Az idei cannes-i nagydíjas film, A próféta egy ifjú muszlim, Malik El Djebena (Tahar Rahim) börtönkarrier-története, aki éppen a felnőttkort átlépve, írástudatlanul kerül a rácsok mögé hat évre, hogy miért, pontosan nem tudjuk, csak sejthetjük egy rendőri fricskából (tudniillik, hogy rendőrt vert). Az ártatlan tekintetű Malik sorsa előre ki van kövezve. A védtelen és kiszolgáltatott fiúnak a korzikai maffia vezére, César Luciani (Niels Arestrup) tesz ajánlatot. Meg kell ölnie egy koronatanút, cserébe védelmet kap a börtönben. A választás lehetősége azonban csak látszat, Malik az életét teszi a mérleg másik serpenyőjébe.
A gyilkos tett után Malik elindul a kiválasztatott úton. Dolgozik a börtön varrodájában, mosogat a korzikai maffia helyi különítményének, közben megtanul írni, olvasni, ellesi a korzikai nyelvet is. Malik miközben alázatosan kiszolgálja a köré védernyőt tartó bandát, saját szárnyait növesztgeti. A próféta szembe vett a társadalmilag általánosan elfogadott erkölcs szerinti jellemfejlődésnek, egyfajta fordított fejlődéstörténetet látunk. Malik az adott helyzetben legjobb lehetőségeket kiválasztva a film végére vezérré válik, szép példát állítva arra, hogyan működik a rács mögötti társadalom, megkérdőjelezve a büntetés-végrehajtás társadalomba reintegráló képességét.Jacques Audiard filmje talán azzal emelkedik ki a börtöndrámák mezőnyéből (bár én szeretem a hagyományosabb hangulatú A remény rabjait is), hogy a filmben látott szereplők jellemei tökéletesen kidolgozottak, realizmusa, helyenként naturalizmusa hajszálpontos. A valósághű ábrázat mellett azonban némi spiritulalitás is megfér. A címbeli próféta képességet az elkerülhetetlen gyilkosság okozta lelkiismeret-furdalás által életre hívott látomások adják Malik kezébe, egy megölt szellem baráti, testvéri szeretete által suggalmazott tanácsok vezérlik előre Malikot.
Érdekes a börtönbeli társadalmi viszonyok megjelenítése. Malik, aki a korzikaiak között mindig egy koszos arab marad, míg a muszlimok között megvetni való korzikai. Malik prófétasága az arabok „korzikai rabságából” való kivezettetésére is utalhat. Mondjuk Malik vezérsége mögött zavarba ejtően semmi erkölcsi megfontolás nem mutatkozik, ellenben minden helyzetből a lehető legjobbat hozza ki. A fiú felnőtt, az életet (legalábbis egyfajtát) kitanulta. Malik szerepére Tahar Rahim rendkívül jó választásnak bizonyult, hiszen az ártatlan tekintetű fiú könnyeden meghozott mindenfajta erkölcsiséget nélkülöző döntései komoly dilemmát okoz a nézőnek a főhőssel való azonosulás során.Audiard legújabb filmje rendkívül jó ritmusú, két és fél óra hossza ellenére sem vontatott, meglepő fordulatokkal tarkított, a befejezés különös heppiendje pedig fura érzéseket kelthet az emberben.
(Jacgues Audiard: A próféta)
(képek: www.est.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése