Két fiatalkorú lány megtámad egy taxist, kalapáccsal és konyhakéssel halálosan megsebzik a Skané-i éjszakában. Amikor a rendőrségen kihallgatják őket, nem tanúsítanak semmiféle megbánást. Kurt Wallander nyomozó fel sem bírja fogni az érzelmek ilyen formájú alulműködését. Mindeközben egy férfi holtan esik össze egy bankautomata előtt. Holttestét ellopják a patológiáról, hogy aztán korábbi helyére tegyék vissza. Egy éjszaka pedig egész Skanéban kialszik a villany, a város egyik meghatározó jelentőségű transzformátorállomásán pedig egy elszenesedett hullát találnak. A városban történő különös esetek között látszólag semmi köze egymáshoz, de a maréknyi helyi nyomozócsoportnak sikerül az összefüggésekre rávilágítania. Wallandernek, a nyomozás vezetőjének közben egy kihallgatás közben elcsattant pofon miatt a társadalmi nyilvánosság kétes dicsőségével és kollégái bizalmatlanságával is meg kell küzdenie.
Ennyit és nem többet árulhatok el Henning Mankell Magyarországon legújabban megjelent regényéből. Mankell a Tűzfallal újból bebizonyította, hogy a rendkívül összetett, részletekig pontos, a figyelmet és a feszültséget mindvégig fenntartó krimik írására született. Számos bűnügyi regényt olvastam az elmúlt években, a sok figyelemreméltó regény közül Mankell munkái nyerték el leginkább a tetszésemet.
A Mankell krimik nem átallanak az ötszáz oldalt is meghaladni, és éppen ezért elég időt hagyni arra, hogy a nyomozás során felmerülő kínt és verejtéket bemutassák. Mankell munkái általában különösen bonyolult, akár több kontinensre kiterjedő, esetenként a régmúltban gyökerező bűnesetekről szólnak. Akár azt is mondhatnám, hogy a szerző megtanulta az amerikai popcorn mozi azon, jól bevált, alaptézisét, miszerint a világot megrengető csapások, bűncselekmények Amerikán, mint a világ központján keresztül fejtik ki hatásukat a világ egészére, így az amerikaiakon áll vagy bukik a világ sorsa. Mankell legújabb regényében ezt a szemállást egy svéd kisvárosba, Skanéba helyezi, és teszi mindezt úgy, hogy eközben a nevetségesség halvány gondolata sem merül fel az olvasóban, mert az elejétől a végégig a hitelesség érzetét fenn tudja tartani. Tulajdonképpen ez Mankell zsenijének a lényege. A részletekben rejlő alaposság által hirdetett életszerűség.
Ebből az alapállásból kiindulva a heppiend sem feltétlenül ad teljes megnyugvást az olvasó számára, hiszen a Wallander-sztorik egyfajta depressziós melankóliát is magukban rejtenek azáltal, hogy egy okos, dolgos, ám kihalóban lévő kopót teszi történetei főhősévé, aki egyre kevésbé érti az őt körülvevő társadalom megváltozott erkölcsiségét.
A Tűzfal kiváló szórakozás, letehetetlen, bizonyíték ara, hogy a bűnügyi irodalom terén is igazi kincsekre talál az ember.
Ennyit és nem többet árulhatok el Henning Mankell Magyarországon legújabban megjelent regényéből. Mankell a Tűzfallal újból bebizonyította, hogy a rendkívül összetett, részletekig pontos, a figyelmet és a feszültséget mindvégig fenntartó krimik írására született. Számos bűnügyi regényt olvastam az elmúlt években, a sok figyelemreméltó regény közül Mankell munkái nyerték el leginkább a tetszésemet.
A Mankell krimik nem átallanak az ötszáz oldalt is meghaladni, és éppen ezért elég időt hagyni arra, hogy a nyomozás során felmerülő kínt és verejtéket bemutassák. Mankell munkái általában különösen bonyolult, akár több kontinensre kiterjedő, esetenként a régmúltban gyökerező bűnesetekről szólnak. Akár azt is mondhatnám, hogy a szerző megtanulta az amerikai popcorn mozi azon, jól bevált, alaptézisét, miszerint a világot megrengető csapások, bűncselekmények Amerikán, mint a világ központján keresztül fejtik ki hatásukat a világ egészére, így az amerikaiakon áll vagy bukik a világ sorsa. Mankell legújabb regényében ezt a szemállást egy svéd kisvárosba, Skanéba helyezi, és teszi mindezt úgy, hogy eközben a nevetségesség halvány gondolata sem merül fel az olvasóban, mert az elejétől a végégig a hitelesség érzetét fenn tudja tartani. Tulajdonképpen ez Mankell zsenijének a lényege. A részletekben rejlő alaposság által hirdetett életszerűség.
Ebből az alapállásból kiindulva a heppiend sem feltétlenül ad teljes megnyugvást az olvasó számára, hiszen a Wallander-sztorik egyfajta depressziós melankóliát is magukban rejtenek azáltal, hogy egy okos, dolgos, ám kihalóban lévő kopót teszi történetei főhősévé, aki egyre kevésbé érti az őt körülvevő társadalom megváltozott erkölcsiségét.
A Tűzfal kiváló szórakozás, letehetetlen, bizonyíték ara, hogy a bűnügyi irodalom terén is igazi kincsekre talál az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése