Bernie Rhodenbarr szobát vesz ki a New York-i Paddington Hotelben. Hón alá csapja a hotelszoba velejáróját, a Paddington mackót, bevackol kifizetett lakrészbe, majd útnak indul, hiszen a hotelba nem kikapcsolódni jött, hanem dolgozni. A hotel lakója, az irodalmi ügynök Anthea Landau, aki úgy dönt, hogy árverésre bocsátja a titokzatos és legendás Gulliver Fairbornnal folytatott levelezését. A nyilvánosságot kerülő szerző azonban ezt nem szeretné, hiszen mindig is körültekintően vigyázott arra, hogy személyes életéből valami is a napvilágra kerüljön.
Bernie betör Anthea Landau szobájába, ott azonban az idős asszonyt holtan találja, a levelezésnek pedig se hír, se hamva sincs. Alig bír elmenekülni a rendőrök elől a tűzlépcsőn és egy szobán keresztül, ahol csendben zsebre rak pár értékes ékszert. Pár pillanat múlva azonban már csattan is a bilincs a csuklóján. Amikor végre megint szabadlábra kerül, Bernie ismét ismerős helyzetben találja magát: tisztára kell mosni nevét, ő ugyan ellenállhatatlanul serénykedik az illetéktelen behatolás művészetében, ámde gyilkosnak sosem lehetett őt nevezni.
A boltjában mindenre elszánt gyűjtők és irodalomkutatók futnak össze, és az elemelt ékszer tulajdonjogát is számon kérik Bernie-n. A szálak persze összefüggnek, amit megint csak Berninek kell kibogoznia, hogy végül Poirot teátrális stílusában az érintettek elé tárja az elméjében megoldott bűnügyet.
Újat persze nem kapunk, de megannyi súlyos olvasmány után, Cormac McCarthy új könnyve előtt valami habkönnyűre vágytam, és ennek a célnak Lawrence Block vicces krimije tökéletesen megfelelt. Az évek alatt azért megszeretettem a betörő sorozatot, még akkor is, ha megismerkedtem a krimi irodalom kvalifikáltabb példányaival is. A Bernie regényekben mindig akad valamiféle kulturális utalás: találkoztunk már Mondriannal, Hammettel, most meg Gulliver Fairborn személyében talán nem kétséges, hogy a nemrégiben elhunyt Salinger alakja bújik meg. Block betörős sorozata ügyesen megírt és újraírt történetek, remek humorral, néha ha ilyen is kell.
Bernie betör Anthea Landau szobájába, ott azonban az idős asszonyt holtan találja, a levelezésnek pedig se hír, se hamva sincs. Alig bír elmenekülni a rendőrök elől a tűzlépcsőn és egy szobán keresztül, ahol csendben zsebre rak pár értékes ékszert. Pár pillanat múlva azonban már csattan is a bilincs a csuklóján. Amikor végre megint szabadlábra kerül, Bernie ismét ismerős helyzetben találja magát: tisztára kell mosni nevét, ő ugyan ellenállhatatlanul serénykedik az illetéktelen behatolás művészetében, ámde gyilkosnak sosem lehetett őt nevezni.
A boltjában mindenre elszánt gyűjtők és irodalomkutatók futnak össze, és az elemelt ékszer tulajdonjogát is számon kérik Bernie-n. A szálak persze összefüggnek, amit megint csak Berninek kell kibogoznia, hogy végül Poirot teátrális stílusában az érintettek elé tárja az elméjében megoldott bűnügyet.
Újat persze nem kapunk, de megannyi súlyos olvasmány után, Cormac McCarthy új könnyve előtt valami habkönnyűre vágytam, és ennek a célnak Lawrence Block vicces krimije tökéletesen megfelelt. Az évek alatt azért megszeretettem a betörő sorozatot, még akkor is, ha megismerkedtem a krimi irodalom kvalifikáltabb példányaival is. A Bernie regényekben mindig akad valamiféle kulturális utalás: találkoztunk már Mondriannal, Hammettel, most meg Gulliver Fairborn személyében talán nem kétséges, hogy a nemrégiben elhunyt Salinger alakja bújik meg. Block betörős sorozata ügyesen megírt és újraírt történetek, remek humorral, néha ha ilyen is kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése