezt a fajta szerettteljes légkört. A maciság elvégre is a bizalom maga. Márk otthon jó kezekben volt, nagyszülei vigyáztak rá. Ezúttal nem bántuk, hogy nem kell hazasietnünk.
Egyre kevesebb az ilyen hely, ahol az ember leülhet és beszélgethet, mert szívesen látják. Azért persze még akadnak efféle eldugott zúgok, de nyitott szemmel kell járni, és néha megállni, figyelni, nem rohanni. A jelenleg még név nélküli maci otthon a gardróbban vár arra, hogy március elején Márk betöltse második életévét. Akkor bújhat elő jelenlegi odújából. Nehéz kibírni, hogy ne adjuk oda neki már most, de most azért egy kicsit felnőttnek is lennünk kell, és rendbe kell szednünk magunkat. Hamarosan eljő március.


A maci neki lesz:

A Burmmogda honlapja: http://anibears.netexpert.hu/

2 megjegyzés:

Novics János írta...

Ez egy nagyon király dolog. Tényleg szép, jó lehetett.

De azért én nővel jobban szeretek aludni, mint macival. Lehet, hogy a kettő együtt még jobb, ezt még nem próbáltam.

jeges-varga írta...

én kipróbáltam a kettő együt, és hát... hmmmmm:)))))))