Két filmről

A hatvanas évek közepén, amikor a brit popzene a fénykorát élte, a BBC mindössze kétórányi rock’n’rollt játszott hetente. A kor fiatalságának életérzései és hallgatói igényi ennyivel azonban nem elégedtek meg, így napi 24 órás műsorral kalózrádió jött létre, amely a tengerről küldte rendszerellenes jeleit.
Az iskolából elbocsátott Carlt (Tom Sturridge) édesanyja (Emma Thompson) Quentinhez, a fiú nagybátyjához küldi, hogy a fiú életre szóló nevelésben részesüljön. Quentin (Bill Nighy) az Északi-tenger közepén horgonyzó Radió Rock főnöke. A hajón a rock DJ-k különc csapata népesíti be. A vezetőjük, a Báró (Philip Seymour Hoffman), az Amerikából kivándorolt nagydarab, megszállott rock istenség. A mögötte felsorakozó csapat tagjai még a kegyetlenül ironikus, testi adottságai ellenére női rajongók erdejében botorkáló Dave (Nick Frost), egyszerű Simon (Chris O’Dowd), a szerelmes, a csendes és rejtélyes szépfiú, Éjfél Márk (Tom Wisdom), Korai Bob, a hajnali műsor vezetője (Ralph Brown), Sötét Kevin (Tom Brooke) , aki tényleg sötét, Óránként John (Will Adamsdale) a hírolvasó, Angus „Félnóta” Nutsford (Rhys Darby).
Simon megtalálja álmai asszonyát, Eleanore-t (January Jones) és feleségül veszi a hajón, ám másnap az ara lelép. Gavin (Rhys Ifans), Britannia legjobb DJ-je visszatér Amerikai turnéjáról. Az erősítésnek csak a Báró nem örül. Az élet zajlik a hajón és azon kívül, ahol Dormandy miniszter (Kenenth Branagh) és elhivatott bérenclegénye (Jack Davenport), azon dolgozik, hogy a kalózrádiók mindörökre betiltásra kerüljenek. A nagy kavalkád végén a Rockhajó kénytelen odébb állni, ám a vízi csotrogány a menekülés közben megfeneklik. Mielőtt a vég bekövetkezne, rajongók ezrei eveznek a kedvencek megmentésére, mert a rock’n’roll sosem halhat meg.
Richard Curtis az Igazából szerelem sikerein felbuzdulva szeretett volna egy újabb szeletet szelni a siker tortájából, ám ezúttal csendes hümmögésre számíthat csak. A moziba mi azért tértünk be, hátha egy habkönnyű nyári kalandban lesz részünk, de csalódnunk kellett, holott a sikerhez minden rendelkezésre állt. Megannyi jó színész, akik teljesítik is azt, ami tőlük elvárható, a zene pedig adott, azzal semmi baj nincs. Curtis a forgatókönyvvel nem bíbelődött sokat, talán ott feneklik meg az egész film. Nincs meg benne az a lendület, amely elvárható lett volna. A Rockhajó ezért egyszer nézhető, ámde felejthető filmdarab lett, amely hamar elmerül a nyári uborkaszezon sekély vizében.

(Richard Curtis: Rockhajó)

Mr. Dunne általános iskola tanár egy külvárosi iskolában, ahol nem egyszerű dolog bármit is a diákok számára fogyaszthatóvá tenni. Mr. Dunne a dialektikával próbálkozik történelmet tanítani, érdekes dolgokat beszél a változásokról, az egymásnak feszülő ellentétekről és a fordulópontok fontosságáról, néha még a gyerekek is felfigyelnek arra, amit mond. Mr. Dunne emellett még kosárlabda edzői minőségben is a diákok rendelkezésére áll. Igazán jófej egy tanár, ám Mr. Dunne drogfüggő. Egy nap egyik tanítványa a vécében talál rá az öntudatát vesztett tanárra. Különös, hogy Mr. Dunne dialektikát oktat, de sokan vannak, akik arról beszélnek, amit nem tudnak megvalósítani.
Mr. Dunne (Ryan Gosling) és Drey (Shareeka Epps) között emberi kapcsolat bontakozik ki, amelyben a tanár minden igyekezete arra összpontosul, hogy segítsen egy börtönviselt báttyal megáldott lány helyzetén, és közben a lánynak kell a férfinak segíteni. A Fél Nelson tanár-diák, férfi-nő, felnőtt-gyerek, fekete-fehér ember ellentétpárok, kapcsolatok gyúródnak egybe, míg végül a folytonosan egymásba feszülő viszonyok meghozzák a változást, de teszik mindezt olyannyira csöndesen, hogy el sem hisszük, lehet erről a témáról Amerikában ennyire higgadtan, némán szólni. Figyelemre méltó független Tengerentúli alkotás a Fél Nelson, két remek színészi teljesítménnyel, viszont túl csöndes ahhoz, hogy nagy ívű karriert fusson be.

(Ryan Fleck: Fél Nelson)

(Képek: www.est.hu)