A dunaremetei tartózkodásunk alatt, barátaink könyvespolcáról emeltem le Lehane könyvét, mivel a Kenzie & Gennaro sorozat egy darabja (Sötétség, fogd meg a kezem) akkoriban nagyon tetszett. A Vihar-sziget című regény aktualitását az is adja, hogy Martin Scorsese legújabb filmje e könyv adaptációja, természetesen Leonardo Di Caprio főszereplésével (a film bemutatóját 2010 elejére halasztották).
Nehéz helyzetben vagyok, mert ha a könyv tartalmáról túlságosan sokat kezdenék el beszélni, akkor megszegném a Spoiler tilalom íratlan szabályát (a wikipédia szerint a spoiler irodalmi művekre, filmekre, videojátékokra stb. vonatkozó olyan információ, amelynek idő előtti közlése elrontja, tönkreteszi a befogadás élményét), ez pedig távol álljon tőlem.
A könyv kiindulási pontjáról röviden annyit, hogy 1954 nyarán két szövetségi rendőrnyomozó érkezik a Vihar-szigetre, amelyen az Aschecliffe Elmegyógyintézet áll. Küldetésük az, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, akinek titokzatos módon nyoma veszett. A szigetre közben pusztító erejű hurrikán csap le. A nyomozókban sorozatos kérdések merülnek fel: Hogyan sikerült egy ápoltnak megszöknie a szigorú biztonsági előírások közepette? Mit jelentenek, és ki hagyta hátra a titokzatos üzenteket? Mi történik a hírhedt C részlege, és kiket tartanak ott fogva? Miért van a világítótorony körül elektromos kerítés, és miért őrzik fegyveres őrök? stb.
Lehane izgalmas krimit írt, amely nem olyan kőkemény, mint a Sötétség, fogd meg a kezem, de hátborzongatóan sokkoló. Lehane jól adagolja benne a feszültséget, és a regényből szinte sugárzik, hogy vászonra kívánkozik. Kíváncsi vagyok, Scorsese mit tud majd kihozni belőle. Az utóbbi években nem lobogtatta meg tehetségét a Taxisofőr és a Dühöngő bika rendezője, hiába kapott kegyelemből Oscar-díjat a tökéletlen másolat Tégláért.
Lehane regényeit viszont érdemes olvasni, már ha valaki nem kíván többet, mint izgalmas, jól adagolt feszültéggel teli krimit olvashasson. Ha ezért veszi a kezébe az olvasó a Vihar-szigetet, nem fog csalódni.
Nehéz helyzetben vagyok, mert ha a könyv tartalmáról túlságosan sokat kezdenék el beszélni, akkor megszegném a Spoiler tilalom íratlan szabályát (a wikipédia szerint a spoiler irodalmi művekre, filmekre, videojátékokra stb. vonatkozó olyan információ, amelynek idő előtti közlése elrontja, tönkreteszi a befogadás élményét), ez pedig távol álljon tőlem.
A könyv kiindulási pontjáról röviden annyit, hogy 1954 nyarán két szövetségi rendőrnyomozó érkezik a Vihar-szigetre, amelyen az Aschecliffe Elmegyógyintézet áll. Küldetésük az, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, akinek titokzatos módon nyoma veszett. A szigetre közben pusztító erejű hurrikán csap le. A nyomozókban sorozatos kérdések merülnek fel: Hogyan sikerült egy ápoltnak megszöknie a szigorú biztonsági előírások közepette? Mit jelentenek, és ki hagyta hátra a titokzatos üzenteket? Mi történik a hírhedt C részlege, és kiket tartanak ott fogva? Miért van a világítótorony körül elektromos kerítés, és miért őrzik fegyveres őrök? stb.
Lehane izgalmas krimit írt, amely nem olyan kőkemény, mint a Sötétség, fogd meg a kezem, de hátborzongatóan sokkoló. Lehane jól adagolja benne a feszültséget, és a regényből szinte sugárzik, hogy vászonra kívánkozik. Kíváncsi vagyok, Scorsese mit tud majd kihozni belőle. Az utóbbi években nem lobogtatta meg tehetségét a Taxisofőr és a Dühöngő bika rendezője, hiába kapott kegyelemből Oscar-díjat a tökéletlen másolat Tégláért.
Lehane regényeit viszont érdemes olvasni, már ha valaki nem kíván többet, mint izgalmas, jól adagolt feszültéggel teli krimit olvashasson. Ha ezért veszi a kezébe az olvasó a Vihar-szigetet, nem fog csalódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése