Pedro Alomodóvar legújabb filmje, a Megtört ölelések hőse Matteo Blanco az egykori filmrendező, aki 14 éve bekövetkezett tragikus autóbaleset óta vakon éli életét, azóta csupán az írásnak szenteli életét és fiktív énjére, írói álnevére (Harry Caine) cserélte le önmagát. Egykori producere, Judit, hűségesen kitart mellette és támogatja, ebben Matteo titkáraként az asszony fia, Diego is segítségére van.
A fiú szinte semmit nem tud a múlt eseményeiről és arról, hogyan vált Matteo Blanco-ból Harry Caine, azonban egy gazdag üzletember halálhírével és egy agresszív, ifjú rendező gyanús felbukkanásával lassan felszínre kerül az elhallgatott, tragédiával övezett szerelmi négyszög történet, amelynek főszerepében Matteo utolsó filmjének forgatása, és egy gyönyörű színésznő, Léna áll.
Almodóvarnak sok rajongója és megannyi ellenzője van. Sokaknak nem tetszik a giccs és a művészet határán egyensúlyozó alkotói attitűdje. Valószínűleg megfelelő habitus kell ahhoz, hogy Almodóvar filmjeinek atmoszféráját közel érezze magához az ember. Bennem megvan ez a képesség, hisz évek óta az Almodóvar rajongója vagyok. Filmjeinek világa, atmoszférája utánozhatatlan, egyedi, már-már védjegy-szerű. Az Almodóvar keze közül kikerülő filmek csordultig érzelmes hangulata engem megfogott az elejétől kezdve.
Mondhatjuk, hogy a Megtört ölelések persze nem a legjobb filmje, mert így igaz, de ettől még teljes egészében a rendező életművébe illeszkedik bele, onnan egy centire sem lóg ki.
Almodóvar legújabb filmje egyszerre a film noir elemeivel elegyített szenvedélyes szerelmi történet és lírai hangvételű alkotói ars poetica is. Almodóvar nem csak műfaji elemekkel (a melodráma, a krimi, a romantikus film, a leselkedő mozi, stb. elemei keverednek) játszik saját filmjében, de saját korábbi alkotásainak egyes momentumaira is ráismerhetünk, amelyek közül a legkézenfekvőbb az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén című filmje, amely film a filmben szerepet kap a legújabb opusban.
Almodóvar legújabb múzsája Penelopé Cruz, aki a Volver Rajmundájának megformálásával tért vissza a spanyol rendező filmjei (az Eleven húsban már játszott), persze még egy pár filmnek el kell telnie ahhoz, hogy a korábbi múzsa, Carmen Maura helyét megfelelően betöltse, de a Volver talán a jelképes stafétabot átadás volt. Ebben a filmben Maura hosszú távollét után tért vissza Almodóvarhoz, ám a valódi főszerepet már Penelopé Cruz játszotta.
A film befejezése maga a hitvallás: a múzsa meghalt és a múzsa továbbél. Ha fogyatékosan is, de egy rendező saját szája íze szerint fejezze be alkotását, ne engedjen a környezet hamis befolyásolásának. Az alkotást be kell fejezni, így végre szabadon lehet engedni, hogy a saját útját járja.
2 megjegyzés:
Azt hiszem, ha van olyan rendező, akit hosszú évek után sem bírtam megkedvelni, akkor az Almodóvar. Kifejezetten untat. Tényleg sokat próbálkoztam, de nem ment. Nem valószínű, hogy megnézem a legújabb filmjét. Tökéletesen érdektelen nekem.
tudom, olvastam már véleményed:)
ízlések és pofonok, ez van.:)
Megjegyzés küldése