2009. augusztus 24., hétfő

Wolf Haas: Halottak feltámadása; Scolar, Budapest, 2009


Egy, a krimiről szóló rádióbeszélgetés során, Bárány Tibor kritikus méltatta Wolf Haas regényét, a Halottak feltámadását, amely a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg az idei év során. A következő könyvtári keresgélésem során rá is bukkantam az osztrák szerző vékonyka művére, amely elolvasása során nagy meglepetéssel szolgált számomra. Tudniillik Hass regénye nem szokványos krimi, hanem kölcsönözve a regényt fordító Bán Zoltán András utószavában írottakat, „Wolf Hass olyan, mintha Thomas Bernhard krimiket írt volna”.
Mert valóban, Bernhard stílusa rögtön az olvasó agyába bevillan, és nemcsak a nemzeti hovatartozás okán. A Halottak feltámadását egy ismeretlen narrátor (a már fentebb nevesített utószó szerint, állítólag a sorozat befejező, hatodik kötetében fény derül a személyére) meséli el, olyan stílusban, mintha egy kocsmában egy jó pofa sör, vagy finom bor mellett közös, távoli vagy közeli ismerősökről beszélne az ember. Ez az elbeszélésmód minden jellemzőjét hozza magával. A kocsmai pletyka, az elbeszélői elkalandozó emlékezet, a beszélt személy gondolatait felöltöztető mesélői vélemény rakja össze a bűnügyi történetet.
A történet maga nem túl bonyolult, egy idős házaspárt holtan találnak meg Zell városka hegyeinek síliftjében. A rendőrség nem birkózik meg a titokzatos eset felgöngyölítésével, így az esettel megbízott rendőr, Brenner felügyelő kilép a kötelékből, hogy nyolc hónap elteltével, mint már magánnyomozó felfedje a bűnöst. Brenner nem tévedhetetlen oknyomozó, hanem ügyesen a környezetébe beépülő kopó, aki a kisvárosi kapcsolati hálókból összerakja az eset mozaikdarabkáit, hisz ő „a legkisebb dolgoknak is figyelmet szentel, vagyis hogy kvázi nem tesz különbséget a lényeges és a lényegtelen között”. Haas a kocsmai elbeszélés hányavetiségéből kiindulva apró morzsákat hullajt el az olvasó számára, míg végül összeáll a kép az olvasó fejében is. Tulajdonképpen nem is maga a bűneset megoldása válik a legfontosabbá, hanem maga az elbeszélés, amelyből egy jellegzetes osztrák kisváros képe rajzolódik ki, abszurdan groteszk karakterekkel és olykor leheletfinom, olykor kíméletlen társadalomrajzzal.

Nincsenek megjegyzések: