társadalmi játszmák

A kosztümős drámák tömkelegéből alig akad néhány jól sikerült alkotás, amely kiemelkedik a középszerből. Nagy meglepetésemre A hercegnő című film ezen kevesek közé sorolható.
A XVIII. század végén játszódó történetet Georgiana Spencer hercegnő személyisége, fanyar élettörténete ihlette, aki ifjan ment feleségül a nála jóval idősebb, a felsőbb körökbe járatos Devonshire herceghez. Georgiana szépsége és karizmája révén hírnevet szerzett magának, extravagáns ízlése a kor divatikonjává avatta, hajlama a szerencsejátékra és a szerelemre pedig a társasági pletyka szárnyaira kapta nevét. Odaadó családanya volt, és emellett politikai szerepvállalása okán a nép kegyeltjévé vált.
A dráma velejét a hideg, érzelmekre képtelen férj és a szerelemre ácsingózó hercegnő közötti konfliktus adja. A társadalmi rang mindennél előbbre való, tehát addig a nő nem nő, míg fiúgyermekkel, valódi örökössel nem ajándékozza meg férje urát. A természet rendjének minden terhe az anyára száll. Georgina csak harmadik születendő gyermekével köszörüli ki a csorbát, azonban addigra áll a bál a hitvesi ágyban.
A film csendesen, hivalkodás nélkül mutatja be a korabeli Anglia társadalmi közegét, amely csöppet sem irigylése méltó, hiszen itt minden ember veleszületett önsorsrontó, a legfőbb erény a fokozott türelem, a lehető legnagyobb mérvű lemondás. Persze nem kell sokáig gondolkodnom, hogy rájöjjek, hogy ma sincs ez másképp, csupán a társadalmi szabályok változtak meg, az önnön sírját megásó egyedek száma vajmi keveset csökkent.
A film nagy erénye, hogy rendkívül egyenletesen, mértéktartó feszültségkeltéssel regéli el Georgiana tragikus történetét, aki végül kész fejet hajtani a társadalmi akarat előtt, és szerelmét gyerekeiért beáldozza, az anya győz a nő felett.
Az összképet javítja az is, hogy a színészek teljesítménye inkább erősíti egymást, mintsem gyengíti. A gárdából egyértelműen a herceget alakító Ralph Fiennes tökéletesen érzelemmentes játéka emelkedik ki, de meglepetésemre Keira Knightley, a hercegnő szerepében felül tud emelkedni önmagán is, jóval túlteljesíti például A Vágy és vezeklésben mutatott teljesítményét. Kettősük mellett még Lady Spencer (Georgiana édesanyját) játszó Charlotte Rampling emelhető ki.
A hercegnő számomra örömteli meglepetés. Sosem hittem volna, hogy egy kosztümös, átlagos hollywoodi produkciónak gondolható anyagból ennyire erős filmet lehet kihozni, és még Pados Gyula sem vitte el képeivel a giccs irányába a művet.

(Saul Dibb: A hercegnő)

(képek: www.est.hu)