"A lét nem jelent mást, mint szenvedést
MŰHIBA Válláról, ami a csonton és a bőrön kívül fellelhető volt, minden megindult a mellkasa felé
Negyven kilométernyire a megyeszékhelytől él egy ember, aki zsúfolt buszokon jár be rendszeresen orvosi kezelésekre, vizsgálatokra évek óta abban a reményben, hátha segít rajta valaki. Karja egy elhibázott műtét során bénult le négy évvel ezelőtt, de szenvedéseit azóta egyáltalán nem enyhítették.
Gyula bácsiról, a karját félig-meddig elveszítő, idén a 74. életévét taposó, 90 százalékban halláskárosult, idős férfiről két évvel ezelőtt már ejtettünk szót lapunk hasábjain. Gyula bácsi sorsa azonban azóta még rosszabbra fordult.
A szerencsétlen embert még 2005-ben operálták meg az egyetem egyik klinikáján, ahol egy hónapig ordított a fájdalomtól. Olyan orvost fogott ki, akinek még nem volt meg a szakvizsgája, és tapasztalatlanságának köszönhetően a vállműtét során a nyak jobb oldalán futó karidegfonatot átvágta, és tette Gyula bácsit élete végéig nyomorékká. Bár az ő esetében a karidegfonat rendellenes helyen futott le, azt a műtétet megelőzően nem térképezték fel kellő gondossággal; mint a későbbi per során a bíróság megállapította: a gazdaságossági szempontok nem kedveztek a korszerűbb diagnosztikai eljárás bevezetésének.
A nem kedvező gazdasági helyzetnek és a szakvizsga hiányának az lett a következménye, hogy az addig jobbkezes ember karja attól kezdve tehetetlenül lógott teste mellett, de úgy, hogy kitekeredett, s tenyere nem befelé néz, mint normál esetben, hanem kifelé. Vérkeringése alig működik, így kézfeje azóta folyamatosan jéghideg, kénytelen mindenfélével bebugyolálni télen-nyáron, hogy ne fagyjon le. A karját egy furcsa szerkezet segítségével a nyakába kötötték, de a szerkezet azóta elkoszlott, le kellene cserélni, de mint a napokban közölték vele, csak 50 ezer forint ellenében. Erre viszont nem telik, hiszen 50 ezer forintnál kevesebb nyugdíjból él nagykorú, pszichiátriai kezelés alatt álló gyermekével, aki mindössze önkormányzati segélyt kap.
A per elején az egyetem méltányosságból egymillió forint adómentes nem vagyoni kártérítést ajánlott fel peren kívül Gyula bácsinak, de ügyvédje kevesellte, 5,5 milliót javasolt. A pert elvesztették, hiszen mint már említettük, a gazdaságossági szempontok nem kedveztek a pontos diagnosztikának, így a műtéti tévedés súlytalanná vált. Hősünk tehát sem egymilliót, sem öt és fél milliót nem kapott, viszont több mint 500 ezer forint megfizetésére kötelezték, amelyet a biztosító ügyvédjének közbenjárására nagy nehezen elengedtek, tekintettel nyomorúságos anyagi helyzetére.
Az elmúlt két évben nemcsak a kar tartószerkezete romlott le, hanem karjának állaga is. A válláról teljesen eltűnt az összes izom, mondja, s mutatja az ezt bizonyító röntgenfelvételeket. Csak a csont és a bőr maradt, minden hús, ami a csonton és a bőrön kívül ezen a tájékon valaha fellelhető volt, elindult a mellkasa felé. Az orvosok csak a vállukat vonogatják. Nem bíztatják, semmiféle megoldást nem ajánlanak. Egyikük félvállról csak annyit szólt: legjobb lenne az egészet levágni.
Az biztos, mondja Gyula bácsi, hogy ezzel a teherrel nagyon nehéz együtt élni, ha egyáltalán életnek lehet még nevezni e gyötrelmes létet."
http://www.dunantulinaplo.hu/index.php?apps=cikk&d=2009-06-12&r=2243&c=743203
MŰHIBA Válláról, ami a csonton és a bőrön kívül fellelhető volt, minden megindult a mellkasa felé
Negyven kilométernyire a megyeszékhelytől él egy ember, aki zsúfolt buszokon jár be rendszeresen orvosi kezelésekre, vizsgálatokra évek óta abban a reményben, hátha segít rajta valaki. Karja egy elhibázott műtét során bénult le négy évvel ezelőtt, de szenvedéseit azóta egyáltalán nem enyhítették.
Gyula bácsiról, a karját félig-meddig elveszítő, idén a 74. életévét taposó, 90 százalékban halláskárosult, idős férfiről két évvel ezelőtt már ejtettünk szót lapunk hasábjain. Gyula bácsi sorsa azonban azóta még rosszabbra fordult.
A szerencsétlen embert még 2005-ben operálták meg az egyetem egyik klinikáján, ahol egy hónapig ordított a fájdalomtól. Olyan orvost fogott ki, akinek még nem volt meg a szakvizsgája, és tapasztalatlanságának köszönhetően a vállműtét során a nyak jobb oldalán futó karidegfonatot átvágta, és tette Gyula bácsit élete végéig nyomorékká. Bár az ő esetében a karidegfonat rendellenes helyen futott le, azt a műtétet megelőzően nem térképezték fel kellő gondossággal; mint a későbbi per során a bíróság megállapította: a gazdaságossági szempontok nem kedveztek a korszerűbb diagnosztikai eljárás bevezetésének.
A nem kedvező gazdasági helyzetnek és a szakvizsga hiányának az lett a következménye, hogy az addig jobbkezes ember karja attól kezdve tehetetlenül lógott teste mellett, de úgy, hogy kitekeredett, s tenyere nem befelé néz, mint normál esetben, hanem kifelé. Vérkeringése alig működik, így kézfeje azóta folyamatosan jéghideg, kénytelen mindenfélével bebugyolálni télen-nyáron, hogy ne fagyjon le. A karját egy furcsa szerkezet segítségével a nyakába kötötték, de a szerkezet azóta elkoszlott, le kellene cserélni, de mint a napokban közölték vele, csak 50 ezer forint ellenében. Erre viszont nem telik, hiszen 50 ezer forintnál kevesebb nyugdíjból él nagykorú, pszichiátriai kezelés alatt álló gyermekével, aki mindössze önkormányzati segélyt kap.
A per elején az egyetem méltányosságból egymillió forint adómentes nem vagyoni kártérítést ajánlott fel peren kívül Gyula bácsinak, de ügyvédje kevesellte, 5,5 milliót javasolt. A pert elvesztették, hiszen mint már említettük, a gazdaságossági szempontok nem kedveztek a pontos diagnosztikának, így a műtéti tévedés súlytalanná vált. Hősünk tehát sem egymilliót, sem öt és fél milliót nem kapott, viszont több mint 500 ezer forint megfizetésére kötelezték, amelyet a biztosító ügyvédjének közbenjárására nagy nehezen elengedtek, tekintettel nyomorúságos anyagi helyzetére.
Az elmúlt két évben nemcsak a kar tartószerkezete romlott le, hanem karjának állaga is. A válláról teljesen eltűnt az összes izom, mondja, s mutatja az ezt bizonyító röntgenfelvételeket. Csak a csont és a bőr maradt, minden hús, ami a csonton és a bőrön kívül ezen a tájékon valaha fellelhető volt, elindult a mellkasa felé. Az orvosok csak a vállukat vonogatják. Nem bíztatják, semmiféle megoldást nem ajánlanak. Egyikük félvállról csak annyit szólt: legjobb lenne az egészet levágni.
Az biztos, mondja Gyula bácsi, hogy ezzel a teherrel nagyon nehéz együtt élni, ha egyáltalán életnek lehet még nevezni e gyötrelmes létet."
http://www.dunantulinaplo.hu/index.php?apps=cikk&d=2009-06-12&r=2243&c=743203
Pénteken, utolsó idei posztolásom alkalmával a Bóbita Bábszínház kamaratermébe vezetett az utam, ahol az egri Gárdonyi Géza Színház Társulata a Dunántúli Napló fenti cikke nyomán készített előadást Máté Gábor rendezésében. Sajnos az egriek versenydarabját, A velencei kalmárt nem volt szerencsém látni. Annak ellenére, hogy az egriek a POSzTon 2007-ben bemutatott, A párnakönyv című előadás óta egyik kedvenc társulatom, azóta semmit nem láttam tőlük. Szerencsére ebben az évben, ha nem is a versenyszekcióban, élvezhettem a játékukat.Az egriek gyorsan összefabrikált színházán az idő rövidsége mit sem látszik, végeredményben a fenti cikk lényegét szemelőt tartva másfél órányi gegsorozatot dobtak össze, és igazi örömjátékkal örvendeztették meg a közönséget.
A történet középpontjában, Vajda Milán álla, aki A velencei kalmárban Lanzelo, Gobbot és a dózsét is alakítja. Az előadás próbái során kiderül, hogy Vajda jobb kezén a kisujj eláll a többitől, és ez olyan hiba, amely egész pályafutását befolyásolhatja. A hiba korrigálása érdekében mindenféle orvost felkeres. A kuruzslók sokasága és az urológiai sokk után egy váll műtéten esik át, amely során végérvényesen lebénul. Ha a külvilág, illetve önmagunk is által is elfogadásra találnák, akkor kiderülne, hogy az efféle szépséghibák, szerethető jellemzőink,. Tehetségünk alapját adja. Vajda Milán színészi alakításából a POSzT szakmai beszélgetésén opponálók is kiemelik az elálló kisujj mély szimbolikus jelentőségét, és a végén a POSzTÁR MASZK színászi díja sem maradhat el.
Az egriek örömjátékában a megyelap hírét kihasználva számos karikatúrát rajzolnak fel a POSzT jellemző pillanataiból, de a magyar egészségügyi rendszer mai valóságából is kaphatunk néhány kitekert pillanatot, és a német turisták, illetve az ügyvédek sem maradhatnak ki a felmutatott fityiszből. Én kifejezetten jól szórakoztam, és a legörömtelibb számomra az volt, hogy a sok-sok ökörködés közepette a Társulat (Bányai Miklós, Bozó Andrea, Fekete Gyöngyi, Görög László, Járó Zsuzsa, Kaszás Gergő, Lisztóczki Péter, Mészáros Máté, Mészáros Sára, Nagy András, Ötvös András, Shruff Milán, Szabó Emília, Vajda Milán) véresen komolyan vette a játékot.
(képek: www.poszt.com; Simarafoto)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése