Elment a Jobbik részünk

Tegnap este az Ördögkatlanba jártunk, hogy beleérezzünk a fesztivál hangulatába. Erről majd később írok. Ma délben hallottam csak a szomorú hírt, hogy tegnap hosszan tartó betegség után elhunyt Cseh Tamás, aki nagy hatással volt rám dalaival, és valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül.

Egy gitárral a kezében, lecsupaszított térben, szavalva, énekelve mesélt a hétköznapokról. Dalaival a rendszerváltás előtti kor kritikusa volt, de egyben annak romantikus báját is megénekelte. Dalai, bár időben és térben meghatározott életérzést szólaltatnak meg, mondanivalójuk még ma is aktuálisak. Egyik legutolsó interjújában azt mondta, hogy ebben a világban már több Cseh Tamásra van szükség, hogy megénekelje a problémákat. Sajnos új dal már nem lesz, de a régiek velünk maradnak.

Jó pár koncerten hallgathattam dalait Pécsett és Pulán is. Nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy a színpadról akarjam az embert megismerni, hiszen az emberől nincsenek személyes tapasztalataim, mindenesetre szerénység, őszinteség áradt belőle, és a néhány éve Bérczes László által vele készített beszélgető könyvben is hallatlanul nyíltan beszélt életéről.
Tegnap elment a Jobbik részünk…